A Nemzeti Színház hírei

A 10. Nemzetközi Színházi Olimpia keretében megvalósuló bábos programok, fesztiválok, rendezvények nagy száma és a hazai szakma egészét megmozgató előkészületek mindenesetre ezt bizonyítják.

A commedia dell’arte mindenekelőtt a színészek munkája volt, akik megalkotói és értelmezői voltak saját szerepüknek. Azt a szerepet választották, amelyiket magukhoz legmegfelelőbbnek tartottak és amellyel azonosulni tudtak oly módon, hogy a dráma alkalmazkodott hozzájuk és nem ők a drámához.

Blattner Géza (1893–1967) bábművész 1918-tól kezdődő negyvenéves pályafutásának két mozzanatáról szeretnék beszélni. Az egyik az 1919-es budapesti Wayang játékok, a másik az a műsor, mely 1929 és 1930 között állt össze Párizsban. Mindkét esetben több műsorszámból összeálló előadásról volt szó, és más alkotóművészek is közreműködtek.

A bábuk elkészültek. Tegyük fel, hogy a tervezőnek sikerült mind a fej megmintázásában, mind pedig a bábuk kosztümírozásában a bábszínpad különleges törvényeinek figyelembevételével hűen ábrázolnia a bábszínmű alakjainak karakterét. A bábu azonos az életre keltendő alakkal.

Magnóval készült interjú Kemény Henrikkel, 1988 januárjában. Henni felkészült a beszélgetésre: előhozza a bőröndöket, melyekből ömlesztve tálalja a róla szóló cikkeket, újságkivonatokat, fotókat, plakátokat, saját rajzait.

Kemény Henrik bábművész idestova tíz esztendeje, hogy nincs közöttünk, s ez idő alatt nem született életét és művészetét bemutató monográfia. Ennek legfőbb oka, hogy a Debrecenben található hagyaték a mai napig nem kutatható.

A Nemzeti Színház harmadik emeletén egyfajta életmű-kiállításod látható: sok-sok báb. (2021. szeptember 17 – november 18. között - a szerk.)  Azt mondtad, valamiféle sorrendiséget követtél a tárlat berendezésekor, s hogy a beszélgetésünk során ennek mentén érdemes felfedeznünk a bábjaid világát. Érdekes módon a japán mesékkel, illetve japán figurákkal indítasz. Miért őket helyezted a kiállítás elejére? Hiszen földrajzilag talán ők vannak tőlünk a legtávolabb.

„Mélységes mély a múltnak kútja” – idézi a könyv szerzője Thomas Mann regényét, a József és testvéreit. Tömöry Márta szenvedélyes megszállottja a színháztörténetnek; élete során évtizedekig egyszerre volt történész, elméleti kutató és a magyar bábjátszás aktív résztvevője – darabok szerzőjeként, dramaturgjaként és színészként is.

A 16. század végén és a 17. század elején Dánián és Németalföldön keresztül angol vándorkomédiások érkeztek Közép-Európába. Prágában valószínűleg 1595‑ben, majd 1610-ben léptek fel, amikor II. Rudolf császár Csehországba szólította a német hercegségek tanácsát.

A színházi felsőoktatás múltjáról és jelenéről szóló sorozatunkban ezzel az írással a bábrendező Balogh Géza prágai diákéveiről szóló visszaemlékezését folytatjuk.