11.MITEM - Képes krónika VII.
Mindig nagyon izgalmas látni azt, mit kezd a fiatal alkotógeneráció a jól ismert történetekkel, művekkel. Ebben az élményben is részünk lehetett a MITEM-en a georgiai egyetemi hallgatók két produkcióját látva, az egyik egy görög mítosz, a másik a számunkra ikonikus Madách-mű feldolgozása volt, amellyel létrehozták a Tragédia első fizikai színházi adaptációját a világon.
Az aranygyapjú mítosza akár tekinthető a grúz identitás részének is, hiszen ősi földjükhöz, Kolkhiszhoz kapcsolódik, ide érkeztek a történet szerint az argonauták és Iászón az aranygyapjúért, amit az Euripidész drámájából ma is jól ismert Médeia segített nekik megszerezni. Ez a föld a mai Grúzia/Georgia bölcsője, így hát teljesen érthető, hogy a Sota Rusztaveli Színház és Film Állami Egyetem hallgatói ehhez a történethez nyúltak különleges feldolgozásukban.
A másik előadásuk, amit most a MITEM-re hoztak, akár kultúrdiplomáciai sikerként is elkönyvelhető, hiszen a 2023-as Színházi Olimpia végén bemutatott gigantikus Madách-projektből nőtte ki magát. A fiatalok ott részt vettek a 12 ország több mint 200 színművész-növendékét megmozgató hatalmas Tragédia-adaptációban, amelyben ők az űr színét kapták „házi feladatként”, s ebből egy egészen elképesztő, nagyon színvonalas kortárstánc-produkciót hoztak létre. Hazatérve folytatták tovább a munkát a Madách-mű alapján, így született meg Az ember tragédiája első mozgásszínházi adaptációja, úgyhogy nekik köszönhetően számunkra színháztörténeti jelentőségű pillanatnak lehettünk részesei.
A két előadás mozgásvilága természetesen nagyon hasonló jegyeket mutatott, és az is egyértelműnek látszott, hogy a fiatal grúz csapathoz az aranygyapjú-mítosz állt közelebb, persze az is lehet, hogy azt volt idejük jobban kidolgozni. Egységes mozdulatvilág és nagyon jó összjáték jellemezte ezeket a produkciókat, az Aia hangulatában is meg tudta fogni a közönséget. Amikor egyetemi hallgatói összjátékot látunk, mindig el lehet játszani a gondolattal, vajon melyikőjükből milyen típusú színész válik majd. A színházi képzés stúdiumai nálunk általában az egyéni produkciókra törekszenek, vagyis megpróbálják megmutatni a fiatalok egyéni arcát, ám itt, ebben a két fizikai színházi produkcióban a grúz hallgatók nagyon összehangolt csapatmunkát mutattak fel, s ebben nagyszerűen tudtak működni. De még így is ki lehetett szúrni „arcokat”. Ezúttal két lányra hívnám fel a figyelmet. Az aranygyapjas kost megformázó Mari Engureli kiugró játék- és kifejezőerejéről tett tanúbizonyságot, s ő valószínűleg a mozgásszínházi előadásoktól sem fog elzárkózni a későbbiekben. Döbbenetes látni azt is, hogy a drámai energia mennyire koncentráltan tud jelentkezni még ezeken a szavak nélküli előadásokban is: Tekla Szulakvelidze néma Médeiaként is nagy tragika ígéretét hordozza a jövőben. Az ember tragédiája előadásából pedig kiemelném a végén látott színházi megoldást: azt, ahogyan a játékban szereplők „megteremtik”, vagyis összeállítják az embert, a gyermeket, és a végén egy lámpafény segítségével adnak életet neki – nagyon szép pillanat, amely egyúttal a darab mély megértéséről is tanúskodik.
A fiatal rendezők az előadás utáni közönségtalálkozón beszámoltak arról, hogy számukra is újszerű volt ez a fajta munka, megpróbálták megmutatni a színészhallgatóknak, hogyan tudják használni a testüket az érzelmek kifejezésére. Ez nem tekinthető szokványosnak a tbiliszi egyetemen, kísérleti része volt ez a képzésüknek, hiszen alapvetően ez egy drámai színészeket képző intézmény, mondta Tata Tavdishvili a közönségtalálkozón. Ezek a stúdiumok azt a célt szolgálják, hogy kicsit tágítsák a fiatal színésznemzedék horizontját. Megtudhattunk még olyan érdekességet is a közönségtalálkozón, hogy grúzul a mű címe így hangzik: „Adamianisz tragedia” (ადამიანის ტრაგედია), ugyanis a nyelvükben az „ember” szó Ádám leszármazottaira utal, azt jelenti. A két intézmény, a Sota Rusztaveli Színház és Film Állami Egyetem és a budapesti Színház- és filmművészeti Egyetem a tervek szerint továbbfűzi a kapcsolatait, várjuk a folytatást és az újabb produkciókat.
Ungvári Judit
(2024. április 19.)
