„Az én álomvilágomban nincs megtorlatlan bűn” – írta Móricz Zsigmond egyetlen krimijéről, a Forró mezők című regényről. A művet átdolgozó és rendező Berettyán Nándor izgalmas nyomozásról, egy letűnt világról és a közösségi igazságérzetről is beszél.
A Forró mezők Móricz Zsigmond egyetlen krimije. Nincs nyomozás igazi detektív nélkül – a Tündérkert írójának is megvolt a maga Hercule Poirot-ja?
– Bár a Forró mezők egyik főszereplője rendőr, a Főkapitány, és a történet egy bűntény körül bonyolódik, sőt a „ki követte el a gyilkosságot” a különös nyomozás kulcskérdése, Móricz mégsem klasszikus detektívregényt írt – amiben valóban nincs Hercule Poirot. A krimi általában attól izgalmas, hogy a nyomozó észjárását, a bizonyítékok feltárását érdekesen adagolja. A Nyírségben járunk, valamikor az 1920-as években, és a környék egyik birtokosa meghal. Gyilkosság, öngyilkosság történt? Mi van a háttérben: féltékenység, bosszú, anyagi érdek? Ez a regény – s remélhetően a mi előadásunk is –, nemcsak a nyomolvasás szellemi izgalmáról szól… Fordulatos történet, és a belevaló krimihez illő módon feltűnik benne egy szőke „végzet asszonya” is, mégis a Forró mezők túlmutat az egyszerű bűnügyi histórián.
Maradjunk még a kriminél! Móricz a Pillangó, a Légy jó mindhalálig vagy az Úri muri után bűnügyi regényt írt. Hogyan reagáltak erre a kortársak?
– Amikor Móricz 1928-ban megjelenteti a Forró mezőket, már valóban elismert író volt, igaz, közben anyagi gondokkal is küzdött. A regénnyel szembeni egyik kritika éppen ez volt: méltatlan Móriczhoz, hogy ilyen „könnyű” műfajban alkot, biztosan csak a pénzért ír. A másik támadás nem annyira esztétikai: sokan kifogásolták, hogy a regényben úgy jeleníti meg a rendőrséget, pontosabban olyan rendőri eljárásrendet mutat be, ami a korszak Magyarországára nem jellemző. A Forró mezők rendőrei – élükön a történet egyik főszereplőjével, az előadásunkban Schnell Ádám által alakított Főkapitánnyal – a kritikák szerint olyan durvák és erőszakosak, mintha a Szovjetunióban játszódna a történet. Ezek miatt is küldött Móricz a Rendőr című szaklapba az őt bíráló rendőrtanácsosnak válaszlevelet, amelyben megmagyarázza szándékait. Miközben tisztázza, hogy nem akart a kor magyar rendőreiről kedvezőtlen képet alkotni, leírja a regény legfontosabb üzenetét: „Én egy igen nagy és emberi lelki dolgot akarok itt közölni: azt, hogy senki a világon egy percig sem bírja elviselni, hogy valamit tud a bűnről. Az egész emberiség felzúdul, mint egy megbolygatott méhraj, ha bűn történik, s azonnal szabadulni akar a rettenetes és elviselhetetlen tehertől, attól, hogy bűnrészes legyen. Az én álomvilágomban nincs megtorlatlan bűn.”
Két film is készült Móricz krimijéből. Megnézték a színészekkel a próbák során?
– Én mindkettőt megnéztem, mert kíváncsi voltam, hogyan dramatizálják a regényt, de csak az egyikből, Apáthi Imre 1948-as alkotásából mutattam meg a színészeknek egy-egy jelenetet. A másik, az idén elhunyt Andorai Péter főszereplésével készült 1979-es adaptáció tévéfilm, alig több mint egy órába sűrítette össze a regényt, ami miatt nyilván sok fontos elem maradt ki. Apáthi rendezésében viszont a hőség és a por Móricz szövegéhez hűen igazi motívummá válik. No és az amerikai film noiroknak, ezeknek a sötét bűnügyi filmekmek jellegzetes főszereplője: a femme fatale. Igaz, a Humphrey Bogart-filmek végzet asszonyai általában szőkék, Apáthi filmjében a barna hajú Karády Katalin alakítja Vilmát. A mi előadásunk ebben a tekintetben visszatér a karakter eredetijéhez, hiszen nálunk a szőke Katona Kinga játssza azt az egyszerre vonzó és rideg asszonyt, akibe minden férfi belebolondul – ezáltal akaratlanul is ő mozgatja a szálakat.
Mit jelent a por és a forróság?
– „Perzselt a meleg. Még alkonyatkor is. Semmi levegő” – így kezdi regényét Móricz. Nála a fülledtség több egyszerű nyírségi nyári melegnél. Ettől a fülledt forróságtól nem tudunk szabadulni, és nagyon várjuk az enyhülést, egy kis hideg fuvallatot. Azt persze nem árulom el, hogy Móricz és a mi előadásunk enyhülést hoz-e. A másik motívum, a por pedig azt jelzi, hogy valami elmúlt. Egy életmód, egy korszak, egy társadalmi berendezkedés. Már mind a múlté. A Forró mezők születésekor már Trianon után vagyunk, és sok zavaros időszakkal a hátuk mögött a szereplőink még nem tudják, hogy valójában egy újabb kataklizma vár rájuk. Megrekedtek két világ(háború) között. Móricz regénye nemcsak krimi, mögötte kirajzolódik a dzsentrik, a vidéki birtokosok világának alkonya is, a gazdasági csőd, a tehetetlenség és a kilátástalanság. Ezt a „porlepte” hangulatot teremti meg Ondraschek Péter díszlete is.
A szereplők tehát sok mindent elveszítenek, de mit nyernek a nézők?
– A Forró mezők különleges nyomozása önmagában is izgalmas, mert jelentősen eltér a krimik logikájától. Ebben az előadásban mindenki gyanúba keveredik, és remélem, nagyon érdekes lesz a néző számára, ahogyan magában mérlegelhet: ki állhat a cselekményt beindító gyilkosság hátterében? Mit jelent az, hogy senki sem áll gyanú felett? Én tudom, hogy ő tudja, hogy mi tudjuk… Móricz mesterien adagolja a bűnjeleket. Ez önmagában is örömet okoz. Azonban a Forró mezők ennél is többet kínál, amit a mi előadásunk is megpróbál visszaadni: a bűn és a közösség viszonyában van egy titokzatos mozzanat. Ez sokszor lesújtó, de lehet akár felemelő is. Remélem, az előadás végére minden kiderül…
Lukácsy György
(2020. október 27.)