Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Oidipusz - állítópróba

Mennyire tartod titokban az előkészületeket? Mennyi szivároghat ki a készülő produkcióról? Sopsits Árpád: Semennyi. Illetve, egyelőre csak annyi, hogy itt a Nemzetiben elkezdődött a munka. Akkor ez nem lesz egy hosszú tudósítás... föladtatd a leckét… Sopsits Árpád: De komolyan mondom. Babonás vagyok ebből a szempontból. Úgy vagyok vele, hogy ha előre nagyon sokat elmond az ember, akkor az balszerencsét jelent. Talán az előadás nyelvéről beszélhetsz. Marad a Babits fordítása? Sopsits Árpád: Igen, Babits szövegét használjuk, de azért bele fogunk nyúlni, hiszen az a fordítás a múlt század első felében született. Értem, tehát modern előadás lesz… Sopsits Árpád: Na jó. Annyit elmondhatok, hogy nem egy klasszicizáló előadást szeretnénk, hanem egy mai, élő Oidipuszt. De mit értesz ezen? Sopsits Árpád: Hát azt, hogy ne képzelje senki, hogy a színészek koturusban fognak rohangálni és deklamálni. Ez egy huszonegyedik századi Oidipusz szeretne lenni. Szeretném megmutatni, hogy klaszikus görög dráma érvényesen megszólalhat mai színpadon. Rendben. A színpadképről mint tudhatunk? A makettet látva, és a műszaki kollégákkal folytatott beszélgetést hallva, nagyon izgalmasnak ígérkezik. A díszlettervező Antal Csaba. Antal Csaba: Én sem szeretnék semmit előre elárulni. Azt sem, hogy klasszikus vagy modern látványra gondoljunk? Antal Csaba: Szerintem egy előadás akkor válik érvényessé, amikor a nézők előtt először fölmegy a függöny. Egy kicsit később beszélhetünk róla, de annak örülnék, ha akkor is csak olyan fotókat mutatnál, amin nem látszik a tér. Nem könnyű kérés - meglátjuk. Január végéig, február elejéig még bőven van idő. Addig talán érdemes újraolvasni a két Babits fordítást, annál is inkább, mert az irodalomtörténet ezeket tartja Babits fordítói munkássága csúcsának. Szophoklész – Oidipus király (1924), Oidipus Kolonosban (1941). Az elsőt a Nyugat 1924-ben közölte, könyv formában pedig 1931-ben jelent meg. Az utóbbi korrektúráját halálos ágyán fejezte be Babits Mihály.

(2005. november 07.)