JEGYPÉNZTÁRUNK ÜNNEPI NYITVATARTÁSA:
December 21-22-23-án, valamint december 27 és 30 között 10.00-18:00 óráig. December 24-25-26-án, december 31-én és január 1-én zárva.
JEGYPÉNZTÁRUNK ÜNNEPI NYITVATARTÁSA:
December 21-22-23-án, valamint december 27 és 30 között 10.00-18:00 óráig. December 24-25-26-án, december 31-én és január 1-én zárva.
- Amikor Valló Péterrel a darabválasztásról beszélgettem, azt mondta, hogy mindenekelőtt veled szeretett volna egy igazán komoly munkában találkozni. Mikor dolgoztatok együtt utoljára?- A Radnóti Színházban Krlea: Agónia című darabjában. Ez valóban régen történt, és már nekem is hiányzott a közös munka. Azzal keresett meg, hogy lát engem maga előtt egy szép, zöld mezőn, szép ruhákban hogy a darab a Warrenné mestersége lesz, az csak később deült ki. Akkor el is töprengtem, hogy istenem..., Shaw..., az ezernyolcszázas évekből tulajdonképpen minek is? Újraolvastam a darabot és egy csomó vadromantikus dolgot találtam benne. De Péter megnyugtatott, hogy felkérte Nádasdy Ádámot az újrafordításra. Aztán, ahogy megkaptuk a fordítást és elkezdtük a munkát, teljesen beigazolódott a darabválasztás helyessége. És nagyon jólesett, hogy újra együtt dolgozhattunk.
- Miért, milyen Valló Péterrel dolgozni?- Ő azon rendezők közé tartozik, akik nagyon magas szinten értenek a színészvezetéshez. Péter kitűnő megfigyelő, éles kritikával látja a világot, benne önmagát, ugyanakkor elképesztően humoros, ezért nagyon sok benne a megbocsátás, a humánum. Vele olyan a munka, mintha egy mesterkurzuson vennél részt. Most, hogy vége a próbafolyamatnak, szomorkodunk, hogy nincs több elemzés, megbeszélés.
- Itt a bemutató, jönnek az előadások, nagy benned is a várakozás?- Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni a nézők. Elsősorban azt remélem, hogy rettenetesen meglepődnek majd, hogy egy ízig-vérig mai történetet látnak. Különösen azok, akik tudják, hogy a darab 1893-ban keletkezett.
- Szerinted kiket szólít meg a darab?- Egy anya és egy fiatal lány - aki éppen most kezdi építgetni a karrierjét - viszonyáról, harcáról van szó. Szerintem ez mindenkit megszólít. Vagy azért mert fiatal, és akkor azt a felét érti majd mélyebben, vagy mert felnőtt ember, és a pozíciójával, az egzisztenciájával, a gyerekeivel hozza majd kapcsolatba. A jó szerzők különös varázsa, isteni adománya, hogy a legkülönbözőbb rétegeket képesek megszólítani.
- Meg lehet birkózni Magyarországon azzal a ténnyel, hogy Warrenné mérhetetlenül gazdag? A színház környékén mozgó emberek ezt nem nagyon tapasztalhatják meg.- Persze, mint ahogy azt sem, hogyan fojtja meg Otelló a feleségét. Mondjuk, ha Blaskó Péter Otellót játszana, nem menne otthon a kiskonyhába gyakorolni. Természetesen rengeteget beszélgettünk, és a Péter nagyon szellemesen ironizált, hogy persze, tudjuk, hogy gazdag, de fogalmunk sincs, hogy az annyira, az valójában mennyire? Én sem tudom elképzelni, hogy mondjuk meghívnak egy aukcióra és ott megveszek egy képet száznegyven millióért, mert éppen van annyi pénzem, amit nem tudok más helyre tenni. De nem is kell nekünk ilyen nüanszokkal foglalkoznunk, ez legyen az ő problémájuk.
- Akkor hogyan születhet meg egy hiteles alakítás?- Ez a szakmánk lényege. A színészek nem forognak ilyen közegben, de a jó színész azért tesz megfigyeléseket, és leveszi, látja, megérzi a lényeget. A nüanszok számomra nem fontosak, mert én nem figurát másoló, hanem - hogy ilyen szépen fogalmazzak figurát alkotó színész vagyok. Magamból rakom össze a karaktert, az árnyalatokat is a saját életemből adom hozzá, és végül mégis az lesz, akit a szerző megírt. Legalábbis ez a célom.
- Amikor a darab első felvonásában az életedről, a döntéseidről mesélsz a lányodnak, kifejezetten kedvet csinálsz ehhez a kétes üzlethez.- Ez természetes, hiszen egy jó szerzőnél minden szereplőnek megvan a maga igaza, különben nincs dráma. De itt most nem is csak az az érdekes, hogy mi Warrenné mestersége, hanem az, hogy hogyan tud megküzdeni ezzel az élethelyzettel.
- A darab tele van izgalmas gondolatokkal, fontos mondatokkal. Az egyik az, hogy te mindig jó ember akartál lenni. Ez egy alapvető kérdés, hogyan lehet ma jó embernek lenni?- Igen, ebben a vadkapitalizmusban, ami mostanában érkezett el hozzánk, nagy kérdés, hogyan valósítsd meg önmagadat, hogy közben ne válj mindenkin átgázoló terminátorrá És az sem kis tétel, hogy ebben a nőben még van emberség. Ő még egy romantikus kapitalista. De az utána következő generáció, a Vivie Warrenek már nem romantikusak. Ők már úgy menetelnek, hogy ott kő kövön nem marad. És mi ezt már lassacskán látjuk is magunk körül.
- Vivie Warrent egy nagyon fiatal kollégád, Sipos Vera játssza. Milyen volt vele dolgozni?- Amikor az ember még fiatal színész, folyton azt kérdezik tőle, hogy milyen, és hogyan mer a nagy színészekkel dolgozni. Aztán később ugyanez a kérdés, csak fordítva. De nem ez a lényeg. A színház csapatmunka. Együtt hozzuk létre az előadást, együtt bukdácsolunk végig a próbákon. Én sem gondolom magamról, hogy belépek a próbaterembe, és nekem azonnal megy a Warrenné szerepe. Tétovázgatok, akarok hibázni is, mert a színésznek ez elemi joga. És ugyanezt a jogot megadom másoknak is. Szerintem mi nagyon jó anya és lánya vagyunk. Két olyan ember áll a színpadon, akikről el lehet hinni, hogy anya és lánya. És szerintem az a maximum.
- Egyik kollégád fogalmazta meg, hogy ebben az előadásban van esélyünk a katarzisra. Mi tagadás, ahogy nézlek benneteket az előadás végén, nekem mindig összeszorul a torkom.- A színházban minden ezért van. A díszlet, a hangok, a fény , mindenki ezért dolgozik. És ha a dolgok jól történnek meg, akkor a katarzis megszületik. De meg is kell születnie, hiszen mi másért dolgoznánk hónapokat, én mi másért mennék be estéről-estére a színházba, és mi másért jönnének a nézők? Ha nem gondolkoznák közösen, nézők és művészek, akkor semmi értelme nem lenne az egésznek. Eöri Szabó Zsolt
(2008. január 09.)
