Vissza a hírekhez
Egy regény több élete
- Ki a fordítód?- Relle Ágnes - mondja Bartis. Én nem beszélek németül, tehát csak a visszajelzések, kritikák alapján gondolom, hogy különlegesen jó munkát végzett. A Lipcsei Könyvvásár fordítói díjára is jelölték érte. Ő az öt aspiráns egyike.
- Ott leszel te is a vásáron?- Igen, meghívtak felolvasni. Öt alkalmat szerveztek, kettőt Lipcsében, hármat Berlinben. Frankfurtban már voltam, 1999-ben A séta bemutatóján. Ezek mindig nagyon izgalmas és örömteli események.
- A tenyerükön hordoznak?- Bizonyos értelemben persze, de azért csínján és módjával, ami nem is baj. Ha meggondoljuk, egy könyv sikerén kívül még sok minden történik a világban. De tény, hogy nagy a különbség a kinti és az itthoni irodalmi élet között. Természetesen ott is vannak csörték, mint a világon mindenütt, de valahogy mégsem ez adja meg az alaphangot. Más a hozzáállás. Ég és Föld. Engem nem ért váratlanul a maga sikere, ha megbocsátja nekem ezt a kicsit szemtelen gratulációt toppan be az öltözőbe Garas Dezső, és nyújtja a kezét. Vigyorgunk. Attila pipára gyújt.
- Tényleg, számodra mit jelent az ötvenedik előadás, kérdezem az írót.- Nagyon sokat. Komolyan mondom mondja valóban komolyan. Magam is meglepődtem, milyen sokat. Többen is hívtak telefonon, hogy bejövök-e? Kellemes meglepetésként ért, nagyon örülök a sikernek.
- Mit érzel?- Elégedettséget. Vége az első felvonásnak. Próbálok összehozni egy csoportképet. Közben természetesen tovább folyik a beszélgetés. Mindenki örül, hogy Attila el tudott jönni, áradnak a szerencsekívánságok a könyvvásárra, és mindenki a legújabb hír részleteire kíváncsi. Film készül a regényből. (Ha minden a tervek szerint halad, a forgatás legkorábban nyáron kezdődhet. A szereplőkről még semmit nem tudni, folyik a válogatás. Nem kizárt, hogy a színdarab szereplőit is viszontláthatjuk majd a vásznon, de ez kizárólag a filmkészítők, elsősorban a rendező, Alföldi Róbert dolga.) - A forgatókönyvet Garaczi Laci írta, folytatja Bartis. Amikor készült, még nem lehetett tudni, hogy ki lesz a rendező. Most nyilván ő is hozzáteszi a saját elképzeléseit. A végleges forgatókönyvön még hárman is fogunk dolgozni. De az alapja már megvan és nagyon keményen áll a lábán, remek anyagnak tartom Garaczi munkáját.
- Nyilván mindig a regény a leggazdagabb. Egy színházi előadás vagy egy film, szükségszerűen jobban koncentrál egy-egy szálra.- Persze. Én istenigazából annak örülnék, ha a regény alapján egy nagyon jó Alföldi-film készülne. Az a jó, ha az alkotó hozzányúl a szöveghez és abból táplálkozva teremt önálló művet.
- Ebben az értelemben a Nemzeti előadásával elégedett vagy?- Az előadással igen.
- Mivel nem?- Magammal. Nagyon szeretem az előadást, de az előadás szövegével nem tudtam megbékélni. Azt gondolom, hogy egy történetnek egy íróban egy élete van. És bennem ez a regény volt. A színház valószínűleg jobban jár, ha más írja a darabot, aki más szemszögből képes nézni rá. Ugyanakkor az igazság az, hogy a következő darabok szempontjából nagyon fontos volt számomra ez a munka. Nagy lecke volt az írás és a három hónapos próbafolyamat.
- Jó volt látni a sikereteket, a boldogságot az arcotokon. Számodra, személy szerint milyen érzés volt ötvenedszer is eljátszani Kleopátrát?- Fantasztikus. Az az érdekes ebben, hogy egy jó próbaidőszak mennyire rányomja a bélyegét az előadásra. Ha egy jó próbaidőszakot egy nem különösebben hangos siker követ, az ember akkor sem esik kétségbe, mert a befektetett munka hozama megmarad. Fordítva is így van: ha egy rossz próbaidőszak után sikere van a produkciónak, az ember nem tud igazán boldog lenni, mert ott hordozza a zsigereiben a rossz emlékeket. Mi egy nagyon jó próbaidőszak után mutattuk be ezt a darabot. Garas Dezső fantasztikusan jól bánt velünk. Úgy, ahogyan csak egy nagyon keménykezű, de nagyon empatikus rendező képes, aki imádja a produkciót, és tele van bizalommal a színészei iránt. Pedig nincs könnyű élete a darabnak. Sok változást élt át. A legfontosabb, hogy a férfi főszerep Hujber Feritől Fekete Ernőhöz került. Egy ekkora szerepbe beugrani rettenetesen nehéz. De ez a váltás javára vált az előadásnak, annyira való neki ez a szerep. Számomra azért is fontos az Anyám, Kleopátra, mert ez volt az első szál, ami a Nemzetihez kötött. Én is a Lear bemutatására szerződtem, de az a produkció nem született meg. A színház vezetői ezt a feladatot ajánlották helyette. Azóta rengeteg idő eltelt, megcsináltam pár produkciót, már nem tévedek el a folyosókon. Most remekül érzem magam, ez egy ünnepi pillanat. (kép, szöveg: eosz)
(2006. március 12.)