A 2016/2017-es évad

Öt nagyszínpadi bemutatót, összesen 11 premiert tervez a jövő évadban a Nemzeti Színház, ahol Valerij Fokin, Árkosi Árpád, Bozsik Yvette, Kiss Csaba, Viktor Rizsakov és Zsótér Sándor is rendez. A színház szerdai sajtótájékoztatóján Vidnyánszky Attila igazgató - aki a jövő évad négy előadását rendezi - elmondta: a költői színház eszményképe mentén működnek továbbra is, szeretnének nagy szenvedélyeket, emberi érzéseket ábrázolni és újra színpadra állítani a hősöket. Mint mondta, a bemutatók fele ősbemutató. "Ez egy nagyon bátor évad" - jegyezte meg.

Kiemelte: szoros együttműködés alakul ki az Eugenio Barba vezette Odin Színházzal, amely meghívta a társulatot Holstebróba, ahol a János vitéz című előadást játsszák több alkalommal szeptember végén, le is fordítják dán nyelvre a művet. Az Odin Színház következő bemutatóját a Nemzeti Színházban tartja októberben.

A nagyszínpadon október 7-én Valerij Fokin, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház vezetője rendezésében A krokodilus címmel Dosztojevszkij-művet mutatnak be. A próbák már megkezdődtek és júniusban is zajlanak.

Szintén megkezdték már a munkát az 1956-os forradalom évfordulójára készülő Tóth Ilona című előadással. A rendező hozzátette: a tragikus sorsú hős története várhatóan sok érzelmet fog kiváltani, sok vitát fog szülni. Szilágyi Andor művének bemutatója október 21-én Varsóban lesz, a budapesti bemutatót 25-én tartják. A címszerepet játszó Kiss Andrea mellett olyan színészek játszanak a darabban, mint Mécs Károly, Csurka László, Dózsa László és Bodrogi Gyula, akik maguk is megtapasztalták a forradalom napjait. Személyes jelenlétük izgalmas igazságot ad az előadásnak - tette hozzá a rendező.

Branislav Nusic A miniszter felesége című darabját Árkosi Árpád rendezésében tűzik műsorra december 16-án. 

Bozsik Yvette rendező-koreográfus az új évadban is visszatér a Nemzeti Színházba: Michel de Ghelderode Képek Assisi Szent Ferenc életéből című művét 2017. február 24-én mutatják be, a címszerepben Bakos-Kiss Gáborral. 

Vidnyánszky Attila rendezésében tűzik műsorra a Csíksomlyói passiót 2017 március 10-én. A zenés produkcióban szinte az egész társulat részt vesz.

A Gobbi Hilda Színpadon Ingmar Bergman Szenvedély című művét állítja színpadra Kiss Csaba október 15-i premierrel. A rendező elmondta: Ingmar Bergman a társas kapcsolat mélységeit, konfliktus-zónáit mutatja be plasztikusan, mindenki számára érthetően.

Ivan Viripajev Részegek című darabját Viktor Rizsakov rendezi, a bemutatót november 19-én tartják. 

Katona József Bánk bán című művét Vidnyánszky Attila állítja színpadra, aki elmondta: ez negyedik "találkozása" a művel, amelyet ezúttal kis térben, a stúdiószínpadon rendez 2017 májusi bemutatóval.

A Gulág virágai címmel Földes László Hobo szereplésével Vidnyánszky Attila rendezésében készül előadás 2016 őszén. Zsótér Sándor rendezésében Euripidész Hippolütosz című művét 2017. április 9-én mutatják be Törőcsik Mari szereplésével. A Bajor Gizi Szalonban folytatódik az önállóestek sora: Nagy Mari Colm Toibin Mária testamentuma című művét játssza.

A hamarosan záruló évadot értékelve Vidnyánszky Attila úgy fogalmazott: "nagyon gazdag és eseménydús évadon vagyunk túl". Hangsúlyozta: a teátrum nyitott színházként működik, a repertoár csaknem felét befogadott produkciók adják, három év alatt több mint 60 társulat, köztük a vidéki színházak többsége mutatkozott be a Nemzeti Színházban. 

Kiemelte: ez lesz a színház történetének második legnézettebb évada, az idén a tavalyinál magasabb, 120 ezres nézőszámot várnak. Mint mondta, már létezik egy közönségréteg, amely kíváncsi az előadásaikra, elfogadja a rájuk jellemző megszólalási módot.

A nemrég zárult, harmadik alkalommal megrendezett Madách Nemzetközi Színházi Találkozóra (MITEM) visszatekintve elmondta, hogy 13 ország 22 előadását láthatta a közönség, a rendezvény a legszínesebb és kiteljesedettebb formában valósult meg és a társulatok visszajelzései is pozitívak voltak. Jövőre is biztosított a MITEM megszervezéséhez szükséges összeg és terveik szerint Silviu Purcarete Faustját szeretnék elhozni - emelte ki Vidnyánszky Attila.

