Macska a színpadon

Zajos sikerrel mutatta be a törökországi Antalya Nemzetközi Színházi Fesztiválon a Körhinta előadását a Nemzeti Színház társulata és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. A produkciót két alkalommal játszották, színültig telt nézőtér előtt, így összesen mintegy 1600-an látták a minden idők legismertebb magyar filmjéből készült színpadi adaptációt. A színészeknek is rendkívüli élményt jelentett a találkozás a török publikummal és a török hétköznapokkal is.

A magyar-török kulturális évad részeként utazott a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciója az Antalya Nemzetközi Színházi Fesztiválra. Előzőleg áprilisban a MITEM programsorozatában pedig a budapesti közönség láthatott két törökországi előadást: az Isztambuli Városi Színház előadásában a Háború és béke színpadi adaptációját, valamint a Kemal Tahir műve alapján készült Államanya című, a török államalapítás történelmi helyzetét feldolgozó darabot. A május 17-27. között megrendezett 14. Antalya Nemzetközi Színházi Fesztiválon mutatkozott be a Körhinta május 22-én és 23-án a Haşim İşcan Kulturális Központban.

Az előadás közreműködőit is meglepte a fogadtatás, hiszen előzőleg felkészítették őket arra, hogy a török közönség nem szokott zajos tetszésnyilvánításban kitörni. Ennek ellenére a nézők gyakorlatilag tapsviharban törtek ki, több ízben már az előadás alatt is nyílt színi tapssal jutalmazták a játékot, a végén pedig állótaps és ováció övezte a Körhinta mindkét előadását. „Jóleső érzés volt és kellemes meglepetés.” – mondta el a Soós Imre legendás szerepét, Bíró Mátét játszó Berettyán Nándor a török fogadtatásról, majd hozzátette: „A nézők ovációja mellett más különleges esemény is volt. Sokan tudják talán, mennyire becsben tartják a törökök a macskákat, ezért Törökországban nagyon sok a „kóbor” macska. Persze nem igazán kóbor cicák ezek, hiszen mindenki eteti őket. A második előadásunkon egy vendégszereplőnk is volt, mivel az utolsó jelenetbe belesétált egy macska, teljes nyugalommal végigvonult a színpadon, majd a nézők közé ment, később visszajött. Tulajdonképpen jó színpadi érzékkel, mert teljesen beleillett a jelenetbe.” – tette hozzá a színész, aki mesélt arról is, hogy bár nagyon kevés idejük volt az előadások között, de azért sikerült kicsit beleszippantaniuk a fellépőknek a tengerparti levegőbe és a török hétköznapokba is.

„Nagyon jó volt megtapasztalni ezt a mienktől teljesen eltérő kultúrát. A mecseteket, a müezzinek énekét, a bazárok nyüzsgését, ahol lépten-nyomon ránk akartak tukmálni valamilyen árut, és közelharcot kellett folytatnunk az árusokkal. Szinte az Egri csillagok törökországi jelenetében éreztem magam, fogalmam sincs, hogyan csinálta Gárdonyi, de tökéletesen adta vissza ezt a hangulatot. Persze igyekeztünk megkóstolni az eredeti török ételeket is, és külön élmény volt a taxizás a városban, hiszen egyik sofőr sem beszélt angolul. A Most vagy soha film angliai bemutatóján nemrég Londonban jártam, nagyon érdekes, hogy minden népnek mégiscsak van egy felismerhető karaktere, ott a kimértség és a távolságtartás volt a jellemző, a törökök pedig temperamentumosak, sokkal kisebb személyes távolságot tartanak és folyton kereskednek valamivel. Nekünk szokatlan, de nagyon izgalmas világ tárult fel.” – mesélte Berettyán Nándor.

(2024. június 06.)