-
Fiatalokkal dolgozni olyan, mint egy vérátömlesztés – mondja az egyik próba szünetében Béres Ilona. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész A fehér felhő című egyfelvonásosban, illetve az alkotók által közösen létrehozott Fekete ég című előhangban több szerepet is alakít.
-
Inkább színházi embernek tartom magam, nem csupán színésznek – mondja Olt Tamás, aki a nyíregyházi színházat öt év után a debrecenire, majd azt három év után az idei évadtól a Nemzetire váltja. Itt a Fekete ég – A fehér felhő című előadásban debütál új tagként, habár a Mária, a Bolha a fülbe és a Scapin, a szemfényvesztő című produkciókban már láthatta őt a pesti közönség tavaly.
-
A székely témák napjainkban ismét divatba jöttek. Ennek a jelenségnek oka lehet az is, hogy a napi sajtóban az autonómia-törekvésekkel kapcsolatos tudósítások most a hírek élén állnak. De a legutóbbi két évben a színház világa is hangos például Székely Csaba „bánya”-trilógiájának sikerétől. Ennek a felfokozott érdeklődésnek lehet tehát valami mélyebb oka is.
-
A Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesülete a Kárpát-medencét felölelő, felmenő rendszerű versmondó versenyt hirdet, valamennyi korosztály számára, nem hivatásos versmondók részére. A verseny elsődleges célja a hagyományos vers- és prózamondó találkozó mellett a klasszikus és kortárs költészet újszerű tolmácsolása, a költészet és a versmondás népszerűsítése. A találkozót a 2016-os évben rendezzük meg, három fordulóban
-
Úgy érzi, a lehetetlen megkísértésére vállalkozott, amikor rászánta magát, hogy színre viszi Pilinszky János KZ-oratórium című montázs-drámáját. El lehet-e játszani egy drámai művet, amelyben nincsenek szituációk? Miért kell emlékezni a hetven évvel ezelőtti borzalmakra? – többek között ezekre a kérdésekre vártunk választ a rendezőtől.
-
...És akkor elénekelt egy zsidó dalt, az Áni máámint. Elmondta, hogy esténként ezt dúdolták-énekelték a lágerben. A dal segített. Akik énekeltek, túlélték.
-
"A magyar irodalomnak vannak sokkal nagyobb szabású alkotásai, mint a János vitéz. De a János vitéz az, amit az ember szeretne odaajándékozni külföldi ismerőseinek, hogy megérezzék a magyar népjelleg melegségét, humorát, semmihez sem fogható báját, hogy megérezzék a magyar szívverését..."
-
Június 3-án, pénteken tartotta évadzáró társulati ülését a Nemzeti Színház. Vidnyánszky Attila a teátrum elmúlt évadát értékelte és a jövő évad terveiről is beszélt. Az eseményen átadták a Nemzeti négy saját alapítású díját és a Farkas-Raskó gyűrűt is.
-
Ez egy valóságos színházavató volt! – bukott ki belőlem önkéntelenül a Teatro Potlach másfél órás produkciója végén. Lám-lám, egy olasz társulatnak kellett jönnie ahhoz, hogy belakjuk és megszenteljük a színházunk külső és belső tereit, azt az épületet, mely az alapkőletétel óta nemtelen támadások, viták kereszttüzében áll. Elgondolkodtató az is, hogy csak ebben az évadban került föl az épületre a Nemzeti Színház felirat.
-
A III. MITEM egyik legfontosabb előadása a Alekszandrinszkij Színház vendégjátéka volt, mely Gozzi A holló című fiabája nyomán készült – Nyikolaj Roscsin rendezésében. A középgenerációs – negyvenkét éves – színész, rendező és díszlettervező feltett szándéka, hogy Gozzi mind a tíz fiabáját színre vigye. A sort 2001-ben kezdte Moszkvában A szarvaskirállyal, a színházi szakma több rangos díját is elnyerve. Ezt követte A holló, ami első nagyszínpadi bemutatkozása.
-
A polihisztor erdélyi gróf – akit a kommunista rezsim idején igyekeztek kitörölni a magyar emlékezetből –, sokrétű tevékenységet folytatott a politikától a gazdálkodásig, a képzőművészettől az irodalmon át a színházig. Valamennyi területhez mélyen értett is, nemcsak úri passzióból művelte azokat. Az ilyesmit persze nehéz elviselni, nem csoda, hogy az írók politikusnak tartották, a politikusok pedig írónak. Holott e különböző kompetenciák a legigazabb módon egészítik ki egymást Bánffy sokirányú művészeti, közéleti, politikai működésében.
-
Ibsen negyven évesen is állandó pénzzavarral küzdött. 1863-ban alázatos levélben fordul a királyhoz és a kormányhoz: „Elhagyni hazámat és félbeszakítani azt a munkát, amelyet voltaképpeni hivatásomnak tekintettem eddig, és tekintek ezután is, olyan lépés, amely kimondhatatlanul nehezemre esik, s hogy elkerülhessem, alázatosan kérem, hogy az államkincstárból részemre évi 400 tallér fizetést engedélyezzenek, amely összeg lehetővé tenné számomra, hogy az irodalom szolgálatában tovább folytathassam működésemet, amelynek megszakítását, okom van rá, hogy ezt feltételezzem, a közönség nem kívánja.”
