Párbeszéd A parkban

Rendhagyó találkozóra invitálta Alföldi Róbert szerdán este a sajtó munkatársait és a szerencsés nézőket a Nemzeti Színházba. A teátrum történetében első alkalommal fordult elő, hogy - a szokásostól eltérően – az újságírók és a közönség A park fotóspróbáját követően elmondhatták benyomásaikat a frissen látott darabról, így közvetlenül az alkotókkal oszthatták meg gondolataikat. A német mű fordítója, Forgách András Balázs-Béla díjas író, műfordító, Botho Strauß életéről, szokásairól, és írói munkásságáról is mesélt a közönségnek, akik közül többen, mint mondták, „katarzisok sorát” élték át szerdán este. Olyanok is akadtak, akik nehezen értelmezték a darabot, egyben azonban mindenki egyetértett a közönség soraiban: felkavaró, különleges előadás kelt életre a Nemzeti színpadán. Alföldi Róbert rendező, a teátrum főigazgatója a próbákról, a nehézségekről, és az alkotói folyamat szépségeiről mesélt, és arról, hogyan közelítettek a színészek a műhöz, hogyan oldották meg a szerepeik megformálásával járó nem mindennapi feladatot. Az est folyamán bizonyossá vált az is, hogy A park senkit sem ereszt majd el az előadás végén. Olyan mű, amely még napok múltán is fel-felbukkan nézői fejében, előkúszik az ember tudatalattijából. Botho Strauß állítólag magának való ember, aki alig mozdul ki otthonából, és ritkán érintkezik a külvilággal. Ezzel együtt az író – Shakespeare Szentivánéji álom című darabját megidézve – megdöbbentő pontossággal nyúl hozzá az embereket, a társadalmat mozgató kérdésekhez. A találkozó tanulságokkal szolgált az alkotók számára is, úgy tűnik tehát, hogy a darab nem csak a nézők, de a szereplők lelkében is előadásról előadásra tovább dolgozik majd. Március 20-án önálló életre kel A park, és a teátrum közönsége beléphet majd különös, kifürkészhetetlen világába.

(2009. március 20.)