A Nemzeti Színház hírei

1993 óta négy évente rendezik meg a Színházi Olimpiát, ahova a világ legelismertebb rendezőinek előadásait hívják meg. A Színházi Olimpiát Theodoros Terzopoulos neves színházi rendező alapította 1993–ban Delphoiban, hetedik kiadása Lengyelországban, Wroclawban, 2016 Kulturális Fővárosában kerül megrendezésre a Jerzy Grotowski Intézet szervezésében. Az évadunkat indító Eugenio Barba és A krokodilus rendezője Valerij Fokin is a meghívottak között szerepel. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sziget. De nem csak olyan tényleges, víztől ölelt parti szikla, hanem képletes is, ami az ember lelkében él. Ahova, ha megbántódik, visszavonul, és kizárja a világot. Becsukja az ajtót, és a világ kint reked, minden zűrjével, zajával együtt.

’56 a színpadon – Vidnyánszky Attila, Szilágyi Andor, Waskovics Andrea a Tóth Ilonkáról. Bergman életszigetei – hol vannak és milyenek: elmondja Kiss Csaba, a Szenvedély ősbemutatójának rendezője. A krokodilus – a Dosztojevszkij ősbemutatóról Valerij Fokin. „A színész többismeretlenes egyenlet” – portré Györgyi Annáról. Színház-történet: ’56 a Nemzetiben és egy szerepkihordó különös alakja – és sok egyéb olvasható még a Nemzeti Magazin legfrissebb számában.

A Nemzeti Színházban mutatja be új darabját a világhírű dán Odin Teatret. A lapban olvasható a The Tree (A fa) című előadás szövege, valamint a színház alapítójának, Eugenio Barbábnak az esszéje egymástól távoli kultúrák párbeszédéről. Interjúk: Vidnyánszky Attila a klasszikusok színreviteléről (Bűn és bűnhődés Szentpéterváron), Vecsei Miklós nemzedéki ügyekről (III. Richard Gyulán), Csizmadia Tibor múltról és jelenről. Középpontban a görög dráma: színháztörténet és drámaelemzés. A Kilátóban a debreceni Deszka Fesztivál – tíz év magyar drámai siker.

„Ki kell mondani, meg kell mutatni azt, amit gondolunk. Akkor is, ha nem vonzó. Ha kellemetlen. Nem kell félni a tiszta mondatoktól a színpadon.” Kiss Csaba rendező mondja ezt, aki életünk alapkérdéseire keres válaszokat Ingmar Bergman nyomán.

Jó napot… Verebes Ernő dramaturg vagyok, Szilágyi Andort keresem… Üdvözlöm, én vagyok… A Nemzeti Színházból telefonálok… Vidnyánszky Attila olvasta azt a forgatókönyvet, amit Tóth Ilonka tragédiájáról írt, és beszélni szeretne magával… Lehet erről szó?… Hogyne… Bármikor… Köszönöm…

Tíz fiatal színművész és rendező vehette át a Junior Prima Díjat magyar színház- és filmművészet kategóriában szerdán a Budapest Music Centerben.

Ötödéves színművész hallgató Máté Gábor és Dömötör András osztályában a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kiss Andreaként a Körhintában debütált a Nemzeti Színházban, ahol a Galilei életében is játszik – immár az egyik anyai felmenőtől „megörökölt” művésznevén. Szilágyi Andor darabjában Tóth Ilona, az ’56-os forradalom és szabadságharc mártírjának szerepét ölti magára.

A Történelem fája növekszik: az élet és a halál táplálja. Körülötte gyerekkatonák és imádkozó szerzetesek táncolnak együtt hadvezérekkel, egy magányos anyával és egy költő lányával, aki gyerekként arról álmodozott, hogy együtt repül majd az apjával. (A több nyelven zajló előadás magyar szövegkönyve letölthető a honlapunkról!)

Györgyi Anna nem gondolja, hogy magánemberként különösebben érdekes lenne, viszont színészként eddig is nagyon sokféle szerepben megmutatkozhatott. Legfőbb erényének a formálhatóságát tartja. Ennek köszönhetően megúszta a beskatulyázást. Soha nem kérne magának semmilyen szerepet, még akkor sem, ha kérhetne.