-
Söptei Andreát ebben az évadban öt különböző előadásban is láthatjuk a Nemzeti Színházban. A hetedik lesz A mi kis városunk. A Thornton Wilder-drámában ő a helyi orvos felesége: Julia, a háziasszony. Volt már cselédlány, koldus, csaló, királylány, királynő és angyal is. Nagyon különböztek egymástól azok a figurák is, akiknek nem volt igazán más munkájuk, mint a háztartás vezetése. Őket sem lehetne egy skatulyába zárni.
-
A Jézus születését követő napon, december 25-én előadott regösénekek Árpád-korból datálható leggazdagabb, esetenként már valóságos ciklusnak nevezhető változataiban István vértanú alakja Szt. István királyéval keveredik. Dallamuk az ősi finnugor siratók, medveének dallamával rokonítható. A Kelet- és Dél-Európában általános kolindák magyar formája ez. A hun–avar utódnépek, a székelyek gyakorlatában ez a dramatikus szokáshagyomány a 19. század végéig általános a nyugat-dunántúli régióban. Vasban, Zalában zárványként maradtak meg a honfoglalás előtti időkig visszavezethető legteljesebb verziók. A Napisten földre szállásának és megtestesülésének pogány korból származó üdvtörténeti képzeteit őrzik ezek az igen hosszú énekek. Az előadásmód és a szüzsék is teljes egészében megőrizték a sámánpapok egykori gyakorlatát. A szimbolikus képletek egymásutánisága egyfajta hitmagyarázatként is szolgált.
-
A gondolkodás bátorsága – talán ez jellemzi leginkább Jan Fabre behatárolhatatlan műfajú, összművészeti színházi munkáit. Ezúttal sem hazudtolta meg magát a világhírű belga alkotó, állandó munkatársával, Stella Höttlerrel közösen létrehozott performansza olyan világtrendre nézett rá kritikus szemmel, amit manapság nem illik bírálni.
-
Különleges spirituális szöveggel látogatott el Juliette Binoche a MITEM-re. A francia színésznő közreműködésével Mallász Gitta Az angyal válaszol című könyvének kivonata került színpadra Fény-anyag címmel olvasásperformanszként a Nemzeti Színházban. Az esemény azért is volt egészen kivételes, mert felolvasóesten már igen, de színpadi formában ez a szöveg még nem szerepelt sehol a világon.
-
Újabb megejtően emberi történetet hozott Budapestre Emma Dante. Az olasz rendező ezúttal a több koprodukciós partner és az Atto Unico produkciójaként jegyzett A csalogányok tangója című előadással vendégszerepelt a MITEM-en, a legutóbbi nagy sikerű darabja, a Misericordia után. A mostani előadásban egy párkapcsolatot vett górcső alá az alkotó, aki ezúttal is pontos lélektérképet készített.
-
Nyomasztó képsorok, erős effektek, szokatlan, formabontó megoldások. Romeo Castellucci és a cesenai Societas társulatának Bros című előadása Magyarországon is nagy sikert aratott a MITEM programjában. Az olasz sztárrendező nyugtalanító víziója nyomán bizonyára sokakban felmerült a kérdés: milyen világban is élünk egyáltalán?
-
Goebbels június 8-án és 9-én mutatja be a Mindaz, ami történt és történhetne című különleges és látványos előadását a Tüskecsarnokban. A rendező ennek felvezetéseként bepillantást ad alkotói világába, a találkozó második felében beszélgetésre is lehetőség nyílik a világjáró művésszel.
-
Remekbe szabott, szórakoztató és elgondolkodtató produkcióval érkezett a zakopanei Witkacy Színház a MITEM-re. A lengyel avantgárd színházi zseni, Stanisław Ignacy Witkiewicz műveire specializálódott társulat ezúttal azt az előadását hozta el, amely a szerző fiatalkori zsengéin alapul. A karcolatszerű, játékos darabokból készült füzér izgalmas formanyelven, élőzenés kísérettel szólalt meg a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán.
-
Ahol hit van, ott próba is lesz. Ahol fájdalom van, ott vigasztalás. Ahol elgyengülnek, ott van szükség a kegyelemre. A történet egy 19. századi magyar kisvárosban élő család és református gyülekezet hitéleti drámáján keresztül mesél a látható világ mélységeiről és a láthatatlan, de jelen való gondviseléséről. A dráma alakjainak főbb vonásait a szerző, Döbrentei Sarolta rajzolta meg.
-
Mi késztet minket a rosszra? Hogyan születik meg bennünk a bűn? Milyen célokat érhetünk el általa? S vajon megéri-e? Ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ Shakespeare két ismert darabja nyomán Avtandil Varszimasvili és színháza, a Liberty Színház, amelynek társulata a III. Richárdot és az Othellót hozta el a MITEM-re. A grúz előadások zajos sikerrel szerepeltek a budapesti közönség előtt.
-
Mit látunk manapság, ha alaposabban szétnézünk? A világ a múlt maradékaiból él. Az ember ma azt éli föl, amit régebbi, aranylóbb korok ráhagytak. A fölélés egyik módja persze éppen a tagadás. Annak tagadása, hogy a régebbi korok aranylóbbak voltak. E mellett erős érv szól. Mert az ember mindig az aktuális múltat látja aranykornak. Így volt ez már az ókorban is. És nagyon is lehetséges, hogy ha nem akarunk az aranykor-fantáziák végtelen regressziójának örvényében elsüllyedni, akkor már sarjadásának kezdetén meg kell törnünk ezt a képzetet.
-
Tennessee Williams szereplői különböző módokon menekülnek a valóságból, ami komoly veszélyt hordoz számukra, de nagyon is emberi dolog ez, és a színház is erre a vágyra épül – mondja Eirik Stubø az Üvegfigurák című drámáról. A Médeia után a norvég rendező egy modern amerikai darabot állít színre a Nemzetiben. Csehovi légkörű, időtlen klasszikust, ami éppúgy megszólít, mint születése pillanatában: az 1940-es években.