(MTI)

 

Részletesen a 2016/2017-es évad tervezett bemutatóiról

Nagyszínpad

 

Friss információ

Szereplők: Horváth Lajos Ottó, Tóth Auguszta, Kristán Attila, Szűcs Nelli, Söptei Andrea, Szarvas József, Blaskó Péter, Olt Tamás

A bemutató tervezett időpontja: 2016. október 7.

Az orosz és egyúttal a világirodalom egyik legjelentősebb írója, Fjodor Dosztojevszkij elsősorban társadalmi, filozófiai és pszichológiai kérdéseket boncolgató, fajsúlyos regényeiről és elbeszéléseiről ismert. Ugyanakkor fennmaradt több szatirikus hangvételű, a 20. századi abszurd irodalmat megelőlegező írása is, melyek Dosztojevszkij alkotói vénájának, irodalmi tehetségének sokszínűségét bizonyítják. Ezek közé tartozik az 1865-ben „Krokodil” címmel megjelent, úgynevezett „fantasztikus” kisregénye is, amely elmélyítette, ugyanakkor új formában jelenítette meg a kor művészetének egyik fontos motívumát, az emberi személyiség megkettőződésének problematikáját.

Dosztojevszkij visszaemlékezései szerint a kisregény egy valós esemény inspirációjából született: egy német zoológus 1864-ben Szentpéterváron egy élő krokodilt mutogatott az egzotikus élményekre vágyó közönségnek pénzért. A különös, groteszk élmény hatására Dosztojevszkij egy fanyar, filozofikus humorral megírt, abszurd történetet kerekített, amely leginkább Gogol pétervári történeteinek (mint például az „Orr” vagy a „Köpönyeg”) irodalmi hagyományából merített.

A történet szerint a pétervári csinovnyikot, Ivan Matvejevicset ez a hatalmas krokodil váratlanul lenyeli, ám legnagyobb meglepetésre a csinovnyik nemhogy meghalna, de kifejezetten örül új helyzetének, mivel a krokodil gyomrából világosságot és új eszméket hirdethet polgártársainak. Szavai szerint „elég csak elkülönülni valahol, vagy belekerülni egy krokodilba, máris megteremtődik az egész emberiség számára a paradicsomi lét lehetősége”.

A Nemzeti Színház társulatának közreműködésével létrejövő produkció igazi nemzetközi összefogással készül. Az előadás rendezője, Valerij Fokin, a kortárs orosz színházi élet egyik kiemelkedő alkotója, aki egyúttal a moszkvai Mejerhold Kortárs Művészeti Központ alapítója, és jelenleg az egyik legjelentősebb orosz színház, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház művészeti igazgatója. Számos művészeti díjjal kísért pályafutása során különös hangsúlyt kapnak Nyikolaj Gogol illetve Dosztojevszkij műveinek színpadi adaptációi, melyeket vállaltan Vszevolod Mejerhold színházi formanyelvének továbbgondolásával készít.

A budapesti közönség az utóbbi években két nagysikerű előadását is láthatta a Nemzeti Színház színpadán a Madách Nemzetközi Színházi Fesztivál keretein belül: 2014-ben Dosztojevszkij „A játékos” c. regénye nyomán a „Zéró liturgiá”-t, 2015-ben pedig Gogol „Háztűznéző”-jét.

 

 

Friss információ

Szereplők: Bodrogi Gyula, Bánsági Ildikó, Kiss Andrea e.h., Reviczky Gábor, Bakos Kiss-Gábor, Mécs Károly m.v., Rubold Ödön m.v., Csurka László m.v., Varga József, Dózsa László m.v.

A bemutató tervezett időpontja: 2016. október 23.

„1956. Tóth Ilonát, a budapesti Domonkos utcai kórház önkéntes vezetőjét letartóztatják. 1957. Sor kerül a forradalom utáni megtorlás legelső, egyetlen nyilvános perére, hogy a konszolidálódó kádári rendszer bebizonyíthassa a világ közvéleményének: Budapest utcáin nem ártatlan fiatalok harcoltak Magyarország szabadságáért, hanem köztörvényes bűnözők gyilkoltak ártatlan kommunistákat. A Moszkva közvetlen irányításával megrendezett színjátékper a huszonnégy éves medika, Tóth Ilona beismerő vallomásával ér véget” – írja Szilágyi Andor, a történetet feldolgozó színpadi adaptáció készítője.

