Rendhagyó irodalomóra

Kötelező olvasmányból igazi élmény

„Jövő hétre mindenki olvassa el a Bánk bánt, számonkérés lesz belőle!”

Vajon hányszor hangzott már el ez a mondat az ország középiskoláiban? És vajon a diákok közül hányan voltak, akik valóban elolvasták leghíresebb nemzeti drámánkat?

Nos, én megtettem, ha nem is túl lelkesen, de legalább addig sem kellett matek leckét írnom. Két óra alatt készen is voltam, de a történet sajnos nem hagyott bennem mély nyomokat. Fogalmam sem volt arról, kik a merániak és miért békétlenek a békétlenek. Persze az órai elemzés során megvilágosodtam, de maga a mű továbbra sem nyűgözte le azt az énemet, aki a Facebook-szlengekhez és az MTV sorozataihoz szokott.

A Bánk bán - Junior előadás akkor kezdett érdekelni, mikor hallottam, hogy törülközőre is szükségünk lesz. Gyorsan le is stoppoltuk az első sor üléseit. Persze, hogy élveztük, amikor csurom vizesek lettünk, meg hogy még zászlót is kaptunk. Nem utolsó sorban pedig végre megértettük a történet mondanivalóját. Átérezhettük, miért őrül bele Melinda a szégyenbe és a fájdalomba, mi játszódik le a nincstelen, gyötrődő Tiborcban és hogyan jut el Bánk kétségek közt őrlődve a meghasonlásig.

Aztán órákon elkezdtünk magával a színpadi előadással foglalkozni. Miután kielemeztük a különböző kritikákat és a darab mai embernek szánt mondanivalóját, újabb kérdések merültek fel bennünk. Egy rendhagyó irodalomóra keretében látogatott el hozzánk Bánfalvi Eszter, a Nemzeti Színház Gertrudist alakító művésznője, aki segített megválaszolni ezeket. Nemcsak arra kaptunk választ, mit esznek a színészek az első jelenetben, de megbeszéltük a mikrofon és a medence szükségességét is. Eszter mesélt arról is, hogyan birkóztak meg ők a dráma értelmezésével, hogyan zajlottak a próbák.

Ha pár hete arra kérnek minket, fejtsük ki véleményünket a mű kapcsán, megtesszük. Felhasználjuk az összes kötelező szófordulatot: magasztos érzelmek, tragikus szerelem, nemzeti tudat meg a többi. Jól hangzanak, de mögötte nem sok egyéni gondolat rejlik.

Az elemzések, az előadás és a megbeszélés után végül sikerült elérni, hogy önálló véleményünk legyen a művel kapcsolatban, és ami talán még fontosabb: valódi érzéseket váltott ki.

Kedvetlenül kezdtük, unottan folytattuk, aztán megtörtént, ami lehetetlennek tűnt: megértettük és élveztük.

Nem volt egyszerű, de sikerült!.

(Hegyi Dóra 10. a)

Rénszarvasok és egyéb állatfajok egy színésznő életében

Idén, március 22-én alkalmunk nyílt vendégül látni Bánfalvi Esztert, a Nemzeti Színház művésznőjét a Kempelen Farkas Gimnáziumban. Eredetileg Fehér Tibor is részt vett volna az óránkon, ő azonban sajnos előre nem látott okokból nem tudott eljönni.

A másfél órás beszélgetés során elsősorban a Bánk Bán - Junior c. előadás részleteiről faggatóztunk, tekintve, hogy várva-várt kisérettségink egyik fontos témája lesz a fent nevezett előadás (17. tétel)!. Így hát már hetekkel korábban fejest ugrottunk a témába és mire Eszter megérkezett, az addig üresen tátongó faliújságjainkat feltöltöttük színházi élményeinkkel.

Nem csupán a darabról beszélgettünk: a művésznő tanulmányairól, amerikai próbatételeiről, valamint egy rénszarvastenyészetről is hallhattunk érdekességeket. Már az elején kiderült: nem a mi generációnk hibája, hogy szebben fogalmazva nehezen értjük, valójában pedig egy szót sem értünk a Bánk bán eredeti szövegéből. Eszter elmondása szerint első nekifutásra neki sem ment. De sokunkkal ellentétben ő nem adta fel, végtére is, az előadás elsődleges célja az volt, hogy a darabot könnyen emészthető formába öntsék, az elvarratlan szálakat kihúzzák és a művésznő szavaival élve, ne nyolc barokk körmondatban hangozzon el, hogy: "gyere be az ajtón!".

A darab kétségtelenül legvitatottabb kelléke a medence volt, ami mindenki fantáziáját megmozgatta, a lendületes játék során többen a szívükhöz kaptak, hogy egy-egy színészt mikor fognak véletlenül a medence sarkához vágni. Az órán kiderült, ettől nemcsak mi féltünk: nem egyszer fordult elő, hogy egy színészt valamilyen sérülése akadályozta az eredeti koreográfia megtartásában, de végül is ezek jól sültek el, hisz teret adtak egy kis improvizációnak. Balesetekről, bakikról számos anekdotát hallhattunk aznap, s nem egy végződött mind a színházban, mind a termünkben sírva röhögéssel. (Pl. Ottó és az Óz, a nagy varázslóból ismert Totó kutya nevének véletlen vagy szándékos összekeverésének története.))

Mivel korábban volt szerencsénk Esztert más szerepeiben is megnézni, például az Ármány és szerelemben, vagy a most debütáló Egyszer élünk c. darabban, így a Bánk bánon felül erről is megtudhattunk érdekességeket.

Nagyon jó hangulatú, pergő, vidám órákban volt részünk. Egy biztos: tanóránk ilyen gyorsan még nem szaladt el. Kettő pláne nem.

(Szőke Bálint 10.a)

(2011. április 04.)