Bevezetőként pedig Bérczes Lászlónak a saját listájához fűzött, ám ilyen vagy olyan formában mindenkiben megfogalmazódott kétségeket, bizonytalanságokat kifejező gondolatait adjuk közre.
„Történelmi dráma” – nem tudom, mi az. Ezzel a nemtudással adom le listámat – nyugodt lelkiismerettel, hogy elvégeztem a feladatomat, és abszolút lelkifurdalással, hiszen egy maradandónak bizonyuló vagy annak vélt, az író és a néző jelen idejében játszódó dráma miért is nem „történelmi”? Miért is nem az Háy János A Gézagyereke vagy Kárpáti Péter Tótferije? A listámra nézve teljes joggal kérdezheti valaki: miért „történelmi” Az imposztor és miért nem az ugyanettől a szerzőtől a Csirkefej? Satöbbi.
Magam is tudom, ezer sebből vérzik a listám. Szívesebben válaszolnék egy olyan kérdésre, mely a legjobb 10 magyar dráma (egyáltalán – a 20-21. században, ’56 után…) felől érdeklődik.
Ami vezetett, az egy ki nem mondott, meg nem beszélt-vitatott, de feltételezett közmegegyezés, miszerint nevezzük most „történelminek” azt, ami a megíráshoz képest is régen, lehetőség szerint évtizedekkel-évszázadokkal korábban játszódik vagy/és sorsfordítónak tűnő történelmi évet-időszakot idéz meg.
(Bérczes László)
Árkosi Árpád (rendező)
Illyés Gyula: Fáklyaláng (1953)
Németh László: Galilei (1956)
Páskándi Géza: Tornyot választok (1972)
Szabó Magda: Kiálts, város! (1973)
Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (1974)
Székely János: Caligula helytartója (1978)
Örkény István: Pisti a vérzivatarban (1979)
Spiró György: Az imposztor (1983)
Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (1984)
Márton László: A nagyratörő (drámatrilógia, I. 1992; I-III. 2008–2010)
Bérczes László (rendező)
Németh László: Galilei (1956)
Örkény István: Tóték (1967)
Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (1974)
Nádas Péter: Találkozás (1985)
Spiró György: Az imposztor (1983)
Székely János: Caligula helytartója (1978)
Székely János: Mórok (1991)
Márton László: A nagyratörő (drámatrilógia, I. 1992; I-III. 2008–2010)
Bereményi Géza: Az arany ára (1998)
Tasnádi István: Közellenség (1999)
Gajdó Tamás (színháztörténész)
Illyés Gyula: Fáklyaláng (1953)
Németh László: Galilei (1956)
Háy Gyula: Mohács (1970)
Páskándi Géza: Vendégség (1971)
Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (1974)
Székely János: Caligula helytartója (1978)
Spiró György: Az imposztor (1983)
Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (1984)
Hamvai Kornél: Hóhérok hava (2000)
Papp András–Térey János: Kazamaták (2006)
Kulcsár Edit (dramaturg)
Illyés Gyula: Fáklyaláng (1953)
Németh László: A két Bolyai (1961)
Weöres Sándor: Szent György és a Sárkány (1972)
Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (1974)
Kocsis István: Árva Bethlen Kata (1975)
Szabó Magda: Az a szép fényes nap (1976)
Székely János: Caligula helytartója (1978)
Örkény István: Pisti a vérzivatarban (1979)
Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (1984)
Márton László: A nagyratörő (drámatrilógia, I. 1992; I-III. 2008–2010)
László Ferenc (szerkesztő, kritikus)
Németh László: Széchenyi (1957)
Németh László: Az áruló (1966)
Páskándi Géza: Vendégség (1971)
Illyés Gyula: A különc (1972)
Szabó Magda: Az a szép fényes nap (1976)
Galgóczi Erzsébet: Vidravas (1989)
Márton László: A nagyratörő (drámatrilógia, I. 1992; I-III. 2008–2010)
Papp András–Térey János: Kazamaták (2006)
Spiró György: Árpádház (2008)
Pintér Béla: Kaisers TV, Ungarn (2011)
Radnóti Zsuzsa (dramaturg)
Németh László: Galilei (1956)
Örkény István: Tóték (1967)
Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon (1967)
Páskándi Géza: Vendégség (1971)
Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (1974)
Székely János: Caligula helytartója (1978)
Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (1984)
Márton László: A nagyratörő (drámatrilógia, I. 1992; I-III. 2008–2010)
Papp András – Térey János: Kazamaták (2006)
Spiró György: Árpádház (2008)
Szirák Péter (irodalomtörténész)
Németh László: Galilei (1956)
Németh László: II. József (1964)
Páskándi Géza: Vendégség (1971)
Sütő András: Csillag a máglyán (1975)
Örkény István: Pisti a vérzivatarban (1979)
Székely János: Protestánsok (Hugenották címen, 1979)
Spiró György: Az imposztor (1983)
Nádas Péter: Találkozás (1985)
Spiró György: A békecsászár (nem volt bemutatva)
Papp András–Térey János: Kazamaták (2006)
Tarján Tamás (irodalomtörténész, kritikus)
Németh László: Galilei (1956)
Hernádi Gyula: Falanszter (1972)
Páskándi Géza: Tornyot választok (1973)
Szabó Magda: Kiálts, város! (1973)
Maróti Lajos: Az utolsó utáni éjszaka (1972)
Székely János: Caligula helytartója (1978)
Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (1984))
Márton László: A nagyratörő (drámatrilógia, I. 1992; I-III. 2008–2010)
Spiró György: Árpádház (2008)
Esterházy Péter: Harminchárom változat Haydn-koponyára (2009)
A kérdés nem körvonalazta a történelmi dráma fogalmát, ezért csak olyan színművekkel számoltam, amelyeknek cselekménye 1914 előtt játszódik, mivel a I. világháborúval kezdődő bő évszázadot velünk élő történelemnek, folyamatos jelennek fogom fel.
(zárójelben az első bemutató éve)
Örkény: Tóték (1967) – 49 bemutató
Székely: Caligula helytartója (1978) – 14
Illyés: Fáklyaláng (1953) – 14
Sütő: Egy lócsiszár virágvasárnapja (1974) – 13
Weöres: A kétfejű fenevad... (1984) – 12
Páskándi: Vendégség (1971) – 11
Illyés: Kegyenc (1968) – 8
Németh Széchenyi (1957) – 8
Németh: Galilei (1956) – 8
Háy: Mohács (1970) – 7
Szabó: Az a szép fényes nap (1976) – 7
(2017. január 02.)