Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Rátóti Zoltán - Sir George Crofts

- Crofts egy igazi kapitalista, kételyek nélküli ember, szemrebbenés nélkül hirdeti a pénz igazságát. Ezt látom a játékodban. - Jól látod. El is mondom, hogy a családom révén rengeteg pénz fölött rendelkezem, és – pusztán azért, mert gazdag vagyok – rengeteg ember életéről döntök. Szemet hunytam és olyan üzletbe fektettem a családi vagyont, a Warrenné „szállodáiba”, amely a legrosszabb évben is harmincöt százalék hasznot hoz. - Jut eszembe… a rendszerváltás után te mikor jöttél rá, hogy mi is belecsöppentünk a kapitalizmusba? - Sokszor még most sem fogom föl… Pedig érzem a saját bőrömön, de azt hiszem, hogy a mai napig képes vagyok naivan szemlélni az életet. - Hasonlóan érzem én is, sajnos. - De ezt nem is lehet megtanulni. Bele kell nőni. Tetejében mi még az a generáció vagyunk, amelyikkel sikerült elhitetni, hogy ha tisztességesen dolgozunk, annak előbb-utóbb meg lesz az eredménye. Aztán jó pár éve az ellenkezőjével szembesülünk. - Ehhez képest remekül adod a gátlástalan üzletembert. - A szerep remek, igazi színészi feladat, örülök, hogy eljátszhatom. Természetesen, miközben arra hivatkoztam, hogy néha naivan szemlélem az életet, azért látom, hogy mi van körülöttünk. Az emberek többsége elszegényedik, talán csak tizenöt, húsz százalékuk gazdagodik. Köztük azok, akik valamilyen tuti buliba kerülve szerezték meg az első milliárdjukat, éppen a rendszerváltás környékén. Milliárdokhoz jutni úgy lehet, ha az ember szemet huny és magalkuszik néhány dologgal vagy éppen önmagával. Munkából, ugye, ez lehetetlen. - Warrenné lánya mindenesetre kikosaraz téged, hátat fordít a pénzeteknek. - Mert ez az ő igazsága. Az előadás nem moralizál. Nagyon határozottan föltesz néhány alapkérdést: ki hogyan szerzi meg az első milliót, ma már inkább milliárdot, ki mit kezd a vagyonnal, ki hogyan csinál a sokból még többet… de a kérdések nyitva maradnak, nem akarjuk senkivel elhitetni, hogy ez vagy az a jó megoldás. Ugyanakkor szerintünk ezekről a kérdésekről ma nagyon is szükséges elmélkedni Magyarországon, és azt reméljük, hogy az előadás erre sarkallja majd a nézőket. - Mindannyian azt mondtátok, hogy nagyon jól ment a munka. - A Warrenné mestersége egy igazi színészdarab. Félve mondom ki a szót, kérlek, hogy tedd is idézőjelbe, „klasszikus” színház. Lehetőséget ad arra, hogy a színész élhesse a szerepet. Mindössze hatan vagyunk a színpadon, így a próbafolyamatot egy jó kamaramuzsikáláshoz tudnám hasonlítani. A zenéléshez persze egy jó darabban is szükség van jó karmesterre. Rengeteget és nagy élvezettel dolgoztunk, jó hangulatban és olyan biztonságban, hogy a próbákon akár "hamis hangokat" is foghattunk. - Itt a bemutató, hogy érzed, kitisztultak-e már a hangok? - Igen, biztosan érzem, hogy jól szól a mű. Kép és szöveg: eosz

(2008. január 07.)