Shakespeare-i sodrású mű, amely életünk legalapvetőbb, máig érvényes kérdéseit veti fel. A Bánk bán eleven figurákon keresztül teszi átélhetővé a nagy történelem eseményei között útját kereső, esendő ember sorsát – fogalmaz Vidnyánszky Attila, aki 2002 óta háromszor rendezte meg a darabot a Nemzetiben, készített belőle tantermi előadást is, és négy verzióban állította színpadra Erkel Ferenc operáját. Kulcsmondatok és -gondolatok.
Akár Shakespeare
A Bánk bán zseniális alkotás, a leginkább színpadra írt mű nagy klasszikusaink – a Csongor és Tünde és Az ember tragédiája – között. Katona József tudta, értette, érezte, hogy mi a színpadi hatás. Az egyik legnagyobb drámaírói erény, amikor a téma, a tézis, az ügy, a mondandó a drámai cselekmény színpadi energiájává alakul. Ahogyan Shakespeare, Katona sem csak filozofál. Ma is érvényes, magával ragadó, átélhető, végsőkig feszített konfliktusokból építi fel a drámai kompozíciót. Nagyon személyessé, zsigerből játszhatóvá tudta megírni a figurákat, akik a nézőből együttérzést, megvetést, szeretetet váltanak ki, akiknek a sorsával azonosulni tudnak, vagy éppen elutasítják.
Nagy kérdések
Egy mű attól válik klasszikussá, azért nem hull ki az idő rostáján, mert minden korban élő és eleven alapanyagként alkalmas arra, hogy színre vivői az őket aktuálisan érintő nagy kérdéseket, dilemmákat vegyék górcső alá. A Bánk bán ilyen.
Mert Katona valami általános emberi témára bukkant ebben a történelmi sztoriban. A néző számára átélhetővé tudta tenni, ahogyan az egyes ember a történelemben cselekszik vagy sodródik, ahogyan változtatni akar, és ahogyan ez a történelem, a sors a maga igazságát képviselő embert felőröli, megsemmisíti, de fel is emelheti.
Ott lüktet a drámában évezredes Kelet és Nyugat közé szorultságunk, „köztes” létünk életérzése (ami így vagy úgy igaz a „Köztes-Európa” többi népére is): a magunk okozta, mások által ránk kényszerített történelmi konfliktusaink örök ismétlődése, meg nem értettségünk, jogos és vélt sérelmeink, büszkeségünk, kisebbségi komplexusaink és dacunk. Kibékíthetetlenségünk a világgal.
Ám Katona mindezt nem didaktikusan teszi. A szerelem, a csábítás, a házasság, a féltékenység, a hazaszeretet, a hatalom, a politika megannyi szálából sző megrendítő történetet úgy, hogy Bánk bán életigazságának a drámáját és katarzisát állítja a középpontba. Katona műve lehetőséget ad arra, hogy ebből a személyes nézőpontból vizsgálhassuk a drámában felvetett örök emberi kérdéseket és sajátosan magyar viszonyunkat a világhoz.
Érzetek
Amikor 2002-ben először rendeztem meg a Bánk bánt, az az érzet munkált bennem, hogy a világ változóban van. 2017-ben, amikor legutóbb színre állítottam, a képlet már így szólt: a világ gyökeresen és visszavonhatatlanul megváltozott. Mára újra felerősödött bennem a bizonytalanság érzése. Politikai, környezeti, gazdasági válságok követik egymást, világnézetek és hadseregek csapnak össze. Szorongás, félelem van bennünk. A jövőnk, a gyerekeink sorsa iránti aggodalom uralja a szívünket. Többek között ezért döntöttem úgy, hogy a magyar színházi hagyománytól eltérően a Bánk bán főszerepeit ezúttal nem érett színészek alakítják, hanem a fiatalabb korosztály képviselői. Számukra a jelen alakulásának tétje mindennél fontosabb – még van bennük naivitás, lendület és hit, és még előtte állnak egy sor harcnak és kudarcnak, amely majd megkeményíti őket. Ők a legerősebbek és a legkiszolgáltatottabbak.
Nekünk, magyaroknak pedig megint újra kell gondolnunk ebben a világban a bennünket ezer éve feszítő kérdéseinket megosztottságról, széthúzásról, gyűlöletről, amit nemzedékek nemzedékekre örökítenek. Mi történik a világban? Velünk? Kinek az érdekét szolgálja mindez? Hogyan viszonyulhatnak a fiatalok elődeik újra és újra teremtődő konfliktusaihoz?
Figurák és témák
Katona drámájában minden figurának nagyon erős igazsága van – ez is a nagy művek sajátja. És olyan „témák” mozgatják őket, mint a hűség és a megbocsátás kérdése férfi és nő között, a köz- és a magánélet konfliktusa, a hazaszeretet… Bánk sorsa áll a történet középpontjában, akit ezek a dilemmák feszítik.
Az évek során egyre fontosabb lett számomra a király, II. Endre gesztusa, aki a feleségét meggyilkoló Bánknak megbocsát: az ingyen kegyelem gesztusát gyakorolja. Ez a politikai (uralkodói) gesztus – ma már így látom – a mű egyik kulcsa. A király nem írtja ki hetedíziglen Bánk családját, ahogy a politikai logika (és a kor szokása) diktálná, hanem a haza érdekét tekinti: a béke érdekében megkegyelmez Bánknak. Katona gondolkodásmódja szerint a királyságnak, az uralkodásnak van metafizikai dimenziója. Ha ezt nem értjük, akkor nem érthetjük a Katona által teremtett figurák motivációját sem: Petúr indulatát, Bánk tettét, Endre megbocsátását.
De Gertrudisnak is van igazsága: idegenként talán próbálja is megérteni ezeket a magyarokat, és a tőrdöfés pillanatában a következő kétségbeesett és őszinte szavakat mondja: „Hol vannak a gyermekeim?” Történelmünk egyik leggyűlöltebb történelmi alakja, az idegen Gertrudis gyerekei a haza jövőjét jelentik, hiszen köztük van a második honalapító IV. Béla és Szent Erzsébet…
De ne feledjük Biberachot sem, a lézengő rittert, vagyis a szerencselovagot. Mert miközben manapság értékrendek és világnézetek ütköznek össze az országban, és vannak, kik ezen eszmékben hisznek és cselekedni is készek, olyanok is vannak (nem kevesen), akik azt mondják: „Ott van a haza, Hol a haszon” és „most jobb lesz tartani… a magyarsággal”. Csak ismételni tudom, amit 2017-ben nyilatkoztam: azt látom, hogy ma a politikai elit, és azt se félek kimondani, hogy az értelmiségi elit nagy része – ha nem is a biberachi tudatossággal –, de mégis e képlet jegyében működik. Katona rendkívüli érzékkel megírta, milyen végtelenül egyszerű mozgatórugója van az emberi cselekedeteknek: az érdek.
A tét
Minden Bánk bán-rendezésemnek, így a mostaninak is az a tétje, tudunk-e korszerű színházi nyelven magunkról beszélni, önmagunk helyzetét Katona időtálló művén keresztül, ámítások és vágyvezérelt gondolkodás csapdáit elkerülve őszintén vizsgálni. Tét, hogy hasson a mű, hogy önök, nézők – felnőttek és diákok (akik talán nagyot ásítanak egy régies szövegű kötelező irodalmi mű hallatán) – a színházban megérezzék Katona alakjainak és sorsának időtlen és aktuális energiáit, a végkifejlet katarzisát.
(2023. október 01.)