-
Gombrowicz és az Operett aktuális. Az 1960-as években rémisztő hipotézisével volt időszerű, ma pedig azért, mert az egykori hipotézis valósággá vált. Az Operett – sommásan fogalmazva – Európa hanyatlására figyelmeztet.
-
A Nyomok a hóban című munkademonstrációban maga a technika a főszereplő. A színész párbeszédet folytat azokkal a titkokkal, melyek megelőzik, és amely végigkísérik egy karakter felépítését és egy előadás megalkotását. Roberta Carreri ennek a folyamatnak a titkait mutatja be. A feszültség, ami minden dráma jellemzője, szintén jelen van ebben az előadásszerű munkademonstrációban: a színész kétféle viselkedésformájának, a hétköznapinak és a színpadinak a szembeállításában.
-
Mai eszünkkel úgy véljük, az Úr még a bibliai Jóbra sem mért ekkora csapásokat. Érthető, de még mennyire érthető, hogy Sára a miértre keresi a választ. (Osztrovits Ágnes) A számos díjjal kitüntetett színésznőről eddig is tudni lehetett, hogy tehetséges, de ez az alakítása a legnagyobbak közé emeli, egyenest oda, Törőcsik Mari közelébe. Az ő Sára asszonya kemény, de változni képes személyiség, aki lázad, ha igazságtalanságot vél felfedezni Isten akaratában, mégis megtörhetetlenül hűséges, hitben és házastársi kötelékben egyaránt. (Horkay Hörcher Ferenc)
-
Az 1956-os forradalom utáni megtorlásra, a kiszolgáltatottságra helyezi a hangsúlyt a Tóth Ilonka című darabban a rendező Vidnyánszky Attila. A Szilágyi Andor művéből készült színdarab ősbemutatóját október 21-én pénteken a varsói Teatr Polskiban tartják - a hazai nézők pedig október 25-től láthatják a darabot színázunk repertorján.
-
Május 26-án az idei MITEM keretében A Kalatharangini Kathákali Iskola (India) és a Teatro tascabile di Bergamo (Olaszország) koprodukciójában lesz látható a Nemzeti Színház nagyszínpadán a Történetek a Mahabharatából című előadás.
-
Rátóti mélyen átélt, minden külsődleges gesztustól mentes játéka, amely a ragyogó szellemi képességeket, a belülről fakadó derűt, a nagy államférfit, okos diplomatát, a hit eltökélt védelmezőjét és a szerető családfőt egyszerre képes felmutatni, katartikus élmény. (Osztovits Ágnes) / A néző gondolatai pedig még másnap is a darab körül forognak – mert a felvetett kérdés csakugyan örökérvényű. (Horkay Hörcher Ferenc)
-
Marsai Ágnes kiállítását látjuk vendégül novemberben. A válogatás színházunk repertoárjához illeszkedik: a képzőművésznő világa a bartóki utat példának tekintő ars poeticánkkal rokonságban áll, képeit a magyar irodalom gyöngyszemei ihlették. A kiállítást az első és második emelet falain láthatják. A megnyitót a Tizenhárom almafa című előadásunk előtt tartjuk 2020. november 7-én, szombaton 14 óra 30-kor, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk. A kiállítás december 4-ig tekinthető meg
-
Mi másról is szólhatna az idei Színházi Világnap üzenete, mint arról a hitről, hogy közösen túljutunk a világunkat sújtó megpróbáltatáson. Az üzenet megfogalmazója Helen Mirren az egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert angol színésznő. Gondolatait honlapunkon a Nemzeti Színház művésze, Tóth Auguszta tolmácsolja.
-
... a Nemzetiben érzelmi hitelességet kapunk, s nem a melldöngető magyarkodással szembesülünk. Sőt! Módunk van elgondolkodni arról, hogy a nemzeti illuzionizmus helyett észleljük az árát annak, aminek a nevében halálba küldték elődeinket. (Gerő András)
… egy emlékezetközösség tagjai vagyunk. A művészetnek nem politikai megrendelésre kell dolgoznia. Ezt is üzeni Vidnyánszky rendezése, amikor világossá teszi, hogy mindnyájan virtuális alkotótársai vagyunk ennek a darabnak. (Horkay Hörcher Ferenc)
-
A kortárs spanyol színház meghatározó alkotója, Ignacio García állította színpadra Lope de Vega klasszikus darabját a Nemzeti Színházban, az előadást 2022. április 13-ától láthatják a nézők. Szerelem, féltékenység, lobbanó szenvedélyek – igazi délszaki temperamentumot hozott ki a színészekből a rendező, aki főként az erős női karakterekre fókuszálta színpadi adaptációját. A bemutató előtt a spanyol rendező, valamint Tóth Auguszta és Berettyán Sándor színművészek beszéltek a próbafolyamatról és az előadásról.
-
Úgy tekintünk a Körhintára, mint egy görög drámára. Ismerjük a történetet, ahogy az ókori színházban is mindenki ismerte a mítoszokat, azok szereplőit, sorsát. Ezért nem az volt a fontos, hogy mit mesél el egy-egy előadás, hanem az, hogy hogyan. A szerelemért érdemes élni, küzdeni. Hitet lehet meríteni belőle. Ez a Körhinta történetének magva. Erről szól majd a Nemzeti Színház előadása is – mondja Vidnyánszky Attila rendező.
-
Prosperót, Milánó hercegét jobban érdekelték a könyvek, mint az uralkodás, s ezt kihasználva fivére, Antonio elűzi őt lányával, Mirandával együtt. Egy szigetre vetődnek, ahol Prospero varázserejével kiszabadítja Arielt, a szellemet rabságából, és saját szolgálatába állítja. A sziget másik lakója, Caliban, az Arielt rabságra vető boszorkány félig ember, félig szörnyeteg ivadéka is őt szolgálja. Ariel nem lázong, bár vágyik a szabadságra, ellenben Caliban, a nyers, vad, nevelhetetlen ösztönlény folyton lázadozik.
