Rómeó és Júlia
Melyik volt életük legemlékezetesebb Rómeó és Júlia előadása?
Trill Zsolt: Ha az első legemlékezetesebb élményre kíváncsi, az nem lehet más, csakis Zeffirelli. Az olasz rendező 1968-as filmjének két főszereplője elragadóan üde és friss volt, bájt kölcsönöztek az egész történetnek, és őket mintha tényleg egymásnak teremtette volna az Isten…
Szűcs Nelli: Olivia Hussey-nek és Leonard Whitingnek tényleg elhittük, hogy szerelmes kamaszok, márpedig a két főszereplő – mint általában, ebben az esetben is – hitelesíti az egész játékot.
Amikor felnőttek, a Szovjetunióhoz tartozó Kárpátalján biztosan nem adta a mozi Zeffirelli filmjét. Hol látták?
Szűcs Nelli: Moziba az ilyesmi tényleg nem kerülhetett, de mi is ugyanazt a tévét néztük, mint az anyaországiak, úgyhogy a Nyugathoz képest a szokásos késéssel, de mi is láthattuk ezt az éteri filmet. Különben a szovjet mozik bővelkedtek Rómeó és Júlia-átdolgozásokban. Nem elsősorban orosz adaptációkra emlékszem, hanem az akkoriban a szovjet mozikat elárasztó indiai filmekre, amelyek mindig ekörül forogtak: egy szegény lánynak gazdag udvarlója lett, most mi legyen? Miközben a film megválaszolta ezt a kérdést, a női nézők bomlottak a jóképű indiai színészekért. És persze a fináléban mindenki táncra perdült…
Szűcs Nelli orosz édesanya és magyar édesapa gyermeke. A vegyes házasság sem vezetett drámákhoz?
Szűcs Nelli: Biztos akadnak olyan vidékek, ahol ez konfliktushoz vezet, de én sosem éreztem ezt a mi környékünkön. De ha már a szüleink szóba kerültek, az ő nemzedékük még egészen mást képzelt az élethosszig tartó szerelemről, mint a ma bevett szemlélet, amely lecserélhetőnek tartja a másikat.
Trill Zsolt: Én is azt hiszem, hogy manapság elsősorban ebben rejlik a Rómeó és Júlia ereje, és nem a Capuletek és Montague-k egyébként teljesen sosem tisztázható eredetű szembenállásában. A kaukázusi színházak szeretik egymás népeire ráhúzni ezt a shakespeare-i ellentétet – grúzok az örmények ellen, azeriek az örmények ellen, mindenki az oroszok ellen –, és ezekre az utalásokra a helyi nézők rezonálnak is, de másutt ezek a párhuzamok erőltetettek. A lényeg a szerelem.
Szűcs Nelli: Gondoljunk bele mai fejünkkel, mit is ábrázol Shakespeare: két fiatalt, akik az életüket adják egymásért. Ki merne manapság végigmenni ezen az úton? Bízunk-e még egymásban annyira, hogy odaszánjuk az életünket a másiknak? A Rómeó és Júliát nem a családi viszály aktualizálása miatt érdemes játszani, hanem azért, mert ezt a sorsszerű szerelmet fel kell mutatni. Zsolttal ismerünk egy párt, akik kamaszként házasodtak össze, és bár már az unokáikkal játszanak, még mindig szerelemmel néznek egymásra… Ha ez a szerelmes tekintet megszületik a színpadon, már megérte. Ezt meg kell élni!
Lukácsy György
(2021. június 2.)
