Játékszínek és színjátékok Kassán
A Kassai Nemzeti Színház és a budapesti Nemzeti Színház együttműködéséről, a kétnyelvű Rómeó és Júlia-előadásról, Márai Sándor színpadi jelenlétéről, a város színházi életéről mai kassai polgárok véleményét is összegyűjtöttük.
Természetesen ott voltam a két színház közös Rómeó és Júlia bemutatóján a Kassai Nemzeti Színházban – mondja Czajlik József, a Kassai Thália Színház igazgatója. – Régóta ismerjük egymást a rendezővel, Vidnyánszky Attilával. Ő is kötődik ehhez a városhoz. Itt volt a Tháliában az első kőszínházi rendezése, a híres Feydeau-bohózat, a Bolha a fülbe 1993-ban. Én akkor még a szomszédos magyar tannyelvű középiskolában az Iparista Kisszínpadon, az IKSZ-ben játszottam, rendeztem, és persze néztük a Thália előadásait is. Abban az évben érettségiztem. A színművészeti főiskolát, a rendező szakot csak később végeztem, és itt lettem pályakezdő színész. Így később engem is rendezett Attila. Volt egy kisebb szerepem a ’96-ban bemutatott Don Juan, avagy a kőszobor lakomája című Moliėre-vígjátékban. Tehát a szakmai kapcsolat, a régi ismeretség miatt is elmentem volna erre a bemutatóra. De ezen túl is nagyon jó volt látni ezt az előadást, a két színház művészeinek együttműködését.
Azt a kérdést értelmetlennek tartja Czajlik József, hogy nem félt-e attól: a két nyelven beszélő színpadi család haragja utalhat a szlovák–magyar konfliktusra is.
Ez egy klasszikus szerelmi történet, szó sincs politikai aktualizálásról – utasítja el a felvetést az igazgató. – Éppen az egymásra figyelést, a kapcsolattartást segítheti az ilyen közös munka. A történetet mindenki ismeri. A két nyelv ebben az esetben inkább csak jelzés, utalás arra, hogy nem vagyunk egyformák. A színész egyébként sem csak szavakkal, sokkal inkább a gesztusaival, a mozdulataival, a tekintetével, a testével közvetíti az érzelmeit – és együtt hajolnak meg a tapsrendnél.
A két kassai színház jó kapcsolatának bizonyítékaként említi az igazgató, hogy jelenleg két előadásukban is játszik náluk vendégként Michal Soltész, a Kassai Nemzeti Színház tagja, aki természetesen jól beszél magyarul is. Vagy Peter Cibula, aki a Rómeó és Júlia előadásban is játszik, szintén szerepelt a Tháliában színészként és rendezőként is. Amikor pedig a Kassai Nemzeti Színházban a budapestiekkel közös 2025. január 17-i Shakespeare bemutatóra készültek, a Thália társulatából Bocsárszky Attila tolmácsként segítette a szlovák és a magyar színészek a megértését.
Korábban Czajlik József három előadást is rendezett a Kassai Nemzeti Színházban. Az első volt 2010-ben a lengyel szerző, Gombrowitz darabja, az Yvonne, burgundi hercegnő, majd 2013-ban egy cseh dráma következett, a Mrštíkové-fivérek Maryša című közös műve. A harmadik, az Egressy Zoltán-darab, a Baleset bemutatója stúdiószínpadon volt, és mindaddig műsoron maradt, amíg – sajnos – Benkő Géza váratlanul meghalt, aki vendégként játszott az előadásban.
A Thália Színház számára is fontos, hogy a szlovák közönség ismerje a magyar színjátszást. Előadás közben folyamatosan feliratozzák az elhangzó szöveget, és lehetőség van szinkrontolmácsolásra is. Czajlik József szerint elsősorban a vegyes házasságoknak és vegyes baráti társaságoknak köszönhető, hogy szlovákok is járnak a magyar előadásokra. Az ifjúsági bérletesek között ugyan nincsenek szlovák iskolák, de rendszeresen együttműködnek művészeti gimnáziumokkal, akiket érdekel egy-egy sikeres előadás, vagy a jó témaválasztás, esetleg a feldolgozás eredetisége vonzza őket.
Balassa Zoltán újságíró, aki rendszeresen beszámol és kritikákat is ír a kassai Thália Színház előadásairól, úgy látja, akkor is több szlovák néző érkezik a magyar színházba, ha valamelyik itteni színész filmben vagy tévésorozatban szerepel. A Kassai Nemzeti Színház bemutatóiról nem tud mit mondani, mert nagyon ritkán látogatja előadásait. Bár anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet, de elfoglaltsága nem engedi, hogy azokról is írjon. Mivel honismereti vezetőként is dolgozik, a színházépületbe időnként visz csoportokat, és mindig elmondja: a szobrok alkotója Mayer Ede, akinek a Borsiban található Rákóczi-szobrot is köszönhetjük. Az egykor Zólyom főterén álló Rákóczi-szobor kapcsán azt is megemlíti, hogy édesapja, Balassa Géza régész, történetíró, a zólyomi helytörténeti múzeum alapítója mentette meg az I. Csehszlovák Köztársaság idején lerombolt és sokáig rejtegetett műalkotást. Visszatekintve a színházra, igazi művészettörténeti ritkaságként említi a kupolabelső falfestményeit. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a négy mezőben híres Shakespeare-drámák, a Vízkereszt, a Vihar, a Szentivánéji álom és a Rómeói és Júlia jelenetei láthatók.
