Marxtőkéje a Nemzeti Színházban
Tetemre hívás 2 részben, valóságrajz, amiben nem minden az, aminek látszik
Marxtőkéje
Tetemre hívás 2 részben, valóságrajz, amiben nem minden az, aminek látszik
Rendező: Vidnyánszky Attila
Különböző színészgenerációk közös gondolkodásával, elemzésekkel vette kezdetét a Marxtőkéje próbafolyamata. A mű Vidnyánszky Attila egyfajta összegzése lesz eddigi színpadi gondolatainak és megoldásainak.
Karl Marx a Biblia után a világ egyik legtöbbet idézett szerzője.
Filozófiai munkássága – különösen A tőke – nem csupán a modern gondolkodás egyik alapszövege, hanem tragikus félreértések tömegének kiindulópontja. Olyan felismerések alapja, amelyek egy testet és lelket megnyomorító ideológiát hívtak életre, és amelyek hatása máig meghatározza világunk működését.
A Marxtőkéje nem közgazdasági előadás, nem történelmi rekonstrukció és nem politikai gúnyirat. Műfaját a rendező passiójátékként határozta meg, amely egy gondolkodásmód születését, eltorzulását és továbbélését vizsgálja – a múltból a jelen felé haladva, átszőve János evangéliumával.
Karl Marx 1867-ben megjelent A tőke című műve eredetileg A politikai gazdaságtan bírálatához címmel látott napvilágot, egy brossúra formájában. A három kötetesre tervezett munkát a szerző soha nem fejezte be teljesen. A töredékes opusz mégis a 20. századi politikai gondolkodás megkerülhetetlen szövegévé vált, és egyik alapjául szolgált egy totalitárius eszme, a kommunizmus kibontakozásának.
A Marxtőkéje abból a felismerésből indul ki, hogy A tőke nem egyszerűen filozófiai mementó, Marx eszméi – különösen vallásellenességgel átszőtt gondolkodásmódja – olyan ideológiai örökséget hoztak létre, amelytől a mai napig nem tudunk szabadulni.
Az előadás kizárólag eredeti dokumentumokra épül: levelekre, tanulmányokra, kiáltványokra. Marx, Engels és Lenin szövegei nem magyarázatként, hanem saját jogon, saját nyelvükön szólalnak meg. Fikció nincs – csak gondolatok, mondatok és következményeik.
„A politikai gazdaságtan elméleti kifejtése és az arra hivatkozó politikai cselekvés közötti feszültség drámai erejű” – fogalmaz Vidnyánszky Attila rendező. – „Azok a folyamatok és törvényszerűségek, amelyeket Marx az izmosodó kapitalizmus sajátosságaiként leír, napjainkban teljesednek ki. A tőke a felszín alatt felgyülemlő, kérlelhetetlen energiákat veszi számba. Tanúi lehetünk annak az elembertelenedésnek, amelyet a tőke uralma okoz. Rendkívül drámai felismerni, miként rendülnek meg az erkölcsi létezés alapjai, amikor az erkölcs relativizálódik, és az emberhez méltó élet fundamentumai kerülnek veszélybe.”
A Marxtőkéje Marx személyes életútján, A tőke tézisein és az eszme történelmi hatásán keresztül közelít a jelenhez. Vizsgálja azt a gondolkodásmódot, amely újra és újra felbukkan, más nyelven, más arcokkal, de azonos belső logika mentén: a terrort, az eltörlés nyelvét, a morális fölény igényét, az erkölcs relativizálását.
Az előadás nagyszabású tragikomédia: bohózati elemekkel átszőtt passiójáték, amelyben a gondolat és következménye elválaszthatatlanul összekapcsolódik.
A Marxtőkéje nem eligazít, és nem kínál megnyugtató végkövetkeztetéseket.
Egy gondolkodásmód útját követi végig – azt, ahogyan újra és újra formát vált, alkalmazkodik, és túléli saját cáfolatait.
Alkotók
A Marxtőkéje szereplőgárdája és alkotói csapata tudatosan sokszínű, különböző generációkat és színházi nyelveket képvisel. Karl Marx alakját Rátóti Zoltán formálja meg, míg feleségét, Jenny Marxot Varga Klári (m.v.) játssza. Friedrich Engelst Vecsei H. Miklós, Lenint Rácz József, Sztálint pedig Fehér László kelti életre.
A személyes és eszmei viszonyok rétegét erősíti az Apa figurája, akit Kristán Attila alakít. A tőke különböző arcai jelennek meg Bodrogi Gyula Nagytőkésként és Bognár Bence Kistőkésként. Az eljárás és a megszólalás hangját Bordás Roland adja Ügyész és Szpíker szerepében, míg az Ügyvéd figuráját Herczegh Péter formálja meg.
A fiatalabb generációt Diákként Battai Lili Lujza, Ficsor Milán (e.h.) és Holló Patrik Albert (e.h.) képviseli, míg Dzsenni alakjában Tabajdi Anna (e.h.) jelenik meg. A társadalmi periféria figuráit Krauter Dávid Proletárként és Jakab K. Tamás Lumpenproletárként hozza színre. A Lenin-fiú és Influenszer kettős szerepében Juhász Péter látható, míg Az acélt megedző Pável alakját Winkler Tamás Ábel játssza. A fúvós zenei jelenlétet Kovács Zalán László biztosítja, a Leány szerepében pedig Schneider Bodza lép színre.
Az előadás látványvilágát Berzsenyi Krisztina jelmezei és Tóth Kázmér szcenikai munkája határozza meg. Az előadás lebonyolításáért ügyelőként Ködmen Krisztián és Lencsés István, súgóként Strack Orsolya felel. A rendező munkáját Trimmel Sándor Ákos segíti rendezőasszisztensként, Szabó Réka pedig dramaturgként.
A Marxtőkéje rendezője Vidnyánszky Attila.
Az előadás bemutatója: 2026. március 27.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
(2026. január 23.)