A Nemzeti Színház hírei

Együttműködési megállapodást írt alá a Magyarságkutató Intézet és a Nemzeti Színház. A kooperáció elősegíti a két szervezet szakmai, tudományos munkáját a történelmi hitelesség és a magyar identitás megőrzése érdekében. A Magyarságkutató Intézet részéről Prof. Dr. Kásler Miklós, az intézet főigazgatója, tiszteletbeli elnöke, a Nemzeti Színház részéről Vidnyánszky Attila vezérigazgató látta el kézjegyével a megállapodást.

Politikai beszédek, majd egy ezzel összefüggő nyomozás és a kocsmában emiatt lezajló személyes tragédiák – ha így sorolom, szerintem senkinek sem az Oidipusz jut eszébe. Pedig pontosan ezt láthattuk a MITEM+ programjában a Jugoszláv Dráma Színház előadásában. A szlovén rendező, Vito Taufer „lerántotta a leplet” a nagy klasszikusról, és egy elképesztően erős mai értelmezést rakott színpadra. A szerb társulat bravúrját rockkoncertekhez fogható siker kísérte.

 A 10. MITEM programjának részeként a következő napokban az emblematikus előadások mellett filmvetítéseken és beszélgetéseken is megismerhetik az érdeklődők ezt a három évtizedes, kalandos történelmet, és a beregszásziak mai helyzetét.

Rendkívül izgalmas és látványos Hamlet-táncadaptációt hozott a MITEM+ programjába a Kassai Nemzeti Színház, a teátrumot vezető Ondrej Šoth rendezésében. A Shakespeare drámája nyomán készült feldolgozást heves sikerrel fogadta a közönség, és a fesztiválon résztvevő színházi szakemberek között is tetszést aratot

Kötetlen beszélgetést szervezett a Francia Intézet a Comédie-Française és a Nemzeti Színház társulata színészeinek, dolgozóinak, illetve a fiatal színészeknek, színművész-hallgatóknak. A dunai hajózáson a vendégtársulat megismerkedett Budapest látnivalóival, de a hazaiak is sok információval gazdagodtak, főleg a francia színházi élettel kapcsolatban.

A 10. MITEM  fesztiválon a közönség egy igazi ,,nagyágyútól’’ láthatott előadást: A Comédie-Francaise Tartuffe-je érkezett Magyarországra.

A színház csodáját látjuk, pontosabban lényegét, pusztán a gesztus, a hang, az átélés embert, életet, történetet teremtő erejét, a képzeletünket felgyújtó varázslatot. Blaskó hangszínei, melyek mintha Ibsen ihletett, költői állapotából fakadnának, már-már a zeneiség hatását keltik…

Blaskó Borbála rendezésében egy már idős Peer Gynt tekint vissza az életére. Az eredetileg nagyszabású, számos karaktert felvonultató drámai költemény nála átalakul egy személyes és meghitt háromszereplős lírai játékká, egyfajta időutazássá, amely az emlékezésről szól. A rendező édesapja, Blaskó Péter ezzel visszatér egykori jelentős szerepéhez, ahogy Peer Gynt is hazatér itt – és hozza magával teljes életét.

Három Blaskó. Borbála rendező, a testvére, Bence festőművész, édesapjuk Blaskó Péter színművész. Közös darabjuk, a Grane bár Henrik Ibsen nyomán készült, de nem a fiatal Peer Gyntről szól, hanem az idősről, aki visszatekint életére. 

Megrázó drámaiság, egy nehéz múlt terhes örökségének őszinte feltárása, a túlélésért folytatott küzdelem és az élet feltétlen szeretete – ezek jellemezték a baskír színház előadását, amely egy kortárs fiatal kazah drámaíró művét hozta el a Synergy Fesztivál utolsó epizódjaként a Nemzeti Színházba. A produkció egy egyszerre fájdalmas és szép világba vezette a nézőket a kitűnő baskír színészek segítségével.