Munkatársunk 2018. január 9-én, életének 76. évében hunyt el. A Jászai Mari-díjas színművész 2002-2008 között volt tagja a Nemzeti Színház társulatának. Ma családja, barátai, kollégái kísérték utolsó útjára.
A ravatalnál Béres Ilona, a Nemzeti Színház Örökös Tagja, egykori osztálytársa búcsúzott tőle. Ujlaky László földi maradványait a Farkasréti temető művészparcellájában, szülei sírjában helyezték el.
"Búcsúzni jöttem, a Pártos Géza osztály és a magam nevében.
Megfogyatkoztunk Lacikám! Kérdeztem a lányokat, hogyan emlékeznek rád: mindenki a kedvességedet, derűdet említette. Halász Jutka szerint soha nem kerültél konfliktusba. Szegedi Erika örült, hogy egy ilyen magas fiú is volt az osztályunkban, így került igazi partnere neki is. Igen, magas voltál, jóképű, ragyogó, világító kék szemekkel. A kamaszkorodból magaddal hoztad a játékos kedved is. Tordai Terivel mulatságos helyzetgyakorlatokat csináltatok - dőlt az osztály a nevetéstől. Teri mesélte, hogy sok évvel később, amikor már nem voltál olyan karcsú, együtt játszottatok a Macskajátékban, és remek Csermlényi Viktor voltál. Egyszer, beszédóra előtt, úgy döntöttél, hogy gorilla vagy, és óriási majomként megkergetted a lányokat. Sikítva menekültünk, csak Dobos Ildikó vett komolyan, és azt kiabálta, nekem vőlegényem van.
Az első külsős munkánkban, Az esős vasárnap című filmben, partnerek voltunk egy félresikerült csábítási jelenetben. És aztán a diplomamunkánkban, Shakespeare Ahogy tetszik-jében, amit Vámos László rendezett, együtt bolyongtunk az ardennes-i erdőben.
Főiskola után szétszóródtunk, mindenki a karrierjével volt elfoglalva, és élte a fiatalság nem könnyű éveit. Te Szolnokra kerültél. Jánoskúti Márta mesélte, hogy milyen nagy sikereid voltak zenés darabokban, hiszen kitűnően énekeltél és táncoltál. Imádtak a hölgyek, nem csak a színpadon. Később megtaláltak a fajsúlyosabb szerepek is. Jegor Bulicsovot játszottál és a színház vezető művészei közé tartoztál. Majd Szeged és Pécs, és újra Szolnok. Aztán történt, ami történt a Nemzeti Színházzal, és az új Nemzeti igazgatója Schwajda György lett, aki magával vitte csapatát. Így lettél a Nemzeti Színház tagja.
Pár évvel ezelőtt bekerültem egy nemzetis produkcióba, itt ismertem meg az angyali Kónya Gabit, kiderült, hogy a feleséged. Tőled tudom, hogy önként befejezted a pályát, és úgy döntöttél, hogy nyugdíjas éveidet imádott hobbidnak, a vitorlázásnak szenteled. Sajnos ezeket a békés éveket megszakította súlyos betegséged. És utána…, erre nincsenek szavaim, a költészethez fordulok segítségért:
Most alkony közeledtén hadd áldjalak meg, Élet,
ki sosem adtál nékem reményt, mely semmivé lett
s érdemtelenül rám a bajt s a kint sosem mérted.
Mert most nehéz utamnak végén veszem csak észre,
magam voltam a földön sorsomnak épitésze
s ha italom üröm volt vagy színméz volt a részem,
az üröm és a méz is magamból jött egészen;
s ha rózsafát neveltem, tudtam: virága lészen.
...Igaz, nagy lázaimra fagyot hoz a hideg tél,
de örök májusokkal te sosem hitegettél!
Volt, hogy hosszúra nyúltak a bánatterhes éjek,
de te sohase mondtad, hogy csupa jót reméljek,
s derűsek is akadtak és révülettel mélyek…
Szerettem és szerettek! Nap csókolgatta arcom,
nem vagy adósom, Élet! Váljunk el! Nem haragszom.”
(2018. január 29.)