Nem szétválaszt, összeköt

A színházak közötti együttműködés legmagasabb szintje nem a vendégjáték, a meghívás, a fesztiválszereplés, hanem a közös előadás – indokolja Vidnyánszky Attila vezérigazgató, miért tartja a Kassai Nemzeti Színházzal közös (januárban a Nemzetiben is műsorra tűzött) produkciókat rendkívül fontosnak. A budapesti Nemzeti azonban nemcsak a kassai társulattal, hanem más szomszédos országok színházaival is folyamatosan keresi az együttműködés lehetőségét.

Hogyan jutott el odáig a Nemzeti Színház, hogy immár három közös produkciót készített a Kassai Nemzeti Színház társulatával?

A kérdés megválaszolásához kicsit hátrébb kell lépnem, mert csak távlatosabb gondolkodással érthetőek meg a szándékaink. 2013-as kinevezésem óta keresem a kapcsolatot a hazai nemzetiségi társulatokkal – ezért fogadtuk be a Jelen/Lét, a hazai kisebbségek színházainak seregszemléjét. Majd az újvidéki Synergy Fesztivált „építettük be” a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) programjába, amely az őshonos kisebbségek társulatait mutatja be. És kezdetektől fontosnak tartjuk, hogy a világ jelentős társulatai mellett mindig meghívjunk a szomszédos országokból magyar vagy a többségi társadalom nyelvén működő, kiemelkedő művészi színvonalú színházakat a MITEM-re. Ez az immár évtizedes erőfeszítésünk rengeteg gyümölcsöt hozott, ezért amikor 2023-ban mi rendezhettük a Nemzetközi Színházi Olimpiát, a magyarországi partnereinket megkértük, hogy ők is tegyenek hasonlóan – az olimpiai programhoz való csatlakozás feltétele az volt, hogy egy külföldi mellett egy határon túli előadást is hívjanak meg – a további kapcsolatépítés kiindulópontjaként. Azt szerettük volna jelezni, hogy a belterjes és bezárkózásra hajlamos magyar színházi élet számára érdemes a határainkon kívülről érkező impulzusokra is figyelni.

Milyen eredményei vannak a Nemzeti számára ennek a hídépítésnek?

A gyakran történelmi és napi sérelmekre épülő szomszédi viszonyainkban egyáltalán nem kézenfekvő ez a kezdeményezés. Elszigetelten természetesen korábban is akadtak együttműködések, de mi kitartóan és igazi nyitottsággal fordulunk a környező országok jelentős színházai felé. A politika által okozott sebeket a saját területünkön, a színházművészet terén próbáljuk gyógyítani. Együttműködéseink a kölcsönös megértés szándékára épülnek. Ennek példája, hogy a történelmi fájdalmainkat is megfogalmazó nemzeti tragédiánkat éppen a román fővárosban láthatta a közönség: 2024. április 9-én Bukarestben mutattuk be Katona József klasszikusát, a Bánk bánt, amelyet nagy érdeklődés fogadott az ottani Nemzetiben. A bukaresti társulattal közös produkcióra is készülünk. A Bánk bánt és a Körhinta című produkciónkat 2018-ban a fennállásának 150. évfordulóját ünneplő belgrádi Nemzeti Színházban láthatta a helyi magyar és szerb közönség.

Hogyan változtatta meg a kapcsolatépítés folyamatát az orosz-ukrán háború?

Mi minden környező országban törekszünk jó kapcsolatok ápolására, mert szégyen, ha nem ismerjük a saját régiónk színházművészetét, gondolkodásmódját. Hogyan várhatjuk el, hogy ne csupán a politikai előítéletek alapján közeledjenek hozzánk, ha mi érdektelenek vagyunk az irányukban? A felsorolt társulatokon kívül ezért is kötöttünk együttműködési megállapodást tavaly a Macedón Nemzeti Színházzal, valamint a Mongol Nemzeti Dráma Színházzal. Természetesen, ha a háború nem szól közbe, folytattuk volna az egyébként remek kapcsolat építését keleti szomszédunkkal is. Még a háború előtt alakítottunk ki jó kapcsolatot a kijevi Ivan Franko Nemzeti Drámai Színházzal. De ugyanígy kötöttünk együttműködési megállapodást a szentpétervári Alekszandrinszkij Színházzal is. Reméljük, mielőbb visszatérhetünk a korábbi baráti útra. De a háború más következménnyel is jár a Nemzetire nézve. Attól fogva, amikor 2022-ben a fegyveres harcok új, tragikus szakaszba léptek, ügyünknek tekintjük, hogy a beregszászi magyar társulatot ne csak befogadjuk, hanem közös előadások is készüljenek. Ennek a legújabb hozadéka a Revizor Рebiзor című decemberi bemutatónk. (Lásd a Nézőpont rovat írásait az előadásról – 28. oldal, és összeállításunkat a 22. oldaltól.) Ebből a közös munkából születik majd meg májusban a Sztálin utasítására 1947-ben meggyilkolt munkácsi görög-katolikus püspökről, Romzsa Tódorról szóló előadás is.