Vajon megpecsételhető-e egy szabadságharc ifjú résztvevőinek a sorsa azáltal, hogy az őket leverő hatalmi erőszak, utólag, erkölcsileg, majd mentálisan ellehetetleníti őket, ebből fakadóan elhiteti bűnüket a közvéleménnyel, és halálbüntetést alkalmaz? Mennyire hathat ki egy ilyen ítélet az áldozat későbbi megítélésére, és vajon ez az emlékezet milyen mértékben tükrözi az adott kor immoralitását és képmutatását? Nem hátborzongató-e az a tény, hogy kegyelet helyett szennyel és mocsokkal illessük ártatlan áldozatok emlékezetét?

Csupán néhány kérdés, melyek mementóként, Tóth Ilona pere óta a fejünk felett lebegnek. És mellettük néhány kulcsszó, mint kirakatper, „megdolgozás”, beismerés, példastatuálás, kivégzés, nyilvánosság, besúgás, véres bosszú. A kérdésekre még nem született igazi válasz, a kulcsszavakhoz nincs megfelelő zár. Összevissza rendetlenségben röpködnek, s mi már lassan észre sem vesszük őket.

Tóth Ilona személye eggyé vált az ártatlanság fogalmával, miközben a megsokszorozott bűn, kezdve a beismerésre való kényszerítéstől a gyilkosság elhitetéséig, kedvére játszhatja halálos játékát egy fiatal lánnyal.

Ha van igazság, elsősorban a szívekben van. A törvénykezés, akkor, tökéletlennek bizonyult még a leghatározottabbnak tűnő ítélet erkölcsi megtámogatásában is.

Az idő pedig úgy szentesít – tapasztalhattuk már számtalanszor – ahogy a szélfúvást kihasználó szabad vitorlás választja meg haladási irányát: leginkább nem ő dönti el, merre száguld. Nekünk azonban jó volna visszanézni, akár visszafordulni, szél ellen vitorlázva.  És tevőlegesen emlékezni, mert csak így menthetjük a menthetőt: saját jelenünk múltból fakadó létjogosultságát.

Az előadás premierjére a Nemzeti Színházban, 2016. október 23-án kerül sor, Vidnyánszky Attila rendezésében.

 

 

Szereplők: Udvaros Dorottya, Farkas Dénes, Tompos Kátya, Reviczky Gábor, Bánsági Ildikó, Schnell Ádám, Nagy Mari, Rácz József, Varga József, Bakos-Kiss Gábor

A bemutató tervezett időpontja: 2016. december 16.

Az író, aki Alkibijad Nusa néven született Belgrádban, 1864-ben, cincár származású, később szerbesítette nevét. Volt külügyi kormányhivatalnok Szkopjéban, Bitolában, Szarajevóban, de dolgozott Svájcban és Franciaországban is. A Szerb királyi Akadémia tagja, 1933-tól haláláig. A belgrádi, majd az újvidéki Szerb Nemzeti Színházat is vezette. A balkáni térség legkiemelkedőbb vígjáték-írója. Együttérzéssel áthatott színpadi darabjai nélkülözik a gúnyt, kárörömöt, inkább az alapos karakter-megfigyelésből eredő, hiteles figurák, azoknak „eljátszott”, kis-vagy nagypolgári gesztusai jellemzik világát. E világ persze nem szűkölködik kisvárosi bürokratákban, írnokokban, tisztviselőkben, provinciális ügyeskedőkben, akik – családjukkal együtt – képtelenek kilépni abból a környezetből, amelybe az Úr teremtette őket. Ugyanakkor, éppen kétségbeesett igyekezetük teszi őket mégis szimpatikussá, végighordozva a nevetés szikráját a közönség között, az előadás első pillanatától az utolsóig.

A miniszter felesége, mint archetípus is egy ilyen, a férje farvizén evező, de azt már-már megelőző vérbő asszonyság, akinek frissen kinevezett ura, vagy inkább annak csábító hatalommal bíró rangja, fenekestől felfordítja az életét. A vígjátékot először 1929-ben mutatta be a belgrádi Szerb Nemzeti Színház, Zivka asszony szerepében egy olyan színésznővel, akit az író, Nusic, már korábbról jól ismert, így rá írhatta a szerepet. De vonatkozik ez a többi szereplőre is, akik típusként, kimondottan a mindennapok esendő figurái, közéletünkből kipécézett alakok.

