Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Olvasnivaló

Művészeti folyóiratunk a Szcenárium dupla számmal jelentkezett

IX. évfolyam 7–8. szám

Fókuszban: Hogyan válik valaki színésszé?

A színészképzés kortárs európai és ázsiai modelljeiről szóló írások szerzői, elméleti felkészültségükön túl, maguk is színészek, rendezők, dramaturgok – a színházművészet gyakorlati művelői. 

 

A tartalomból:

Napba öltözött asszony – Jankovics Marcell a születés karácsonyi misztériumáról  :: A Teatro Potlach Pino Di Buduo vezette színészképző műhelyéről – Gulyás Zsófia tanulmánya  ::  Tadashi Suzuki színésztréning-módszeréről – Kozma Gábor Viktor disszertációja (2. rész)  ::   Pinczés István recenziója Eugenio BarbaNicola Savarese: A színész titkos művészete címmel magyarul megjelent kötetéről  ::  Berettyán Nándor munkanaplója Anatolij Vasziljev idei mesterkurzusáról  ::  F. M. Dosztojevszkij: Téli feljegyzések nyári élményekről – Nyugat-Európa a kétszáz éve született orosz író szemével;  ::  A szelíd teremtésKirály Nina írása az emlékezés színházáról  ::  Bajza József 1847/48-ban a Nemzeti Színház élén – részlet Szalisznyó Lilla megjelenés előtt álló könyvéből  ::  Ungvári Judit interjúja Szabó Szilviával, a Nemzeti Színház művészeti főtitkárával

 

Idézetek:

 

„A Tejutat – a neve is jelzi ezt – nemcsak a szülő, hanem a szoptató istenanyával is társították a régiek, s olykor azonosították is vele. Így Máriára, aki karján a kisdedet tartja, mandorlába és »Napba van öltözve« s az oltárok főalakja, úgy tekinthetünk, mint a napgyermeket szoptató tejútistennőre.” (Jankovics Marcell)

 

„Önként feláldozni életünket mindenkiért, keresztre feszíttetni magunkat, a máglyára menni mindenkiért – ezt csakis személyiségünk legerősebb fejlettsége esetén tehetjük meg. (…). [Aki] már egyáltalán nem félti magát, (…) nem használhatja másra [saját egyéniségét], mint arra, hogy teljesen odaadja magát mindenkinek, hogy mások is ugyanolyan szuverén és boldog egyéniségek legyenek.” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij) 

 

 „Sztanyiszlavszkij, Grotowski és Barba egy újfajta gondolkozásra ösztönözték a színház világát, viszont mindenki saját maga fejleszti ki a saját színésztréningjét. [Ez egy] folyamatos fejlődés, egy folyamatos kutatás. (…) ha dolgozol rajta a próbateremben napokig meg évekig, a tiéd, a sajátod lesz. (…) Úgy is lehetne mondani, hogy a tréning a test architektúrájának megalkotása.”  (Pino Di Buduo)

 

„[A kurzuson] felvetődött a dilemma, hogy a színész alkotóművész-e. Vasziljev szerint (…) ha a színész úgy dönt, hogy végrehajtóként működik, akkor nem lesz alkotó, ha azonban a fáradságosabb, nehezebb utat választja, önálló, autonóm művészként lép fel, akkor természetesen és kétségbe vonhatatlanul alkotóvá válik.” (Berettyán Nándor)

 

„…hasznos lehet a személyes élmények reális elemeit és a karaktereket metaforizálni. Például a tréningező (…) ahelyett, hogy az apja emberi alakját képzelné el maga elé, megteheti, hogy megfelelteti azt egy állattal vagy egy lénnyel. Ebben az esetben (…) egy oroszlánnal küzd meg a belső víziójában, miközben apjával folytat belső párbeszédet.” (Kozma Gábor Viktor)

 

Művészeti folyóiratunk archívuma megtalálható honlapunkon. A régebbi számok böngészéséhez kattintson itt!

 

(2021. december 27.)