Ajánló

Az októberi szám tartalmából

Bessenyei Gedő István: „Halál! Hol a te fullánkod? – Vidnyánszky Attila rendezéseiről (1. rész)

„Amit a néma és tehetetlen szerző-isten nem tett, az egyén pedig nem is tehetett meg, azt megteszi a közösség. Nem egy hős, nem egy magányos Krisztus hoz megváltást és gyűri le a kegyetlen predestináció (sors, moira) erejét: szerzője ellen csak a szereplő lázadhat, pontosabban az általuk megjelenített szereplők sorsát visszautasító játéklények közössége, akiknek erre csak a rendező mint a maga nemében szintén lázadó alkotó adhat engedélyt (vagy utasítást).” (Bessenyei Gedő István)

Szépirodalom-e a dráma? (Spiró György, Szörényi László)

„Kétségtelen, hogy régebben vakmerőbbek voltak az irodalomtörténészek, nekimentek az írónak, elolvasták a művet, véleményt alkottak róla, és megírták. Ez ma már nincsen. Ma már számítógép mellett, internetről gondosan be lehet idézni, mit mondott az illető darabról a „bürgözdi hírlapban” valaki, és abból mi következik. Aztán abból, hogy mondjuk, Homéroszt Békés megyében hogyan recipiálták a 19. század végén, különös tekintettel a mezővárosi polgárságra, levonod végül a merész következtetést, hogy Zeusz valószínűleg nem is létezett, vagy ha igen, akkor nem úgy hívták.” (Szörényi László)

Végh Attila esszéje a paródiáról

„…miközben az individualizmus egyre inkább kibontakozik Európában, a paródia és a szatíra mindvégig – még az Illetékes Elvtársak korában is – fenntartja magának a jogot, hogy a társadalmi anomáliákra figyelmeztessen, hogy tehát a korszellemet indirekt módon megpróbálja visszavezetni aranylóbb ligetek felé.” (Végh Attila)

Páskándi Géza: Áron ága kivirágzik

„…furcsa filozófia az, amely a »naturalizmust«, a „közérthetőt” tartja demokratikusnak az ábrázolásban, és az elvontabbat, stilizáltabbat »arisztokratikusnak«, érthetetlennek. … a közérthetőség abban a világban [amelyben éltünk] főként a cenzoroknak kellett, hogy ők értsék, miről van szó, hiszen a titkos reformisták vagy a radikális ellenzék megalkotta, tehát értette is az áldott »aesopusi nyelvet«. Nehogy rászedjék őket a csalafinta szerzők, a cenzorok esztétikát csináltak. Valójában tehát a naturális ábrázolás diktatórikus, de más értelemben is: nem engedi szóhoz jutni a képzeletet. (Páskándi Géza)

Matei Vişniec: Az egyetemes és ismeretlen Caragiale

„Caragialéról, mint általában a klasszikusokról, elsősorban ünnepi alkalmakon beszélünk. A fennmaradó időben Caragiale beszél rólunk. És úgy tűnik, neki sokkal jobban megy. Amit mi mondunk Caragialéról, azt állandóan felülvizsgáljuk. Amit Caragiale rólunk mondott, bronzba öntve marad meg az örökkévalóságnak. Caragiale állandóan kiszabadul a formulákból, amelyekkel próbáljuk megfogni, ugyanakkor mi nem tudunk szabadulni a helyzetekből, amelyekben Caragiale tetten ért minket.” (Ştefan Cazimir)

Kulcsár Edit: A lélek külvárosa (a románok önképe Caragiale műveinek tükrében)

Pályakép: Básti Juli

Eugenio Barba: Hamu és gyémánt országa



A Szcenárium 2. számának teljes tartalma

beköszöntő

• Verebes Ernő: Két lábon (Az egyensúlyáthelyezés – mint a haladás folyamatesztétikája)

kultusz és kánon

 

• Bessenyei Gedő István: „Halál! Hol a te fullánkod? (Dedramatizáló törekvések Vidnyánszky Attila rendezéseiben)
• Szépirodalom-e a dráma?(Szakonyi Károly Spiró Györggyel és Szörényi Lászlóval beszélget – lejegyezte: Ungvári Judit)

fogalomtár

 

• Végh Attila: Aranykori nevetés
• Pálfi Ágnes – Szász Zsolt: Széljegyzet az Aranykori nevetéshez

olvasópróba

 

• Páskándi Géza: Áron ága kivirágzik (A racionalista, pragmatikus és utilitarista író)
• Matei Vişniec: Az egyetemes és ismeretlen Caragiale(fordította: Kulcsár Edit)
• Kulcsár Edit: A lélek külvárosa

arcmás

• Vargabetűk nélkül (Básti Julival Balogh Tibor beszélget)

hang – szín – kép

• Szász Zsolt: A zenélő terek mestere, Olekszandr Bilozub 

kilátó

• Eugenio Barba: Hamu és gyémánt országa. Tanulmányaim Lengyelországban (fordította: Regős János)
• Antropológia és színháztörténet (Balogh Géza Henryk Jurkowski könyvéről) 

A szcenárium megvásárolható
a Nemzeti Színház pénztárában, az Andrássy úti jegyirodánkban
és számos újságos standon.
Ide kattintva olvashatja a standok teljes listáját. 

Előzetes a novemberi számból

„Halál! Hol a te fullánkod?” — Besenyei Gedő István Vidnyánszky Attila rendezéseiről (II. rész) | Vagyimir Martinov: Opus Posth | Végh Attila esszéje extázisról | „Mikor a bábok még Istenek voltak” ismertető Tömöry Márta új könyvéről

 

(2013. október 22.)