Hajtóvadászat a Nemzetiben

Básti Juli

• Két hét múlva lesz a Vadászjelenetek Alsó – Bajorországból című darab premierje. Te játszod Máriát, a parasztasszonyt. Hogy álltok?

• Még tapogatózunk. Mindenki érzi, hogy mit kell csinálnia, de nincs könnyű dolgunk. Ahhoz túlságosan nagy a tér, hogy nagyon csöndesen játsszunk, ahhoz viszont kicsi, hogy nagyobb gesztusokkal. Azt kell megtalálnunk, hogy intim legyen a játék, de mégis hallható, és természetes. Tulajdonképpen próbáljuk belakni a helyszínt. Ez a feladatunk ebben a pillanatban.

• Mennyire volt könnyű megszoknotok az új játszótér akusztikáját?

• Nem egyszerűen a hangosság a lényeg, hanem a stílus. Hogy inkább filmezünk most, vagy inkább színházazunk. Ez valahogy a kettőnek a keveréke. Nagyon „szuper közeliket” nem lehet csinálni, mert ahhoz azért nagy a tér, viszont úgy sem lehet játszani, mint egy nagyszínpadon, mert annál meg jóval kisebb. A stúdiószínpadhoz hasonló, de a tér tulajdonságai miatt mégsem ugyanaz. Furcsább, civilebb a környezet.

• Milyen lesz a díszletetek?

• Nem lesz díszlet. Stohl Andris behozta a trófeáit, amelyeket ő maga lőtt. Fantasztikusan néz ki, bekerültek farakások, lesz igazi búza, igazi föld, de egyébként azt használjuk, ami ebben a teremben adott volt. Kellékeket sem vesznek, azt használjuk, ami itt van a színházban, vagy amit otthonról elhozunk. Virágokat, abroszt, tányérokat, elemlámpát. Puritán, hétköznapi a közeg, amelyben játszunk.

• Mária, a parasztasszony, akit te játszol, tulajdonképpen egy szellemi fogyatékos gyerek édesanyja, aki elvesztette a férjét, és egy új férfi oldalán keresi a boldogságot. Még annak árán is, hogy a fiát inkább elküldi intézetbe, hogy ne legyen láb alatt. Mennyire kell neked szeretned vagy adott esetben utálnod a karaktert, akinek a bőrébe bújsz, egyáltalán mit kezdesz ilyenkor vele? Keresed az okokat, a motivációit?

• Éli az ember az életét, és amit lát, azt gyerekkorától kezdve elraktározza. Csak elő kell tudni szedni. Ötvenhárom éves vagyok, elég sok mindent láttam, éreztem, olvastam, fantáziáltam, tapasztaltam ez alatt az idő alatt. Ezekből dolgozom. Igyekszem más életébe, bőrébe belebújni, beleképzelni magam.

• Milyen ez a parasztasszony, akit te alakítasz?

• Számomra teljesen elképzelhetetlen az, ahogyan ő cselekszik. Ám egy színésznek az a feladata, hogy bármennyire is távol áll tőle egy figura, megpróbálja a közös pontokat felfedezni. Ez a nő befogad egy embert, akit a falu kitaszított, ami által ő is kitaszítottá válik. Mérlegelnie kell, hogy kiáll–e emellett az ember mellett, vagy fontosabb számára a közösség véleménye. Mivel a nő saját fia is közösségen kívüli, fogyatékos, ezért talán ő az egyetlen ember a faluban, aki a többiektől eltérően gondolkodik a másságról.

Stohl András

• Új helyszínen, a festőműhelyben próbáljátok a Vadászjelenetek Alsó– Bajorországból című darabot. A nézők még sosem jártak ott korábban. Hogy képzeljék el?

• Amikor először próbáltunk ott, még lehetett rajta látni, hogy ez egy festőműhely. Tele volt olyan dolgokkal, amelyek díszletjavításhoz, festéshez kellenek. Volt, amit kipakoltunk belőle, volt, amit nem. Vannak bent nagy, fém mosogatótálak, furcsa festékes asztalok, de azok most már kifejezetten a darabot szolgálják. Tartozhatnak akár egy hentesüzlethez, akár egy szobabelsőhöz.

• Lesz díszletetek?

• Igazából a díszlet maga a hely. Úgy kell elképzelni, mintha egy modern malom belsejében lennénk. Iszonyatosan nagy a belmagassága, óriási a tér, és körben van hét – nyolc méter magasan egy járás, egy fémfolyosó szerű valami, amit szintén használunk. Nagyon izgalmas az egész, de a festőműhely megnevezés csak azért maradt meg, mert eredetileg ez volt a neve. Ez most már egy játszóhely.

• Kihívás új térben, helyszínen játszani?

• A legfontosabb az új helyszínen az, hogy máshogy viszonyulnak hozzánk a nézők. Az is nagyon érdekes, hogy szinte mindig mindenki bent van a színen a saját helyén. Van úgy, hogy az egész terem játszik, és van úgy, hogy leszűkül egy bizonyos helyre. A színházban már megszoktuk, hogy az akusztika problémát jelent, ez itt is kihívás, mert nagyon zeng ez a tér. Kíváncsi vagyok, hogy ha beülnek a nézők, az mennyit fog majd tompítani rajta. Mivel legalább tíz méter magas a helység, eléggé nehéz benne jól beszélni, hogy megértsenek minket, úgyhogy erre majd külön oda kell figyelni. Ráadásul a „szánkban” ülnek majd, egy méterre tőlünk.

