Vidnyánszky Attila az új évadról, az átalakuló társulatról, feladatokról, nemzetköziségről, hiányérzetekről, válságról és reményekről
A 2023/2024-es évad végén arra kértük Vidnyánszky Attila vezérigazgatót, hogy vonja meg a Nemzeti Színház lassan mögöttünk hagyott szezonjának a mérlegét, és adjon betekintést az előttünk álló évad terveibe. Beszélgetés a bizakodástól a lelki megrendülésen át a reményt keltő kilátásokig.
Visszatekintve mit tart a Nemzeti Színház elmúlt évadából a legmeghatározóbb mozzanatnak?
– Nem akarom megkerülni a választ, de fontosak az előzmények. 2023-ban a Nemzeti Színház szakmai irányításával Magyarország adott otthont a 10. Nemzetközi Színházi Olimpiának, ami a tavalyi év legnagyobb színházi eseménye volt. Számtalan felemelő előadásnak és találkozásnak lehettünk a részesei, ami a társulatunkat, művészeti műhelyünket egyértelműen felhelyezte a színházi világ térképére. Már sehol külföldön nem kell magyaráznunk szakmai körökben, mit jelent a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM), és az olimpia hatalmas lendületet adott évtizedes hídépítő erőfeszítéseinknek. Az olimpia eseményei még ősszel is – vagyis az évad elején – tartottak, több rendkívül rangos társulatot láthattunk, így a Miskolci Nemzeti Színház alapításának 200. évfordulója alkalmából a hazánkba érkező Comédie-Française-t, de a pesti Duna-parton fogadhattuk a nemzeti és nyelvi kisebbségi színházakat felvonultató Synergy fesztivált is. Ez a nemzetközi szervezet a Nemzeti régi törekvéseivel azonos szemlélettel bír, nagy dolognak tartom, hogy mi adhattunk otthont ennek a kezdeményezésnek. Ráadásul még ősszel bemutattuk a Bánk bán fiatal művészekre épülő új változatát, ami szintén meghatározó esemény volt az életünkben. Ezzel a lendülettel és derűlátással indultunk neki az új évadnak ősszel, amikor november 10-én bekövetkezett a Rómeó és Júlia előadáson az a baleset, ami mindent felforgatott.
Még mielőtt a baleset intézményre gyakorolt hatására rátérnénk, a legfontosabb: hogy vannak a balesetet elszenvedő színészek?
– Ez hatalmas trauma volt a számukra, testileg és lelkileg egyaránt. A lassú felépülési folyamatuk során nagy kitartásra van szükségük, de a társulat lélekben kezdettől velük van. Reménykedem a mielőbbi és teljes gyógyulásukban! Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó hiányát elsősorban a személyiségük miatt érezzük, de színházvezetőként azt is hangsúlyoznom kell, hogy mindketten fontos szerepeket vittek. Ebből fakadóan a baleset után át kellett szervezni a teljes évadot: két bemutatót lemondtunk, és amelyik előadás megengedte, ott a szerepátvételről és az ezzel járó felújítópróbákról kellett gondoskodnunk. Az egész társulatot megrázó lelki sokk közepette kellett minden erőnket arra összpontosítanunk, hogy a Nemzeti elvégezhesse a rá bízott feladatot, és szolgálhassuk a nézőinket. Ezért az erőfeszítésért minden munkatársamnak hálával tartozom. Az Aranyhajú hármasok című folkoperát elsodorta a baleset, és még nem tudom, mikor lesz erőnk újra belevágni ebbe a rendkívül izgalmas anyagba. Az Irredenta kabaré helyett a háború miatt nálunk otthonra lelő beregszászi társulattal színpadra állítottuk a Háztűznézőt, ami a kárpátaljai társulat életének és a visszhangokból ítélve a nézők szempontjából is jó döntésnek bizonyult.
Az Irredenta kabaré beleillik egy sorba, ami már az új évad terveihez vezet bennünket. Annak idején A liberalizmus diszkrét bája, majd az Irredenta kabaré sem tudott megvalósulni. Most is a tervek között szerepel egy hasonló „hangoltságú” előadás, amelynek címe A tőke. De vajon hasonló sorsra jut?
– Valóban van rokonság ezek között a tervek között, de árnyalnám a képet. A liberalizmus diszkrét báját kitűztük ugyan, de közben értesültem arról, hogy elhunyt Józsa Péter Pál, akivel régóta terveztük az Agón című művének színpadra vitelét. A halála annyira megérintett, hogy végül ezt a költői víziót rendeztem meg két évaddal ezelőtt. Az Irredenta kabarét a baleset miatt sodorta el az élet. Marx Tőkéje viszont nagyon régóta, még beregszászi igazgatói időszakomban kezdett el foglalkoztatni. Egyetemistaként olvastam először, bár akkor még csak tanulóként, rendezőként később figyeltem fel arra a drámai potenciálra, ami Marx mondataiból árad. A pénz, a tőke vagy az osztályharc csupa olyan fogalom, ami megszemélyesítve egy egész életünket meghatározó drámát ír le. Jelenleg jegyzetelek, de a szemem előtt már megjelennek képek. Mindenesetre igazi ínyencségnek ígérkezik a következő évad végén, aztán majd meglátjuk, hogyan haladunk vele, lehet, hogy átcsúszunk a következő évad elejére. Az efféle műhelymunkák esetében ezt a szabadságot megadhatjuk magunknak…
Hasonló lendületet vesz a Nemzeti a következő évad elején, ahogyan 2023 őszén?
