Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

A bájos hisztérika – Gáspár Kata

Molière:Tartuffe - szerepátvétel

Ahogy megérkezik a megbeszélt interjúra, látszik rajta, nem kicsit fáradt…...

- Iszonyatosan fáradt vagyok, de így legalább érzem, hogy élek.

Van, akit a fáradtság földob, ezek szerint te is ilyen vagy.

- Azért jó, mert fáradtan képes vagyok nyugodtan átgondolni a rendezői instrukciókat, mert civilben, amúgy hiperaktív vagyok….

Akkor nagyon jól kell álljon neked ez a szerep, hiszen Alföldi Róbert elképzelésében Marianne is az. Belehallgattam a próbákba és többször arra bíztatott, hogy még intenzívebben, még hangosabban.

- Marianne valóban ilyen, hiszen – ahogy minden szereplőnek – neki is megvan a saját igaza és azt nagyon intenzíven képviseli. Akkor is, ha éppen jókedvű és akkor is, amikor kiborul. Az próbák elején én nem igazán mertem kinyílni, úgy éreztem, hogy sok lesz. Üvöltöttem, persze, de nem eléggé. A Robi meg mondta, hogy kevés, hogy akkor lesz igazán jó, amikor már szinte megcsuklik a hangom. Hiszen ennek a darabnak ez az egyik lényege, így rendezte, hogy itt minden sok, minden erős, minden olyan, amilyen egy másik darabban tilos lenne.

A darabot ismerted, tetszett?

- Nagyon, nagyon szeretem. És most, hogy ismét próbálhatjuk, egy csomó új poén is került bele, a Csoma Judit jelenetébe például, tényleg alig bírjuk megállni mi is röhögés nélkül.

Ez az előadás valóban veszélyes lehet ebből a szempontból, hiszen a nézők is folyamatosan hahotáznak… de a lényeg, hogy ezek szerint bírod hanggal, temperamentummal.

- Pedig azt hittem, hogy nem fogom bírni, mert – ha emlékszel rá – Az élet álom című darabban volt egyetlen pici jelenetem: én voltam a "hálóinges sikító lány", végig kellett futnom a színpadon sikítva, és volt úgy, hogy két napig nem tudtam utána megszólalni. De most, úgy látszik, minden rendben van.

Kopogjuk le. Amúgy, így képzelted az első színházi önálló szerepedet? Beugrásként?

- Nem így képzeltem, de most úgy érzem, hogy így a legjobb.

Mert?

- Mert nincs alkalmam „belepunnyadni” egy próbafolyamatba, hogy egy, másfél hónapon keresztül hol ilyen vagyok, hol olyan… Nem. Itt most két napom van arra, hogy a lehető legjobb legyek, és ettől az ember annyira összeszedi magát, hogy szinte el sem hiszi, hogy lehetséges ilyen intenzíven, koncentráltan dolgozni. Tehát nagyon örülök, hogy ilyen helyzetbe kerültem.

Azzal kezdted, amikor megérkeztél, hogy milyen jók a próbák. Mit értettél ez alatt?

- Azt, hogy szakmailag fantasztikusan sokat adnak. Ez a két nap fölér egy fél éves kurzussal, mert nincs se idő, se energia másra figyelni. Csak a feladat létezik, és az ember csak csinálja, ösztönösen, amit kérnek tőle. Semmi nem tereli el a figyelmemet. Csak aludni nem tudok két napja, mert folyamatosan a szöveg jár a fejemben, meg az instrukciók.

Akkor hajrá!

- Köszönöm, én is ezt mondogatom magamnak…

 

Eöri Szabó Zsolt

(2007. november 09.)