Visszatérve a kassai Nemzetire: az orosz-ukrán háború nem befolyásolja, de a közéletben kölcsönös bizalmatlanság jellemzi a magyar-szlovák viszonyt. Hogyan sikerült mégis együttműködésre lépni a Kassai Nemzeti Színházzal?

Ebben kulcsszerepe van Hetey Ágota kassai főkonzulasszonynak, ő ismertetett meg minket egymással, s a bizalom már az első találkozásunkkor kialakult Ondrej Šoth főigazgató úrral. A MITEM-re próbálkozásaink ellenére hosszú ideig nem tudtunk szlovákiai szlovák színházat meghívni, miközben minden más országból, ahol él magyar kisebbség, vendégül láttunk már román, szerb, horvát, szlovén társulatokat. A kassai állami szlovák színházzal tört meg ez a jég. Első alkalommal, a 2023-as Jelen/Lét Fesztivál keretében a női egyenjogúságért küzdő és az 1950-es években kivégzett cseh jogász, Milada Horáková életét feldolgozó előadást mutatták be nálunk, sőt, a darabot Esterházy János csehszlovákiai magyar mártír politikus emlékének ajánlották. 2023-ban a Hamlet-rituálé című Šoth-koreográfiával vettek részt a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia keretében zajló 10. MITEM-en, 2024-ben pedig a Memento mori – Anne Frank naplója című balettelőadással érkeztek a pesti Nemzetibe. Együttműködésünk jegyében, amikor Pesten játsszuk ezt az előadást, annak egyetlen beszélő szereplőjét a nemzetis Sipos Ilka alakítja. Ezt a kapcsolatot emeltük közösen új szintre, amikor 2024 őszén arra vállalkoztunk, hogy egy határokon átívelő előadást hozunk létre, a Rómeó és Júliát, amelyben a Montague-kat magyar, a Capuleteket szlovák színészek alakítják. A nagy logisztikai igényű darabot a 2025 januári kassai bemutató óta repertoáron tartja a kassai Nemzeti, és a kétnyelvű előadás látható volt azóta Pesten tavaly a MITEM-en, de idén januárban kétszer a Nemzeti rendes programjában is műsorra tűztük. A különleges próbafolyamat során megtapasztalhattuk: a színészek a játékon keresztül tudnak igazán közel kerülni egymáshoz. A személyes jó kapcsolatnál nincs jobb! A rövid, és ezért intenzív közös munka alkalmat adott beszélgetésekre, egymás alaposabb megismerésére. Tágabb, a darab történetén túlmutató értelmet kapott Lőrincz barát drámabéli reménye: „Családotok haragja, e viszály itt / Talán e friggyel szeretetre válik.”

Kinek a kezdeményezése volt a közös Márai-előadás?

A Rómeó és Júlia részben azért is született újjá, mert az előadást a 2023-ban bekövetkezett baleset után pihentetni kellett, majd valahogyan újra kellett gondolni. Ezért fordultam a kassaiakhoz a kétnyelvű előadás ötletével. A Márai-produkciójuk „közössé tétele” viszont már az ő kezdeményezésük. 2013-ban, amikor Kassa Európa kulturális fővárosa volt, Ondrej Šoth Márai címmel készített egy különleges táncszínházi előadást, aminek fontos üzenete volt. A máig repertoáron lévő produkciónak van egy narrátora, akit Budapesten a Nemzeti Színház művésze, Bordás Roland alakított a januári előadásokon – így vált közössé ez az alkotás is. Az Anne Frank naplója, a Rómeó és Júlia, valamint a Márai mellett szeretnék megemlíteni még egy negyediket is. A Déryné Program indító előadása 2020-ban Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című vígjátéka volt – a magyar nyelvű színjátszás kialakulásáról, megerősödéséről szóló darab második felvonása Kassán játszódik. Mi pedig a Kassai Nemzeti Színház meghívására ott vendégszerepelhettünk. Lelket-szívet melengető érzés, hogy az időnként rendkívül rossz hangulatú közéleti fejlemények és a szlovákiai kulturális finanszírozási nehézségek ellenére is közösen tudunk dolgozni. Az együttműködésünk bizonyítja: ha nem arra összpontosítunk, ami elválaszt bennünket, hanem kitartóan keressük azokat a szálakat, amelyek összekötnek, megtaláljuk!

Lukácsy György

(2026. január 26.)