Hogyan felemelkedni, egy egyszerű, de szerethető asszonyságnak, s az ő családjának, rokonságának egy olyan társadalmi piedesztálra, amelyre addig csak halovány vágyálmai állíthatták? Hogyan és miként alakítani az addig „jól működő” családot, amikor kiderül, hogy a veje-ura már nem az, akire ilyen helyzetben szüksége van, nyelvleckéket is kéne venni, egy-két arany fog is elkelne a szép mosolyhoz, no meg szeretőt is illene tartani, hisz az előző miniszter-feleség odafenn lebegő példája, társadalmi szempontból meghatározó. Csupa kikerülhetetlen kérdés, melyeknek ügyetlen és avatatlan megválaszolásában a kétes eredetű rokonság is részt vesz. De még mennyire, és bár ne tenné! Mert a kérők, alázatoskodók és nagy ravaszok egész zenekara zendít rá egy fennköltnek tűnő szimfóniára. És úgy tűnik, valóban egy eljátszott játék szimfóniája ez! Súrlódó érdekek és meleg rokoni összeölelkezések érzelmi sokszínűségét adja megannyi helyzet a darabban, melynek minden mozzanata mélységesen emberi. S talán pont ez a tükör az, melybe belenézvén időtlen játszmákban látjuk vissza önmagunkat, élünkön, ezúttal Zivkával, a nagyságos asszonnyal.

 

 

Szereplők: Nagy-Kálózy Eszter, Nagy Mari, Tompos Kátya, Bakos-Kiss Gábor, Varga József, Berettyán Sándor e.h., Mikecz Estilla e.h.

A bemutató tervezett időpontja: 2017. február 24.

Ghelderode alig húszéves, amikor véget ér az I. világháború. Írói tehetsége keresi a kibontakozási lehetőséget. Ekkortájt jön létre egy professzionális katolikus színházi társulat Flandriában, a Vlaamsche Volkstooneel, amelynek élére 1924-ben Johan de Meester rendező került, aki kísérleti, modern színházat csinált. Ő kérte fel 1926-ban a fiatal Ghelderode-ot, hogy Szent Ferenc születésének 700-ik évfordulójára írjon egy darabot. A két művész remekül tudott együtt dolgozni 1927-ben bemutatták a művet hollandul. (Az eredeti változat franciául íródott, de nagyon sokáig nem játszották franciául.) Formai újításokat hordoz a szöveg – nevezetesen ilyen a dialógusok szimultán módon való megjelenítése – és merész motívumokat is, amelyek nagy vitákat váltottak ki a korabeli közönségből. Nem sok művét láthatta magyar közönség, bár épp e darabját színre vitte az Új Színház társulata 2011-ben Szikora János rendezésében Száraz Dénes főszereplésével, Lanczkor Gábor átiratában.

A középkor és a modern színház találkozása, a XX-ik század beteljesült víziója, dance macabre, allegorikus képek, tánc és absztrakció, karnevál és misztériumjáték, politikai kabaré és dráma, archaikus zene és kortárs kompozíció. Bozsik Yvette mindent meglelt Ghelderode e művében, ami jelenleg foglalkoztatja őt, ezért rendezi meg egy nagyszabású produkcióban a Nemzeti Színház jeles színművészeivel, saját táncosaival és a kaposvári színészdiákok részvételével. Ahogy magát a szerzőt több írásában, úgy a rendező-koreográfust is Brueghel és Bosch képei inspirálják a színrevitelben. Az alkotótársak ismét Cziegler Balázs látványtervező – aki korábban diplomamunkáját készítette e témára – és Berzsenyi Krisztina jelmeztervező lesznek, akik korábban már többször együttműködtek Bozsik Yvettetel, nevezetesen tavaly az Éden-földön produkció létrehozásában is. Magában a drámában a táncos elem annyira hangsúlyos (Szent Ferencnek még a Lázát is táncos által képzelte megjeleníteni a szerző), hogy koreográfus után kiált az anyag. Bozsik Yvette művészi útja garantálja az új megszólaltatás létjogosultságát, nem beszélve arról, hogy az azóta eltel események még aktuálisabbá tették a témát.

 

 

Szereplők: Bánsági Ildikó, Tóth Auguszta, Blaskó Péter, Reviczky Gábor, Berettyán Nándor e.h., Rácz József, Olt Tamás, Fehér Tibor, Schnell Ádám, Farkas Dénes, Tóth László, Szabó Sebestyén László

A bemutató tervezett időpontja: 2017. március 10.

A magyar színháztörténet kiemelkedő eseménye volt 1981-ben a Csíksomlyói Passió Kerényi Imre által rendezett produkciója a Nemzeti Színházban. Az elsöprő siker titka, hogy a diktatúra éveiben ez az előadás először tudta élményszerűen színre vinni a középkorból eredeztethető passiójáték hazai hagyományát, melynek barokk formája a csíksomlyói iskoladrámák lapjain és a szakrális dramatikus népi gyakorlatban, az archaikus imádságokban őrződött meg egészen a 20. századig. Ez a vállalkozás nyitott aztán utat a szakrális témájú hazai rockoperák sorának; mindenek előtt a műfaj mára ikonná vált első darabjának, az István, a királynak, mely nemzetegyesítő és identitásképző erővel bír azóta is az egész Kárpát-medence magyarsága számára.

