A Nemzeti Színház hírei

A Nemzeti Színházban mutatja be új darabját a világhírű dán Odin Teatret. A lapban olvasható a The Tree (A fa) című előadás szövege, valamint a színház alapítójának, Eugenio Barbábnak az esszéje egymástól távoli kultúrák párbeszédéről. Interjúk: Vidnyánszky Attila a klasszikusok színreviteléről (Bűn és bűnhődés Szentpéterváron), Vecsei Miklós nemzedéki ügyekről (III. Richard Gyulán), Csizmadia Tibor múltról és jelenről. Középpontban a görög dráma: színháztörténet és drámaelemzés. A Kilátóban a debreceni Deszka Fesztivál – tíz év magyar drámai siker.

„Ki kell mondani, meg kell mutatni azt, amit gondolunk. Akkor is, ha nem vonzó. Ha kellemetlen. Nem kell félni a tiszta mondatoktól a színpadon.” Kiss Csaba rendező mondja ezt, aki életünk alapkérdéseire keres válaszokat Ingmar Bergman nyomán.

Jó napot… Verebes Ernő dramaturg vagyok, Szilágyi Andort keresem… Üdvözlöm, én vagyok… A Nemzeti Színházból telefonálok… Vidnyánszky Attila olvasta azt a forgatókönyvet, amit Tóth Ilonka tragédiájáról írt, és beszélni szeretne magával… Lehet erről szó?… Hogyne… Bármikor… Köszönöm…

Tíz fiatal színművész és rendező vehette át a Junior Prima Díjat magyar színház- és filmművészet kategóriában szerdán a Budapest Music Centerben.

Ötödéves színművész hallgató Máté Gábor és Dömötör András osztályában a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kiss Andreaként a Körhintában debütált a Nemzeti Színházban, ahol a Galilei életében is játszik – immár az egyik anyai felmenőtől „megörökölt” művésznevén. Szilágyi Andor darabjában Tóth Ilona, az ’56-os forradalom és szabadságharc mártírjának szerepét ölti magára.

A Történelem fája növekszik: az élet és a halál táplálja. Körülötte gyerekkatonák és imádkozó szerzetesek táncolnak együtt hadvezérekkel, egy magányos anyával és egy költő lányával, aki gyerekként arról álmodozott, hogy együtt repül majd az apjával. (A több nyelven zajló előadás magyar szövegkönyve letölthető a honlapunkról!)

Györgyi Anna nem gondolja, hogy magánemberként különösebben érdekes lenne, viszont színészként eddig is nagyon sokféle szerepben megmutatkozhatott. Legfőbb erényének a formálhatóságát tartja. Ennek köszönhetően megúszta a beskatulyázást. Soha nem kérne magának semmilyen szerepet, még akkor sem, ha kérhetne.

Hirtelen egy abszurd helyzet válik normává, és mi teljes egészében elfogadjuk a világ őrültségét – mondja Valerij Fokin, aki Dosztojevszkij nálunk ismeretlen művét, A krokodilust állítja színre. Az ősbemutató rendezőjével beszélgettünk, és bepillantottunk egy próbájára is.

Tóth Ilona
​Cinkota, 1932. október 23. – Budapest, 1957. június 26.

– Valahol a hal és a nyúl között. Olyan az íze – magyarázza Olt Tamás, hogy el tudjuk képzelni, milyen is lehet a thaiföldi krokodilhúsból készült hamburger. Ő a nászútján kóstolta, nem is nagyon hagyhatta ki a lehetőséget, ha már egyszer olyan darabban játszik, amelyben ugyan fordítva történik mindez: egy krokodil nyeli le a jóravaló hivatalnokot, Ivan Matvjevicset. A Horváth Lajos Ottó által alakított figura életben marad a krokodil gyomrában, és onnan kezdi terjeszteni különféle világjobbító nézeteit. Azt a figyelmet, amit a szürke, senkit sem érdeklő Matvjevics korábban nem kapott meg a világtól, lenyelt állapotban igencsak kiélvezi, és fényes politikai karrier elé néz. Ám míg a fenevad gyomrában éli világát, váratlan dolgok történnek…