Bocsánatkérő világsiker - Molnár Ferenc és a Liliom

A liliom az erkölcsi tisztaság és az ártatlanság jelképe. De ezekkel az erényekkel egyáltalán nem büszkélkedhetne Liliom, Molnár Ferenc hőse.

A dráma alapjául szolgáló tárcanovellában, az eredetileg a Pesti Napló 1907. június 23-i számában megjelent Altató mese című történetben még nem írja le a szerző, hogy a hintáslegényt ligeti körökben Liliomként ismerték. Talán a szimbolizmus vagy a Jézus szavai – „Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak…” –ihlették e nevet. Vagy csak véletlenül ez jutott eszébe, amikor a színművet írta. Arra nem gondolhatott, hogy az utókor őt magát emlegeti Liliomként. Síremlékére is ebből a drámájából került egy idézet: „Te csak most aludjál, Liliom”.

Unokája, Sárközi Mátyás pedig Liliom öt asszonya címmel írt könyvet Molnár Ferenc szerelmeiről. A személyes megfeleltetés oka, hogy a szerző megütötte – talán az alkohol hatása, talán a túlérzékenysége, ideggyengesége miatt – a gyermeküket váró feleségét, Vészi Margitot, akárcsak a darabbeli Liliom az ő Julikáját. Bocsánatkérésnek is tekinthető tehát a darab…

A Liliom 1909. december 7-én tartott vígszínházi ősbemutatója nagy bukás volt. Viszont Európában és Amerikában hamar népszerű lett. Fritz Lang 1934-ben megfilmesítette. 1939-ben Orson Welles irányításával és főszereplésével rádiójáték készült. A dráma alapján írt Carousel című musical 1945-ben hatalmas Broadway-siker lett. És voltak nagy tervek: Puccini egy operalibrettó ügyében levelezett Molnárral, Kacsóh Pongrác pedig szimfonikus költemény komponálását harangozta be.

Hogy mi lehetett a kezdeti sikertelenség oka idehaza? Talán a Víg polgári közönségét nem foglalkoztatta a társadalom perifériáján élők története. A Molnár-kortárs Tersánszky Józsi Jenő szerint a bukás oka a „morbus hungaricus” volt, „a magyar értelmiség furcsa betegségének főtünete, hogy addig nem mer még tetszésének sem engedni, míg külföldi tekintélyekre nem kacsintott…” Az biztos, hogy amikor 1919-ben a Víg immár Csortos Gyulával tűzte újra műsorra a darabot, elindult a Liliom máig tartó hazai sikersorozata.

Molnár Ferenc

Budapest, 1878. január 12. – New York, 1952. április 1.

Jogot tanult Genfben, újságíró lett Budapesten. Első színdarabját (A doktor úr) 1902-ben mutatták be. 1907-ben volt Az ördög premierje, ez hozta el számára a színpadi világsikert, amely élete végéig elkísérte, többek között olyan slágerdarabok révén, mint a Liliom, A testőr, a Játék a kastélyban, Az üvegcipő… Az első világháborúban haditudósító volt. Neki köszönhetjük a Pál utcai fiúk halhatatlan történetét.

Nagyvilági életet élt, nőcsábászként ismerte Pest, híres és viharos házasságai voltak Vészi Margit újságíróval, Fedák Sári és Darvas Lili színésznőkkel. Műveivel jól keresett –irigyei Csekkszpírnek gúnyolták. 1939-ben a fokozódó zsidóellenes közhangulat miatt Franciaországon és Svájcon át Amerikába emigrált. Amúgy is súlyos depressziója egyre inkább gyötörte, de az utolsó pillanatokig megszállottan írt. 1940 januárjától halálig a New York-i Plaza Hotelben lakott.

(2025. március 17.)