A Nemzeti Színház mostani vállalkozása természetesen támaszkodni fog a fent említett előzményre, arra a Fülöp Árpád által 1897-ben megjelentetett kéziratos gyűjteményre, mely négyfajta passiójáték-típust tartalmazott, s Balogh Elemér és Kerényi Imre szövegkönyvének az alapját képezte. Az elmúlt 35 év során azonban a Kilián István által vezetett Régi Magyar Dráma Kutató Csoport (MTA BTK ITI) áldozatos munkájának köszönhetően napvilágot látott a csíksomlyói passiójátékok teljes szöveganyaga. Az 1991-től évente megrendezett Nemzetközi Betlehemes Találkozónak köszönhetően pedig feltárult az a szakrális dramatikus népi szokáshagyomány, mely élő formájában mutatja az iskoladrámák hatására a 18. században kialakult játékmódot is. Mostani vállalkozásunknak ez a Csíky Medence székely közösségeiben ma is élő archaikus nyelvezet képezi a bázisát, mely a megszólalás hitelességét és ugyanakkor újdonság-értékét is garantálja.

A produkció szakmai előkészítésébe már bevontuk a fenti kutatócsoport filológusát (Medgyessy S. Norbertet), a Liszt Ferenc Zeneakadémia Egyházzenei Tanszékének munkatársait (Dobszay Ágnest, Enyedi Pált), akiknek részvételével a témának idén májusban és terveink szerint ősszel is szakmai beszélgetést, illetve konferenciát szervezünk.

Mostanra már körvonalazódott, hogy műfajilag és szövegszerűen a fölhalmozott és elemzett forrásanyagból miket fogunk felhasználni a forgatókönyv elkészítéséhez:  

1. A 18. századi csíksomlyói, összesen 1800 kéziratos fólióban fennmaradt drámakorpuszt, melynek legnagyobb része misztériumjáték, azon belül nagypénteki passiójáték.
2. A devóciós passiókat, melynek nyomai a Szűz Máriával kapcsolatos jelenetekben maradtak fenn a 18. századból.
3. A Concionator = Prédikátor fellépését (Csíksomlyó, 1746) mely a 15-16. századi dramatikus prédikációk nyomait viseli magán.
4. A Certamen = középkori eredetű vetélkedést: pl. Amor (Szeretet) és Dolor (Fájdalom) vitáját az 1734. évi passiójáték zárlatából.
5. Moralitásokat, melyek erkölcsi tanulságot hordozó jelenetek allegorikus figurákkal; ezek szervesen beépültek a passiójátékokba.
6. A passiójátékokban megőrzött népénekeket, ezek közül elsősorban a planctus-költészet remekeit: Krisztus-, Mária-, Ádám-, Péter- és Júdás-siralmakat. Ezek forrása Kájoni János Cantionale Catholicum című énekeskönyve (Csíksomlyó, 1676, 1719). (Medgyessy S. Norbert tanulmányából)

A Nemzeti Színháznak ez a mostani vállalkozása nem előzmény nélküli. Elég, ha csak a Vidnyánszky Attila által rendezett Körhinta című előadásra utalunk, melyben a drámai szüzséhez organikusan kapcsolódott az a népzene- néptánc- és hiedelem-anyag, melyet a társrendező-koreográfus, Zsuráfszky Zoltán irányítása mellett a Magyar Nemzeti Táncegyüttes jelenített meg. Az újragondolt Csíksomlyói Passiót hasonló összművészeti produkciónak szánjuk, s ezért be kívánunk vonni olyan neves előadókat, mint Berecz András, Berecz István, valamint a tavalyi, gyermekek számára meghirdetett Fölszállott a páván feltűnt gyermekcsoportokat és szólistákat.

A produkció rendezője Vidnyánszky Attila, zenei vezetője és komponistája Verebes Ernő, dramaturgja Szász Zsolt lesz.

 

 

Gobbi Hilda Színpad

Friss információ

Szereplők: Horváth Lajos Ottó, Györgyi Anna m.v., Tóth Auguszta, Schnell Ádám, Szarvas József

A bemutató tervezett időpontja: 2017. október 15.

„Színről színre”. Vaskos kötet: fekete gerinc, fehér betűkkel. A nyolcvanas években minden könyvespolcon volt egy. Oly biztos pontja volt az értelmiségi létnek, mint a szextáns a tengerésznek. Ingmar Bergman. Filmnovellák, forgatókönyvek. A címek ridegek, fájdalmasak, távoliak, mintha tűvel karcolták volna őket fényes fémtükörbe. Persona. Rítus. A csend. Szenvedély. Suttogások és sikolyok. Tükör által homályosan. Éreztük, hogy rólunk szólnak, kevés szóval, hosszú feszült csendekkel. Rólunk, meztelen, társas magányba zárt lényekről.

