Rosie: Aranyos Nicolette
Árnyjáték: Orosz Babett és Kovács Kati
fordította: Rakovszky Zsuzsa
Árny- és díszlettervező: Lenkefi Zoltán
Zeneszerző és zenész: Kaczúr Csilla, a Katáng Együttes tagja
Dramaturg: Cziráki Judit
Rendező: Lóránt Krisztina
Mi tagadás, Raffertyék igen fura népség voltak, mindenki tudja, aki ismerte őket. Azt mesélték róluk, de hogy ez igaz-e vagy nem, azt meg nem mondhatom, mert félek, hogy hazudnék, hogy valahányszor nem húztak cipőt, vagy csizmát, meztélláb jártak
de később azt hallottam, hogy ez nem így volt, így inkább nem mondok semmit, nehogy rossz hírbe keverjem őket.
Igaz, sok csúnya dolgot rebesgettek róluk, amiket nem akarok elismételni, olyasmit például, hogy se az öreg, se Paddy fia nem tudott kétölnyit se menni, hogy az egyik lábát ne tette volna a másik elé, akár a lazac, és tudom, arról is sustorogtak, hogy rőthajú lányuknak, Mollynak volt egy furcsa szokása, valahányszor aludt, mindig csukva tartotta a szemét. No de ha így volt, az már az ő baja, hiszen mindenki tudja, hogy aki behunyja a szemét, az nem lát olyan messzire, mint más emberfia.
Az ír falusi lakodalom és a megbabonázott puding vidám történetét szélfútta házak, és tengerparti homokdűnék között meséli el nekünk Rosie, a cserfes halászasszony. Élő zene és árnyjáték kíséri az előadást.
Az előadás a Duna-parti Gyerekparti rendezvény keretében díjtalan!
(2006. május 10.)