– Már volt egy jó élményünk az egyik sikerdarabunk, az Egri csillagok nagyszabású előadásával, hiszen tavaly szeptemberben több ezer embernek adhattuk elő az MVM Dome-ban. Most is hasonlóra készülünk ebben a grandiózus sportcsarnokban szeptemberben, és újra az Egri csillagokat adjuk elő. Három előadást tervezünk. Egyet a Honvédelmi Minisztériummal együttműködve, ami egyben kadétavatás is lesz. A következő alkalomra iskolai csoportokat, családokat várunk. A harmadik estén azt tervezzük, hogy az állami gondozásban nevelkedő gyermekeknek és fiataloknak adjuk elő a darabot. Ezen tervek mellett már zajlanak a próbái a Szarka Tamás műve alapján készülő Esthajnal című zenés darabnak. Az előadás alapját képező Gorkij-mű, a Makar Csudra című cigányballada és a zenei anyag bizakodásra ad okot. Ez ismét egy nagyszabású koprodukció, hiszen a Nemzeti Táncegyüttes művészeivel már zajlanak a táncpróbák, a Karaván Színház is részt vesz az előadásban, sőt a Fővárosi Nagycirkusz is csatlakozott, de erről egyelőre többet nem árulhatok el… Így indítjuk majd el a következő évadot a Nagyszínpadunkon.
Mivel készülnek még?
– A MITEM és a Színházi Olimpia valóban nemzetközi rangú színházi műhellyé emelte a társulatunkat. Ezért is jönnek hozzánk szívesen külföldi rendezők. Sőt vannak visszajáró partnereink: a világhírű román rendező, Silviu Purcărete az Olasz szalmakalap című vígjátékot rendezi nálunk. A legutóbbi MITEM nyitó előadásának rendezője, a bolgár Diana Dobreva Oscar Wilde Salome című művét viszi színre. És egy koprodukció keretében a Nemzetiben rendez a belga Jan Fabre is, akinek A Mítikasz-csúcs (Az Olümposz tetején) című nyolcórás vízióját az idei MITEM-en fogadta hatalmas taps.
A Nemzetiben bemutatni tervezett Vér vagyok is nyolcórás lesz?
– Őszintén szólva nem tudom. Jan Fabre nemzetközileg elismert színházcsináló, az első kortárs képzőművész, akinek a munkáit kiállították a párizsi Louvre-ban. Művészete a szabadságra épül, márpedig ezt a típusú színházat nem lehet a megszokott keretek közé zárni. Már zajlanak az előkészületek, igazi esemény lesz ez az előadás. De a nemzetközi sztárok mellett egy egyetemi hallgató is rendezni fog a következő évadban. Fejes Szabolcs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) rendező szakos hallgatója rendezi meg Molnár Ferenc Liliom című drámáját. Az SZFE és a kaposvári egyetem növendékei már régóta hazajárnak a Nemzetibe, hiszen az összetett működésünk része az oktatás is. Évek óta zajlanak a Nemzetiben próbák és vizsgaelőadások, a régi festőműhelyt is a hallgatók miatt újítottuk fel, hogy méltó körülmények között próbálhassanak. Ennek a gondolatnak a jegyében adunk lehetőséget Fejes Szabolcsnak arra, hogy a Nemzeti társulatával dolgozzon.
A sajtóban nagy figyelmet kapott a Nemzeti társulatának átalakulása. Hogyan érinti mindez a következő évadot?
– Valóban átalakulóban vagyunk, de tizenegy év közös munka után ez természetes. Nagyszerű közös munkákat hoztunk létre a most távozókkal. Még zajlanak az egyeztetések, szerződtetések, de annyi biztos, hogy a távozók többsége továbbra is vinni szeretné a szerepeit a Nemzetiben, vagyis a repertoár gerincét nem érinti ez a változás. Viszont érkezik hozzánk Vecsei H. Miklós, aki – amellett, hogy természetesen színészként szerepet kap majd az előadásainkban – saját elképzeléseit is megvalósíthatja, a következő évadban egy Radnóti-esttel készül, amivel a holokauszt 80. évfordulójára emlékezünk. Hobo és Berecz András mellett ő lesz a harmadik olyan társulati tag a Nemzetiben, aki nemcsak színészi feladatokat teljesít, akivel együtt építünk egy sokszínű, nyitott színházat. Mivel nagy mozgásteret ad nekünk, hogy a Nemzeti Színház látogatottsága 98 százalék körül van, ismét egy megalkuvásoktól mentes, elismert alkotókat és izgalmas darabokat felvonultató évadot tervezünk.
Lukácsy György
| fotó: Eöri Szabó Zsolt
(2024. június 10.)