A Szenvedély című fi lmet Bergman 1969-ben forgatta Fårö szigetén. Fårö (szó szerint Juh-sziget) egy apró sziget Svédországban, a Balti-tengerben, Gotlandtól északra. Bergman szigete. Itt élt 1960-tól 2007-ben bekövetkezett haláláig. A film két kisiklott életű és átmenetileg egymásba kapaszkodó emberről, egy férfiről és egy nőről szól. Meg egy jómódú, gyerektelen házaspárról Elisről és Évaról. Barátok, szeretők. Kapcsolataikat félve titkolt, elfojtott élethazugságok feszítik. Körülöttük a sziget csendje, nyugalma. Aztán egy nap váratlan és értelmetlen kegyetlenkedés történik: háziállatokat öldös le valaki. Kutyát, birkát, lovat. A közhangulat egy ártatlan ember, Johan ellen fordul. A két történet nem függ össze. De az erőszak légkörében az önigazolás is végzetes.

Ingmar Bergman a filmkészítői munkássága mellett jelentős színpadi szerző, rendező és író is. Precízen kidolgozott forgatókönyveiből Magyarországon is több színházi előadás született. A Szenvedély ősbemutató. Színpadon még nem játszották. A forgatókönyv a filmnovella és az eredeti dialógusok alapján készült a Nemzeti Színház előadásához. Ez lesz a 305. Bergman bemutató a világon.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sziget. De nem csak olyan tényleges, víztől ölelt parti szikla, hanem képletes is, ami az ember lelkében él. Ahova, ha megbántódik, visszavonul és kizárja a világot. Becsukja az ajtót, és a világ kint reked, minden zűrjével, zajával együtt.
Nos, egy ilyen kis szigeten élt, halt és alkotott egy nagy magas rendező, bizonyos Bergman. Sok felesége volt, sok szerelmet, szakítást megélt, sok filmet forgatott. Bennük van a világ is, ő is. Egyet közülük, a Szenvedélyt próbáljuk a Nemzetiben. És Nagy András, az operatőr 24 tekercs régi jó filmmel, egy fekete bőrtokos fényképezőgéppel elindult Faro szigetére a Nagy Komppal, majd a Kis Komppal, hogy a Szenvedélyhez fényképeket készítsen. A szigetről, az egyedüllétről, Bergman fényeiről. És ha András megszomjazik, olyan kétszáz koronással fizet a sörért, amin Bergman képe látható. Ez egy mai, teljesen igaz - mese. (Kiss Csaba)

 

 

Szereplők: Trill Zsolt, Fehér Tibor, Kristán Attila, Söptei Andrea, Tóth László, Szűcs Nelli, ifj. Vidnyánszky Attila m.v., Szabó Sebestyén László m.v., Barta Ágnes e.h., Ács Eszter e.h., Bordás Roland e.h., Berettyán Sándor e.h., Mikecz Estilla e.h., Katona Kinga e.h.

A bemutató tervezett időpontja: 2016. november 19.

A kortárs orosz színházi élet mára már kultikussá vált drámaíró-rendezője, Ivan Viripajev mintegy 15 évvel ezelőtt robbant be az orosz színház világába. Az egyik első, nagy sikerű drámája nyomán elnevezett és munkatársával, Viktor Rizsakovval közösen elindított „Oxigén (Kiszlorod)” művészeti „mozgalom” egy új hangvételű és szellemiségű színházi nyelv megteremtésére tesz kísérletet. Viripajev több művét számos európai nyelvre lefordították és Európa jelentős színházaiban hatalmas sikerrel játsszák.

Egyik legújabb, nagy port kavart színművében, a „Részegek”-ben a mai ember, az európai civilizáció alapproblémáira kérdez rá. Arra a racionálisnak, toleránsnak, és józannak hazudott életformára, amely valójában az európai ember létének értékvesztését, a szeretet, a hit, a kultúra eltűnését, a hazug ideológiákat takarja. Erről azonban csak néhány „részegségében őszinte” figura képes fájdalmasan, eltorzult tudattal beszélni egyfajta apokrif gyónásként. A sors különös játéka folytán összeverődött társaság – egy modell, egy bankár, egy menedzser, egy prostituált, egy fesztiváligazgató és egy építőipari alkalmazott – Istenről, a szeretetről, a szabadságról, önmaguk kereséséről beszél akadozó nyelvvel. Leginkább azt próbálják megfogalmazni, hogy a mai kiüresedett, „józannak” tűnő világban van-e még helye az őszinteségnek, lehet-e valódi szeretetet találni.

A Nemzeti Színházban is nagy sikerrel futó, POSZT-díjas Fodrásznő rendezője, Viktor Rizsakov, szintén a kortárs orosz és európai színház élvonalbeli alkotói közé tartozik. Mint a moszkvai Mejerhold Kortárs Művészeti Központ igazgatója, Sztanyiszlavszkij-díjas színházpedagógus, nem először rendez előadást Viripajev szövegéből. A szerző különleges drámai nyelvezetét mindig újszerű színházi formában igyekszik megszólaltatni, amely a szöveg felszíne mögött húzódó mélyen filozófiai, morális gondolatokat groteszk, szeretetteljes humorba ágyazva, expresszív színészi játékkal juttatja el a közönséghez.

