Szomory Dezső

Iskolai tanulmányait az evangélikusoknál és a piaristáknál végzi. Eredetileg édesapja zenei pályára szánja és ezért a Zeneakadémián folytat tanulmányokat. Tanulmányait megszakítja, s újságírónak áll. 16 évesen már a Pesti Hírlap munkatársa. A fiatal Szomory egy véletlen találkozás révén Jászai Mari szerelmét vívja ki. A majd kétszerannyi idős művésznő és Szomory kapcsolata társasági téma, amely megbotránkozást vált ki. Talán e közjátéknak köszönhetően, valamint közelgő katonai bevonulása elől Párizsba utazik 1890-ben. Két évtizeden keresztül Párizsban, majd Londonban él önkéntes emigrációban. Még javában párizsi emigrációját tölti, amikor első színdarabját (Péntek este) elfogadja, és játszásra ajánlja a Nemzeti Színház Drámabíráló bizottmánya. Párizsban a Quartier Latin-ben lakik, és újságírásból tartja fönn magát. Jó barátságot ápol a kortárs francia írókkal. Munkácsy Mihály művészi körébe kerül, újságoknak dolgozik, sőt egy francia novelláskötete is megjelenik. Lelkében, vágyaiban itthon él, de nem jöhet haza, mert körözött katonaszökevény. Maga helyett cikkeit és novelláit küldi haza. Távolléte alatt két novelláskötete is megjelenik itthon, neve kezd ismert lenni az újakat kereső századfordulói magyar irodalomban. Írói stílusa itthon vitákat vált ki, ugyanakkor eredeti nyelvi játékai, drámái kapcsán kedvelt színpadi szerzővé válik. 1906-ban végleg hazatér, ám barátok híján magányos tagja a Nyugat nagy nemzedékének. A tizenhét párizsi, londoni, római év élménye elő-előtör írói munkásságában. Magánéleti manírjai, az úri elegancia az élet nagy játékaihoz tartozott nála. Pózolt, s nagyképűnek ható fellépése élesen megosztotta maga körül az embereket. Kisstílű gyűlölködései kollégáival szemben pedig állandó derültség forrása: Molnár Ferenc, de legfőképp Lengyel Menyhérttel szemben viseltet ellenszenvvel. 1920-tól fogva a Vígszínház háziszerzőjének számít. Színházi próbákon végig jelen van, és ez maga a gyötrelem, ahogy ezt Csathó Kálmán, a Nemzeti Színház főrendezője visszaemlékezéseiben említi. A mondatainak szóhasználata nem a természetes beszéd része, s így egy-egy szó kihagyásával, megmásításával próbálkozó színészeket, lett-légyen az a nagyhírű országos sztár Ódry Árpád, leinti, s újra próbáltatja a jelenetet. Mondataiból nem enged – mesélik, volt hogy negyvenszerre is megszakíttatta a próbát. Az 1939-es törvények darabjait leveszik a műsorról, ő maga a nemkívánatos személyek sorába kerül. Személyével kapcsolatos ambivalens érzések erre az időszakra kiélesednek, felerősödnek. Sokan rajonganak érte, mások szépelgőnek titulálják, szemére vetik, hogy a szegények és nélkülözők millióival nem törődik, származása kapcsán, jobboldali körök nyílt sajtótámadásának célpontjává válik, gúnyolják, sőt egy alkalommal utcán tüntetnek ellene. Divat lesz bizonyos politikai körökben őt támadni, bár vélhetően sokuk egyetlen Szomory-kötetet sem olvasott életében, mások meg épp intellektusát, kifinomult stílusát tekintik példának. Ugyanakkor anekdoták tucatjai keringenek különc megnyilvánulásairól, szokásairól, jellegzetes megjelenéséről a kávéházak teraszain. 1940-től azonban el-elmarad ezekről a számára oly kedves közösségi helyekről, visszahúzódó, és magába zárkózó lesz, bujkálnia kell, szorong. Ő maga a háború előrehaladtával egyre megtörtebben, visszavonultabban és öregurasan él a már bombázásoktól hangos Budapesten. Testvérét, Szomory Emilt haláltáborba kényszeríti a sors, s talán épp egyszerre, egy időben távoznak e világból 1944 novemberében. Élt hetvenöt évet.

(2007. május 08.)