-
Miért nem érdemes szerepekről beszélni? Mi a legrosszabb, ami a színésszel előadás közben történhet? Hogyan találkozik színjátszás és élet egy korty vízben? Törőcsik Mari és Trill Zsolt, a Nemzeti régi és új színművészei az első találkozásról, a hazatérésről és arról, hogy mit jelent a színészek számára: „csak tiszta forrásból”.
-
A kultúrkritika nem az újkori gondolkodás találmánya, nem az ancien régime után megszülető új társadalom és politika fölötti kételkedés hozta létre. A kultúrkritika a kultúra természetes önreflexiója. A középkori világkép mindkét ősforrásában: a kereszténységben és az ókori filozófiában bőséges anyagot találhatott ahhoz, hogy saját korát pellengérre állítsa. Nem annyira a filozófusok művei, hanem a mindig is népszerűbb filozófus-életrajzok tették ismertté a fennálló világrendet és annak kultúráját megkérdőjelező tudósokat.
-
Legutóbbi szerepe szerint – mint Kányai fogadós a Liliomfi-előadásban – nincs túl jó véleménnyel a teátristákról, pedig több mint fél évszázada ezért dolgozik, ez a hivatása, ezért lett a Nemzet Színésze is. Ennek kapcsán beszélgettünk a vígszínházi kötődéséről, a mesterekről, a tanítványokról, az őt elismerő kollégákról és a fejben már létező könyvéről.
-
A Cyrano szerzőjének, Rostand-nak az élete szakadatlan irodalmi, szerelmi, társadalmi sikerek diadalútja.
-
Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület Művészakciója közösséget teremtett, népszerű színészek folytathatták pályájukat a zsidótörvények életbe lépése után. Játszottak prózai színházat, operát; a kulturális misszió mellett a könnyed szórakoztatásról sem feledkeztek meg: kabaré-előadásokat is műsorra tűztek. Amíg a körülmények engedték, segítettek elűzni az egyre vészterhesebbé és fenyegetőbbé váló napi gondokat.
-
A magyar drámairodalom három klasszikus alapművet jegyez: Bánk bán, Csongor és Tünde, Az ember tragédiája. Katona József a dráma ősváltozatát kétszáz évvel ezelőtt, 1814-ben kezdte írni. Miért fogadták értetlenül a kortársak a Bánk bánt? Miért szólt mégis korának hangján? Miért a szeretet törvényével szegül szembe Katona hőse? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ írásában Kulin Ferenc irodalomtörténész.
-
„A színházért persze mindent kibírok. Ha nem idegenkednék a nagy szavaktól, azt mondanám, hogy nekem mindenem a színház. Az eszméletemet a főiskolának, a társaimnak, a színháznak köszönhetem” – így kezdődik az életpályát átfogó interjúmontázs a ritkán és sokszor morogva nyilatkozó Kótitól
-
Kicsoda is ez a Hippolütosz? Thészeusz és Antiópé amazonkirálynő fia. Ő az a fiú, akibe beleszeret a mostohaanyja, Phaidra. Phaidra neve ismerősebb, egyet jelent a pusztító szerelmi szenvedéllyel.
-
Senki sem hinné el róla, hogy már nyolcvanhat felé közeledik. Székely László díszlettervező olyan energikusan mozog az épülő díszlet közepén, miközben beszél, kér, utasít és cseveg, hogy az már önmagában egy előadás. A színpadon épp az Egri csillagokhoz készült díszletet szerelik össze, amikor leülünk a nézőtérre beszélgetni. Székely László munkáiból kiállítás is nyílt a színház első emeletén, amely terveink szerint az évad végéig látható.
-
Az ART-RAVALÓ egy olyan szociális-művészeti és pályaorientációs projekt, mely gyermekvédelemben nevelkedett fiatalok társadalmi beilleszkedését és önálló életük megkezdésének segítését tűzte ki célul. A projekt részeként a fiatalok hat hónapon át tartó színházi-művészeti képzésben részesülnek. Ennek eredményeképpen született meg ez az előadás.
-
Krúdy Gyula mitikus hajósa a magyar irodalom egyik legismertebb alakja, aki rokonságban áll Don Juannal, hiszen Szindbád is szerette a nőket, szám szerint százhetet. Vidnyánszky Attila előadásában Szindbád elsősorban nem hódító vagy ínyenc, hanem élet és halál közé rekedt utazó, aki szerelmes az életbe.
-
A Körhinta Pataki Marijától a Kölykön és Elektrán át az idős díváig több mint száz karaktert formált meg. Törőcsik Mari a filmvásznon mindig kettős szerepben tűnt fel: általa megismerhettünk egy-egy új sorsot, ugyanakkor újra találkozhattunk vele.