 

 

Szereplők: Mátray László m.v., Udvaros Dorottya, Söptei Andrea, Farkas Dénes, Horváth Lajos Ottó, Bodrogi Gyula, Olt Tamás, Mikecz Estilla e.h., Varga József, Rácz József, Bakos-Kiss Gábor, Tóth László

A bemutató tervezett időpontja: 2017. május

Vidnyánszky Attila korábban a darab drámai és operai változatát is megrendezte már. Katona József eredeti művét 2002-ben állította színre a Nemzeti Színházban. Ez a több ponton is újraértelmezett produkció, mely a színpadi téridő kezelésével, a cselekmény hátterében zajló polgárháború expresszív megjelenítésével igencsak megosztotta a közönséget, szélsőséges indulatokat is kiváltott. Ugyancsak merész vállalkozás, zenetörténeti jelentőségű esemény volt az ős-Bánk bán megrendezése 2008-ban, melynek során Vidnyánszky Attila Erkel Ferenc eredeti zenéjét és Egressy Béni librettóját vette alapul, ami 1861-ben még sokkal közelebb állt Katona eredeti drámájához. Ennek fogadtatása ugyancsak azt bizonyította, hogy ez a mű ma is tartogat számunkra meglepetéseket, ha egy olyan újító szellemű, de ugyanakkor a nemzeti drámairodalom iránt mélyen elkötelezett alkotó nyúl hozzá, mint ő.

A Nemzeti Színház 2016/17-es évadában bemutatásra kerülő Bánk bánt a rendező kamaraszínházi produkcióként kívánja színpadra állítani. Ez a kis forma mindenek előtt arra adhat alkalmat, hogy közelebb hozza a közönséghez a drámai kollíziót, a „végsőkig feszült indulatok nyelvét”, mely Szerb Antal szerint ebben a darabban „az első intonációtól az utolsó szóig magával ragad”, kiváltva a klasszikus tragédiákra jellemző katarzist. Ez a fajta megközelítés annak is a próbája lesz, hogy a mai fiatal generáció számára lehet-e még úgy tolmácsolni a darab személyek közötti konfliktusrendszerét, hogy ez egyúttal a nemzeti sorskérdések iránt is fogékonnyá tegye őket, nemcsak a múlt, hanem a jelen vonatkozásában is.

Előre megjósolható, hogy az Endre és Bánk közötti mérleg-szituáció értelmezése lesz ennek a rendezésnek az egyik kulcskérdése (hiszen Endre kegyelemgyakorlásáról nem árt tudnunk, hogy ez volt az a gesztus, mely 700 évre biztosította Magyarország integritását). Az a fajta történelmietlen álláspont, mely Bánkot „hiperlojalitással” vádolja^∙, ma már a múlté. Most az a húsbavágó kérdés, hogy egy ilyen színházi eseménnyel, mint amilyennek e darab bemutatója ígérkezik, lehet-e konszenzust teremteni a különböző ideológiát valló állampolgárok és az eltérő tapasztalattal rendelkező generációk között.

 

Kaszás Attila Terem

 

Friss inormáció

Szereplők: Földes László Hobo, Rácz József, Pál Lajos (zene)

A bemutató tervezett időpontja: 2016. ősz

Zenés dokumentum-dráma bemutatása a Nemzeti Színházban és az előadás Kárpát-medencei turnéja.

A Nemzeti Színház repertoárjában rendszeresen szerepelnek olyan művek, amelyek nemzeti történelmünk sorsfordulóiról, örömekről és fájdalmakról szólnak. Nem csupán a történelem tényeit soroljuk, elevenítjük fel, hanem a kor alakjainak, hangulatainak, ellentmondásainak az esszenciáját, mélységeit kutatjuk. Átélhetővé reméljük tenni az egykor voltat, hogy személyessé váljon a múlt.

Földes László Hobo rendszeresen fellép a Nemzeti Színházban, versműsoraival, zenés estjeivel és színdarabjaival. A Gulag virágai című előadás ötlete már régen foglalkoztatta Földes László Hobót. El is ment a Gulagra, mert úgy érezte, kötelessége foglalkozni ezzel a témával. Permben járt, ahol gyűjtik az összes tárgyi emléket valamint a moszkvai Memorial Bizottság irodájába. Az itt tapasztaltak, tanulmányozott dokumentumok valamint a Gulag magyar krónikásainak (Rózsa János, Karig Sára) visszaemlékezéseit, verseit felhasználva írja meg színdarabját, A Gulag virágai címmel. Az előadást Vidnyánszky Attila állítja színre a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében.

