-
A Csíksomlyói passió előadásába Berecz András visz izgalmas bizonytalanságot egy búcsújáró szerepében. A mesemondó a tőle megszokott, improvizációt sem nélkülöző előadásmódban foltozza össze a jeleneteket.
-
Színpadra kerül Szarvas József élete, méghozzá a Nemzeti Színházban, ahova gyerekkora óta vágyott. Az előadást a könyvben szerzőtársa, egyébiránt színházi ügyekben régóta alkotótársa, Bérczes László rendezi: együtt kellett kitalálniuk, hogy ami a papíron működik, az hogyan fog életre kelni a deszkákon.
-
Mondanám, hogy lejárt lemez egy ókori dráma, minek pazarolni rá a drága időt, de úgy tűnik, hogy a csodaszámba menő technikai fejlődés ellenére az emberi természet nagyon is változatlan. Hogyan jut el két szerelmes arra a pontra, hogy képtelenek egy fedél alatt élni? És mi visz rá egy anyát, hogy azt bántsa, aki az élete értelme, anyaságának gyümölcse?
-
A tragédia bekövetkeztekor, krízishelyzetben sokszor végső kérdéseket teszünk fel magunknak. Sokáig szorongunk ezek miatt a megválaszolhatatlan kérdések miatt, de „a katarzis éppen arról szól, hogy a szívünkkel értünk meg valamit” – mondja Döbrentei Sarolta, a Sára asszony írója.
-
Mindjárt az elején lőjük le a poént: a Nemzeti Színház Caligula helytartója című előadása kiváló alkotás. Nemcsak a választott irodalmi alapanyag, Székely János 1972-ben, Marosvásárhelyen, jambikus versformában írt drámája miatt. Nemcsak a rendező, Szász János meggyőző munkája okán – aki kellékesként részt vett Harag György 1978-as, legendás, gyulai várszínházi előadásában is. Hanem egészen egyszerűen azért, mert ami a színpadon zajlik az előadás 100 perce alatt, végig leköti, sőt lenyűgözi a nézőt, érzelmeket ébreszt benne, igénybe veszi értelmét, s még az előadás után is biztosan foglalkoztatni fogja – nem utolsó sorban a mára, személyes sorsára vonatkoztatott kérdései révén. Hiszen Caligulához nemcsak a helytartónak (tőle való a címben idézett mondat), de minden szereplőnek, sőt minden nézőnek viszonyulnia kell.
-
Immár második alkalommal 2024. november 18-án mutatkozik be a Nemzeti Színház - Kaszás Attila termében a Kazán István Kamaraszínház. Erről beszélgetünk Kriszt László rendezővel.
-
Meggyőződésünk, hogy a közönség elismerése mindenekelőtt a darabnak szól, Székely János kétségbeejtően tiszta gondolatainak, éleslátásának, a sallangmentes dialógusoknak, a nyelv szépségének. Úgy tűnik, a sok színpadi és nyelvi bűvészmutatvány, sokszor cinikus mellébeszélés után, a néző kiéhezett a „komoly” szóra, értékeli, hogy felnőttnek tekintik. És Székely ezt teszi. Trill Zsolt élete talán legnehezebb szerepét kapta meg, és megint kiderült, hogy mindent tud nemcsak a színházról, hanem a világról és önmagáról is.
-
Nincs terv – pedig lehetne, Home-office színészet, Zoom-esztétika, A politika nem érti... Németország színházai zárva vannak. A legtöbb intézmény 2021. március végéig lemondott minden programot, és átköltözött az online térbe. Már a tavaly márciusi első hullám is keményen érintette a színházakat, és be kellett zárniuk.
-
Mennyivel nyújt többet a szinkron, mint a felirat? Mire kell figyelnie egy szinkronrendezőnek a felvétel megkezdése előtt, és mire a stúdióban? Mi miatt kapott dorgálást 1993-ban a Taxisofőr szinkronjáért? Mikor volt a mélyponton a hazai szinkron? Mindez és sok más egyéb is kiderül az egyik gyakran foglalkoztatott, neves rendezővel, Aprics Lászlóval folytatott beszélgetésünkből.
-
-
Színészi pályájának mindössze nyolc évét töltötte Magyarországon, mégis sokan emlékeznek rá. A televíziós csatornák ma is műsorra tűzik filmjeit. A fennmaradt újságcikkek, a színházi kritikák, az előadások fotói is azt bizonyítják, korának népszerű színművésze volt. 110 évvel ezelőtt, 1915. április 20-án született Szeleczky Zita.
-