• Úgy tudom, behoztad a trófeáidat.

• A díszlethez kellett, úgyhogy valóban nagyon sok trófeát behoztam és föltettük őket a falra. Csak a hangulatát akartuk megadni a helynek a sok trófeával. Jelezni, hogy akár egyszer csak majd az én fejem is oda kerülhet, vagy bárkié.

• Ez elég nehéz darab, és nagyon aktuális. Kirekesztésről, üldöztetésről, másságról szól. Te egy homoszexuális férfit alakítasz a darabban. Milyen ember ő?

• A homoszexualitás a darabban egyetlen egy, körülbelül tíz másodperces részben jelenik meg. Az elmebeteg fiúval van egy közös pillanat. Ennyi. Abram olyan ember, aki odafigyel a másikra, és ebből adódnak is problémái. Az összes többi ember borzalmas emberi tulajdonságokat mutat fel, ő az egyetlen, aki egy picit odafigyel egy sérült fiúra, vagy odafigyel egy nőre, akit kirekesztenek, mert prostituáltnak tartják. Mind a kettő bele is hal.

• Nemrég volt az Úri muri bemutatója. Csörgheő Csuli szerepén látszódott, hogy az teljesen a tied, abszolút belesimultál. Abram figurája nehezebb feladatot jelent?

• Az Úri muri - főleg az első felvonás - arról szól, hogy Csörgheő Csuli a hátán viszi az egész kocsmát. Ennek a darabnak, a Vadászjeleneteknek én vagyok elvileg a főszereplője, de mégsem én vagyok. Rólam inkább beszélnek, és katalizátor vagyok a faluban. Van legalább hat vagy nyolc egyenrangú nagy szerep a darabban, és inkább ők játszanak el engem. Ezért talán könnyebb. Ők beszélnek rólam, én alig – alig szólalok meg. Miután nagyon erős kollégák vannak körülöttem, és nagyon erősek a jelenetek, ezért maga a helyzet annyira brutális és erős, hogy az én szerepemnek egyelőre szinte elég létezni, és a néző szinte belelátja azt a fájdalmat, amit átél. Olyanokat ordibálnak a többiek a fejemhez, hogy inkább az a nehéz, hogy ne durranjon el hamar, ne szálljon el az agyam. Merthogy a darabban az történik, hogy ez a fiú, Abram végig lefojtja magában az összes őt ért fájdalmat, és végül pont a lánnyal szemben fakad ki.

• Szerinted kiknek tetszhet majd ez a darab, kiknek ajánlod?

• Én azt gondolom, hogy mindenkinek, de semmiképpen sem gyerekeknek. És még egyszer mondom, nem a meleg-létről szól, hanem arról, ahogy az emberek viselkednek egymással. Borzasztó volt elolvasni a szöveget, hallani a színészek szájából, de sajnos ilyenek vagyunk, úgyhogy én azt gondolom, hogy olyan emberek jöjjenek el megnézni, akik feltétlenül nyitottak arra, hogy szembesüljenek azzal, hogy milyen is az ember. Biztos lesz, aki kikéri magának, egyfelől a szabadszájúsága miatt, másfelől a téma miatt.

• Te egy elszigetelt világban, a színházban élsz. Itt természetes minden. Te találkoztál kirekesztéssel az „utcán”?

• Ez a világ, amiben mi élünk, meglehetősen nyitott. A színházi, és a filmes szakmában nem hiszem, hogy bárkinek problémája lett volna abból, hogy meleg, vagy cigány, vagy zsidó, vagy sváb. Én magam is sváb vagyok, tehát egy kisebbséghez tartozom. Voltam olyan helyzetben, vidéken, egy összejövetelen, ahol egyszer csak megjelent egy kisebbségi csoport, és azonnal álltak fel az emberek, és azt mondták, hogy na, most takarodjatok innen! Erre én megkérdeztem, hogy miért van erre szükség, mire azt felelték, hogy te maradj csöndben, mert te nem itt élsz, és nem tudod, hogy ez az egész mit jelent. Az egy elég közeli, és megdöbbentő élmény volt számomra.

• Még egy Térey-darabot próbálsz ebben az évadban. Az idei nyarat is végigdolgozod?

• Az ember nem nagyon tud mit csinálni, ha szerep lehetőségekhez jut, azokat el kell játszani. Ez a dolgunk, ez a szakmánk, és valamiből meg kell élni. Elkezdem a Tűzvonalban-t forgatni, abban dolgozom július közepéig, utána megyek Tenkes kapitányát játszani le Siklósra. Nyolc előadásom lesz, és aztán kérdéses, hogy lesz–e még egy film, vagy egy másik darabban, a Beszterce ostromában folytatom. Szóval végigdolgozom a nyarat. Az X faktor párhuzamosan megy, július közepe felé kezdünk forgatni a jelentkezőkkel, és szeptemberben indulnak majd az adások.

(2010. április 21.)