Évekkel ezelőtt Balassa Zoltán is vezetett színjátszócsoportot Kassán. De azt mondja, az már régi történet. Viszont fontosnak tartja felhívni a figyelmet a magyar tannyelvű ipari iskola egykori kisszínpadának sikereire, jeles tagjaira, akik később ismert színészek, színházi emberek lettek. Szomorú emlékként idézi, hogy a színpad alapítója, a legendás magyartanár, Pásztó András, aki később a Thália első dramaturgja lett, 2025 nyarán elhunyt.
Az X, az Iparista Kisszínpad már nincs, de az utóbbi időben sikerrel szerepel a városban és különböző fesztiválokon a KGSZT, a Kassai Gimnazisták Színjátszó Társulata. Ez az együttes 1996-ban alakult Bodon Andrea tanárnő vezetésével. Játszanak komoly drámákat, zenés darabokat, meséket, abszurd darabokat. Az 59. Jókai Napokon Mrożek Rókavadászat című drámájával fődíjasok lettek, az 58. Jókai Napokon Békés Pál Félőlény című mesés játékával nívódíjat szereztek. Gimnazistaként ebben a társulatban játszott az a Havasi Péter, akit például Papp Laci szerepében is láthat a budapesti Déryné Társulat közönsége. Az ifjú művész a színházzal, a színjátszással kapcsolatos ismereteit nemcsak a gimnáziumban, majd a pozsonyi színművészeti főiskolán szerezte, hanem otthonról is hozta. Sokat hallhatott az édesapja, Havasi Péter által vezetett Pinceszínpad működéséről, az ottani előadások népszerűségéről, vagy éppen az érdektelenségről. Az ifjabb Havasi ott is bemutatta a Márai Sándor munkássága előtt tisztelgő Őrjárat című önálló estjét.
A legtöbb Márai-darabot – beleértve azokat, amelyeket ő írt, vagy róla szólnak, esetleg ő ihlette – Kassán mutatták be – állítja Ötvös Anna történész, a kassai Márai Sándor Emlékkiállítás munkatársa. Kijelentését adatokkal is megerősíti.
A Thália Színházban elsőként 1994-ben Bencze Zsuzsa rendezte Máraitól a Szerep – Családi kérdés című egyfelvonásos darabokat, majd Dudás Péter 1998-ban színpadra vitte a Vendégjáték Bolzanóban avagy Egy úr Velencéből című verses játékot.
Ezek után Beke Sándor 2010-ben rendezte itt a Tháliában A gyertyák csonkig égnek című regény alapján készült előadást, majd 2014-ben következett a Kassai polgárok. Amikor a színház a fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte, 2019-ben az évad első bemutatója is egy Márai-darab volt, a Kaland. A rendezéssel újra az alapító igazgatót, Beke Sándort bízták meg. A Márai Stúdió átadása alkalmából 2002-ben mutatták be Hernádi Gyula Márai Sándor című darabját, az előadás rendezője Csendes László volt, akinek a színházi munkája mellett volt egy önálló Márai-estje is. Márai ihlette a 2011-ben bemutatott kétnyelvű, A polgári kutya nevelése című előadást is. A darab szerzője a szlovák Silvester Lavrík rendező és Anna Vlčková-Strachan blogger volt. A címválasztásról annyit, hogy 1942-ben jelent meg Bagyó Jánosné szakkönyve: A polgári kutya neveléséről és gondozásáról. Ez úgy kapcsolódik Máraihoz, hogy – a naplója szerint – amikor a II. világháború idején egy bombatámadás után az író visszatért krisztinavárosi lakásába, az épen maradt könyvei között ezt is megtalálta.
Ebben az évadban Márai születésének 125. évfordulója alkalmából tűzte műsorára a Thália a Box humana (Mi van veled, Sándor?) című előadást. Forgács Miklós dramaturg és Czajlik József rendező Márai Sándor Mágia-kötetének nyolc novellája alapján állította össze ezt a színpadi játékot.
Azt sem titkolja Ötvös Anna, hogy amikor 2013-ban a Kassai Állami Színház műsorára tűzte a Márai Sándor című balettelőadást, magában csodálkozott. Igaz, első hallásra helyeselte, hogy a nagy íróval ünnepel a város, mert Kassa Európa kulturális fővárosa lett. De nem értette, hogy miért tánccal, mozgással akarják bemutatni az írót, aki szavakkal fejezte ki érzelmeit, gondolatait.
Annyira szokatlannak éreztem ezt a táncos megközelítést, hogy nem mentem el megnézni az előadást – emlékszik vissza a történetre a Márai-kutató. – De amikor 2021 februárjában hivatalból is kaptunk meghívást, akkor mégis elmentem a színházba. Jól tettem. Be kellett ismernem, hogy tévedtem. Nagyot tévedtem. Fantasztikus élményben volt részem. Nem lehet azt szavakkal elmondani, de tényleg hatásos volt, Márairól és a 20. századról szólt az előadás. Ráadásul Peter Cibula színművész nemcsak szlovákul, de magyarul is előadott közben Márai írásaiból részleteket. Őt hívtuk meg ide az emlékkiállításba is, amikor 2019-ben csatlakoztunk a Múzeumok éjszakájához. A művész úr Máraiként fogadta a vendégeket, a csoport összetételéhez igazodva választott, hogy magyar vagy szlovák nyelven idézze az írót.
A Kassai Nemzeti Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös Rómeó és Júlia-bemutatójára Ötvös Anna nem kapott jegyet, olyan nagy volt az érdeklődés. De az utolsó pillanatban egy ismerősük elutazott, és felajánlotta a belépőit. Így a kolléganőjével meg tudták nézni az előadást. Azt mondja, igazi színházi ünnep volt Kassán. Kár lett volna kihagyni…
Filip Gabriella
| fotó: Kassai Nemzeti Színház
(2026. január 26.)