Az előadás egy, a második világháborúban a szovjetek által megszállt területen született fiú történetén és sorsán keresztül mutatja be a Gulag életének egy szeletét. A mű szándéka az, hogy a nézők elé tárja azt a fantasztikus emberi és művészi teljesítményt, amit az odahurcolt emberek tettek és hoztak létre.

A Gulag hagyomány fájdalmas és gyönyörűséges, néha humoros versei, novellái, történetei és dalai hangzanak el a bugyuta szocialista realista csasztuskák, indulók és jelszavak özönében.

A cselekményt a 60-as évek egyik november hetedikei ünnepségére való készülődés adja a Perm-36-os lágerben, ahol a rabokat felszólították, hogy szereplőként, vagy szerzőként vegyenek részt a műsorban. A helyszín egy nagyobb barakk, ahol a kultúrfelelős és egy tangóharmonikás lakik és dolgozik. Itt folyik a szereplőválogatás és a beérkezett írások felolvasása, szelektálása. Végül a díszelőadás is itt kezdődik el.

 

 

Szereplők: Törőcsik Mari, Trill Zsolt, Kristán Attila, Trokán Nóra m.v., Mátyássy Bence

A bemutató tervezett időpontja: 2017. április 9.

Kicsoda Hippolütosz? Thészeusz és Antiópé amazonkirálynő fia. Ő az a fiú, akibe beleszeret a mostohaanyja, Phaidra. Phaidra neve ismerősebb, egyet jelent a pusztító szerelmi szenvedéllyel. Euripidész tragédiája az első fönnmaradt földolgozása a mitológiából ismert történetüknek. Szophoklész is írt tragédiát Phaidra címmel, de elveszett. Euripidész tragédiája először az i. e. 430-as években került színpadra Elrejtőzködő Hippolütosz címen. De az athéni közönség túl szabadosnak találta, és olyan botrányt csinált, hogy az előadást abba kellett hagyni. Euripidész átdolgozta művét, és a Hippolütosz i. e. 428-ban első díjat nyert.

Aphrodité, a szerelem istennője nem tűrheti, hogy Hippolütosz kivonja magát hatalma alól, hogy megveti „aki éjjel tesz csodát”, és senki másnak, csak a szűz Artemisznek, a vadászat istennőjének hódol. Aphrodité tárgyilagos részvétlenséggel avatja be a nézőt, hogyan áll bosszút a fiún, mit tett ennek érdekében eddig, és mik a következő lépések. Az istennő Phaedrát választja bosszúja eszközéül. A nő, férje távollétében, meglátja Hippolütoszt, és halálosan beleszeret. A szerelem istencsapás, a szerelem képtelenség, mondja Brecht, több mint kétezer évvel később. Az emberi természet nemigen változott. Phaidra is tisztában van vele, hogy ez a szerelem képtelenség, az istencsapás pedig egészen konkrét. Ez a szerelem reménytelen és törvénysértő. Hippolütosz úgy akar meghalni, ahogy született. Tisztán, szűzen. Viszonzásra hát egyáltalán nem számíthat. És a házasságtörés és vérfertőzés bűnének gondolata gyötri. Nem eszik, nem alszik, nem beszél. Meg akar halni. Dajkája addig erőszakoskodik, amíg csak elárulja magát. A Dajka életpárti, megoldást keres, és próbálja megkeríteni neki a fiút. Hippolütosz durván visszautasítja. Phaedra megöli magát szégyenében, de a fiút is magával rántja. Búcsúlevelében megvádolja Hippolütoszt, hogy meg akarta erőszakolni. Thészeusz fájdalmában meg se hallgatja a fiát, megátkozza és száműzi. Az átok gyorsan fog, Hippolütoszt, ahogy elhagyja a várost, halálos baleset éri. Aphrodíté győzedelmeskedik. De nem a szerelem győz, hanem egy emberi gyöngeségekkel, irigységgel, féltékenységgel, és sajnos emberfeletti hatalommal rendelkező erő. Megöli, aki nem tud szeretni, és azt is, aki igen.

„Elpusztul Phaidra is, de híre fennmarad.”

A drámaköltők közül többek között Seneca (i. sz. I. század) és Racine (1677) Phaedrájában, Sarah Kane Phaedra szerelme című darabjában maradt fenn a híre. Ez utóbbit Zsótér Sándor rendezte 2003-ban a MU Színházban. Euripidész tragédiáját eddig csak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen adták elő 2004-ben, Lukáts Andor növendékei. A Nemzeti Színház előadásához Rakovszky Zsuzsa készít új fordítást.

 

 

Bajor Gizi Szalon

 

Mária testamentuma - Nagy Mari önálló estje

 

A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!

(2016. május 04.)