Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke
Nagyon! – így felel a főszerepet alakító Schnell Ádám arra a kérdésre, hogy mennyire lepte meg, amikor kiderült: nem kétszáznegyven évet megy vissza, hanem pár évtizedet előreugrik az időben ez a Figaro, és egy sci-fi kellős közepén találja magát színészként. Meglepte, de nem érte váratlanul.
– A Nemzetiben nemrég a Csehov elbeszéléséből készült 6 című előadás kapcsán láttam Sardar Tagirovsky nem mindennapi hozzáállását egy klasszikus műhöz. Már ott világos volt számomra, hogy szereti újragondolni az ismert történeteket. Ez a védjegye. Kísérletező, fantáziadús, úgy is mondhatnám, lázadó ember.
Egy ilyen helyzet lelki együttműködést és nyitottságot kíván. Folyton résen kell lennie a színésznek, hogy be tudja fogadni és át tudja fordítani a színészi munka nyelvére azt, amit a rendező felvázol számára – most éppen egy eljövendő világot. Talán az a legnagyobb kihívás, hogy képessé tudja tenni magát az ilyen fokú nyitottságra, amit különben a nézőktől is megkíván majd ez az előadás. A nyári olvasópróbákon még „gyanútlanul” ismerkedtek a szöveggel, és semmi jele nem volt annak, hogy az előadás az eredeti dráma rendhagyó értelmezése lesz. Tagirovsky később elmondta a társulatnak: azért volt szüksége arra, hogy hallja tőlük Beaumarchais eredeti mondatait, hogy közben szárnyalhasson a képzelete. De hamarosan jelezte: nem egészen úgy lesz minden, ahogy az eredetiben van. Akkor már mindenki számított valamilyen csavarra, de a képzelt jövő, a tudományos-fantasztikumba csomagolt alaphelyzet mindenkit váratlanul ért.
Mindennek a közepén Almaviva gróf áll, aki már az eredeti darabban is nagyhatalmú ember volt, de ezt a mostani előadás még inkább felerősíti.
– Az a fajta hatalmasság, aki nem csupán a környezetét próbálja manipulálni, de az országot és a világot is. És közben olyasmikre próbálja kiterjeszteni a befolyását, mint az érzelmek, a szexus. Hatalom révén minden megszerezhető, ez a gróf alapgondolata – magyarázza Schnell Ádám.
Almaviva és Figaro kicsit olyanok, mint egyazon ember két énje, mintha – némiképp leegyszerűsítve – egyvalakiben küzdene a tisztaság és a romlottság. De Schnell biztos abban, hogy a gróf eljut a szembenézés pillanatáig, az előadás megadja neki ezt az esélyt. A karakter elindul az általa elképzelt úton, de végül nem oda érkezik, ahová tervezte, hanem az történik vele, amit a sors szánt neki. A benne lévő romlottság elmozdul a megtisztulás felé.
– A bennem élő erkölcs és világlátás igencsak képes azonosulni ezzel a szembenézéssel, örömmel képviselem ezt a személyiségváltozást.
És hogy min fogunk nagyokat derülni a nézőtéren?
– A darab számos húsbavágó társadalmi problémát bolygat meg vicces helyzetekbe csomagolva. Arra fut ki az előadás, hogy végül is miként járhatunk túl a hatalmasságok eszén. Nevetünk azon, hogy próbálják komolyan venni magukat a nagyok! De ez nem egy habos vígjátékocska – mondja Schnell Ádám.
A Suzanne-t alakító Barta Ágnes az idei évadtól a Nemzeti Színház társulatának tagja, aki az elmúlt évadokban már itt végezte gyakorlatát a Kaposvári Egyetem színészosztályának hallgatójaként. Meg is találta már néhány igazán jó szerep, hiszen fontos alakításokat nyújt a Vitéz lélekben, a Részegekben, a Csíksomlyói passióban, a Psychében is. Az állandó nemzetis tagság mégis új érzelmeket hozott az életébe.
– Nagyobb rajtam a nyomás, és nagyobb a bizonyítási vágy is bennem. Szeretném megmutatni, hogy nem véletlenül kerültem ebbe a társulatba.
Erre máris itt az újabb lehetőség. Suzanne karaktere kevesebb változáson esett át, mint a grófé és Figaróé, talán azért sem nyúltak nagyon hozzá, mert az általa is képviselt szerelem örökérvényű.
– Az igazi, a forró érzelmet ebben a mesterséges intelligenciára épülő, technikai vívmányok uralta világban sem lehet tervezőasztalon előállítani. Ráadásul ez a felfokozott érzelem a szabadság garanciája is.
A szerep felépítése során többször is felmerült Barta Ágnesben, hogy vajon miért nem hagyják maguk mögött ezt a rideg világot Figaróval? Mi készteti őket arra, hogy maradjanak? Talán az, hogy benne is megvan az a képesség, hogy ha kell, Figaro nélkül is felveszi a kesztyűt, és harcba száll a maga igazáért, hiszen ő nem csupán a főhős „jobb keze”, benne is megvan a lázadáshoz szükséges erő. Barta Ágnes számára Suzanne sokkal összetettebb személyiség, mint ahogy a darab első olvasatra sugallná.
– Suzanne egy sokszínű nő. Nem egy elveszett, az áldozat szerepébe beleragadó, gyönge karakter. Inkább szélsőséges, és épp ettől lesz az egész lénye vibráló, eleven. És elég érzékeny ahhoz, hogy értékelni tudja a Figaro és közte kialakuló bizalmat. Hiszen ez a legnagyobb kincs ebben a számító világban.
Papp Sándor Zsigmond
| az összeállítás képeit készítette: Eöri Szabó Zsolt
(2017. október 30.)
