-
Szentpéterváron, az idei Olimpiát záró sajtótájékoztatón Fekete Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkára és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója bejelentették: 2023-ban Magyarország szeretné megrendezni a színházi világ egyik legnagyobb eseményét. Az első Olimpiát 1995-ben a görögországi Delphoi-ban rendezték, utána Japán (Shizuoka) következett, majd Oroszország (Moszkva), Törökország (Isztambul), Dél-Korea (Szöul), Kína (Peking), Lengyelország (Wrocław), aztán pedig India (Delhi) adott otthont az eseménynek. A 2019-es világesemény visszatért Japánba és Oroszországba, és először zajlott két országban párhuzamosan.
-
Átadták a színházi háttér- és kiszolgálószakmák művelőit elismerő Magyar Teátrum Díjakat hétfőn este a Nemzeti Színházban. Gazdára talált egy-egy nemzetiségi és határon túli különdíj is. Az esten első alkalommal adták át a kivételes színészi pályákat elismerő Magyar Teátrum Életműdíjat, amelyet Csernus Mariann Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő vehetett át.
-
Cserhalmi György a fehér tornacsukákról, mesterekről, tehetségről, a szabadság és az okostelefon összefüggéseiről beszélt a Nemzeti magazin friss számában. Az interjúban felidézte gyerekkori vívóedzője mondatát is „Sose leszel nagy vívó, de jó színész még lehetsz”. Hogy mennyire lett „jó színész”, azt színpadi és filmszerepek százai igazolják. És az is, hogy nemrég a Nemzet Színésze lett.
-
A kérdésre: „mi a Nemzeti Színház?”, sok-sok felelet érkezett korról korra hazánkban. Az álmodók, a tervezők, a literátusok és a színházcsinálók, de még a politikusok is megfogalmazták e tárgyban a gondolataikat. Egyetlen „definíció” nem is lehet elegendő a fogalom és az intézmény körülírására. A nemzeti színház gondolata, az eszme, a nemzeti színjátszás, a társulat és műsorpolitika, az épület külön-külön is meghatározható. S ráadásul az időben változik is a fogalom jelentése, ahogyan a körülmények változnak… A 2017/18-as évadban 180 éves a Nemzeti Színház. Összeállításunkban a reformkori kezdetektől az 1837-es alapításon át a második világháborúig tartó időszak emblematikus szereplőinek gondolataiból adunk közre válogatást.
-
Meghalt István király és Gizella második gyermeke is, Imre herceg, a trón várományosa - egy vadkan öklelte fel. Az öregedő Istvánt az egyéni tragédián túl a nemzete jövője iránti felelősség és az aggodalom is nyomasztja. Két korszak határán vagyunk. A Debreceni Csokonai Nemzeti Színházzal közös produkciónk január 30-án látható a Nagyszínpadon! Az előadásról és Gizella megformálásáról Kubik Anna beszél.
-
Bejelentették a 2023-as irodalmi Nobel-díj nyertesét: a norvég Jon Fosse kapta idén a Svéd Akadémia elismerését innovatív színdarabjaiért és prózájáért, amely hangot ad a kimondhatatlannak. Fosse 2014-ben volt a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) vendége. Fosse elsősorban drámaíró, mégpedig az egyik legtöbbet játszott szerző világszerte, egyesek szerint Henrik Ibsen óta a legjelentősebb norvég drámaíró. Ugyanakkor prózáját is egyre jobban elismerik, regényei, esszéi, sőt, gyerekkönyvei is jelentek meg.
-
Csortos Gyula 1883. március 8-án született Munkácson. Születésének 140. évfordulóján a Munkácsy Mihály Magyar Házban állított neki emléket szülővárosának magyar közössége. A dombormű és emléktábla Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotása. A gyönyörűen felújított, patinás épületben Munkácsy Mihály szobra és Lehoczky Tivadar emléktáblája után Csortos Gyula emléktáblája került leleplezésre, s az ünnepségen a helyi magyarok mellett magyar diplomaták, a megyei, járási és helyi tanácsok képviselői, valamint a magyar társadalmi szervezetek vezetői is tiszteletüket tették.
-
-
-
"Azért kezdett foglalkoztatni a Candide, mert olyan világban élünk, amelyben a legkevésbé sem könnyű derűlátónak lenni. Annyi szörnyűség zajlik a világunkban, amitől viszolygunk, de amiket nem tudunk megváltoztatni. Hogyan lehetünk mégis optimisták úgy, hogy közben nem vagyunk vakok" – mondja az előadás rendezője, Alexandar Popovski, aki David Jakovljević szerb drámaíró Voltaire regényéből készült színpadi adaptációját vitte színre.
-
A Nemzeti Színház 19. századi történetében többször is előfordult, hogy egy leköszönő igazgatót évekkel később újra vezetőnek kértek fel. Ráday Gedeon gróf például az 1840-es évektől több cikluson át állt az intézmény élén.
-
