Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

MITEM 2019

Iran-Gajip: Korkut legendája

Részlet

A történet Rasul Mohamed próféta idejében játszódik a VII. század végén, a VIII. század elején, Bayat vidékén, a Szir-darja folyó mellett.

 

PROLÓG

 

(… Ég … Föld … Fülsiketítően csendes … Hatalmas némaság … Hópehely–könnyű hang töri meg a csendet)

 

ÖRDÖGSZEKÉR

Én körbefutom a világot –

Én!…

A világmindenségben

Nincs nehezebb,

Nincs súlyosabb,

Mint én!…

MINTHA ISTEN LENNÉK!…

Én vagyok Isten!…

Én vagyok Isten!…

 

A FORGÓSZÉL HANGJA
(Ördögszekeret görgetve)

…És én vagyok a forgószél…

Bármit

Megpördítek,

Akár egy orsót,

Bármit összemorzsolok,

És odaröpítem,

Ahová csak akarom!…

(Üvöltés)

Én vagyok az Isten!…

(Harc az Ég és a Föld között. Káosz, mintha az ég leszakadna a földre)

HANGOK

– Nem. Én vagyok!…

– Én vagyok az Isten!..

– Én!..

 

(Megjelenik Korkut)

 

ELSŐ RÉSZ

Első jelenet

 

(… Égboltozat … Alatta a föld … A Nagy Sztyeppe … Korkut a sztyeppe közepén…)

 

KORKUT (az Ég felé fordulva)

Nem lelem a magam békességét

Se nappal, se éjjel

Természet-

Anyácskám!

Te vagy az én menedékem,

Egyetlen bizodalmam.

Költészet –

A nektárban te vagy az élet,

Tápláló, örök-életadó!

Mi volnék én őnélkülük?…

Körös-körül

Minden más idegen…

Oh, Tengri!

Minden, amit teszek, nevetséges…[1]

Emberek,

Nektek én azt kívánom,

Öleljétek magatokhoz

És értsétek meg

az egész világot…

De ők csak vigyorognak,

Szitkozódnak:

A különc…

A bolond…

Az ügyefogyott…

Ó, Tengri,

Miért, mondd, miért

Teremtettél engem ilyennek?!

 

Tudom,

Az ég alatt minden

Tőled való,

De válaszolj:

Akaratod szerint történt ez így?

Vagy csak szeszélyes játékot űztél?…

Felelj tüstént, Ó, Teremtő! …

Három hosszú évig

Anyám méhében kellett időznöm…

Emlékszel-e?…

Három évig!… Miért, mondd hát, miért

Volt mérve énrám ily hosszú senyvedés?

Mert anyja méhében a Gyermek

Kilenc hónapot s kilenc napot tölt csupán…

Ebben a kegyben én nem részesültem,

A Te jóvoltodból úgy jöttem világra,

Mint egy csodalény, mint egy szörnyeteg…

Aztán, amikor megszülettem,

az egész világmindenség összeomlott!…[2]

A Nap és a Hold letért a pályájáról

És a menny sötét felhők mögé bújt,

És kicsaptak a tenger hullámai – És a Földön

Egy kicsinyke sziget sem maradt,

Mindent elöntött a víz…

Azért történt ez így, mert megszülettem?!..

Mert már a születésem előtt

Reszketett az emberek szíve

A tőlem való félelemtől?

Mindnyájan térdre estek…

Előttem, félelmükben…

S a lelkük mélyén Korkutnak becéztek!…

A Korkut rettegést jelent,

Mit is kellene hát tennem?

Senki sem értheti, Ki vagyok én? Mi vagyok én?

Egyedül Te, a Teremtő, Ó, én Tengrim,[3]

Egyedül te ismered kívül-belül a lelkem…

Te tudod, hogy életemet nem a Földön élem –

Itt csak létezem, Valami különös okból

az emberek képzeletéből vétettem…

Testem halandó, por és agyag csupán,

S rossz tréfa gyanánt tetted élessé elmém…

Miért alkottál ilyennek,

Mivégre?..

Minden, amit tenni vágyom,

Meghaladja erőmet, hiába akarom,

Olyan vagyok, mint a szárnyak nélküli sas:

Az ég alatt nincs mód a szárnyalásra,

Bánatomban itt halok meg a földön,

Hol cél nékül bolyongok egyre…

Miért, mondd, Tengri, alkottál engem ilyennek?…

 

(Várakozik – nem jön válasz.)

 

A szövegkönyv angol nyelvű verzióját Murányi Ami fordította magyarra

 

A magyar fordítást az eredeti kazak dráma szövegével Babakhumar Khinayat vetette egybe

 

Eraly Oszpanuly: Korkut Atya teremtő éneke (forrás: Babakhumar Khinayat)

 

Iran-Gajip: Korkut legendája, M. Auezov Kazak Állami Akadémiai Dráma Színház, Almati, 2011,
r: Jonas Vaitkus (fotó: Ardak Tolejbaj, forrás: auezov theatre.kz)

 


[1] Az eredeti kazak dráma szövegének folytatása: „Mert mindent tudok / És mert igyekszem még többet tudni. / De meglehet, hogy mégsem érzékelek mindent / És még kevésbé értek mindent / Lehet, hogy ez a Te akaratod? / Lehet, hogy ez a világmindenség igazságtalan törvénye?…”

[2] Az eredeti drámában a bekezdés szövege kazakul így zárul: „Az egész világ felbolydult / A szent (fekete) Ég párás gőzzel telt / A talaj rohadt, / A szent (fekete) földet betakarta a bő víz…”

[3] Az eredeti drámában itt egy hosszabb szöveg következik: „Rajtad kivül nem érti a tömeg! / A kék ég alatt / Te vagy egyedül / A földön / Én vagyok egyedül! / Életem / Nem élet, / Létezesem / A szín(játék) megtekintése csupán / Lelkem / Rabságba vetve, / Testem érzéketlen, / Mint a halott madár: / Szárnyaim sincsenek / Nem repülhetek, / S amire értelmem képessé tesz, / Azt megcselekedni nincs elég erőm / Gyönge és bánatos vagyok (szó szerint: ’a bánattól hányok vért’)”.

(2019. március 15.)