A hét előadás: Szép Ernő: Patika - Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac - Szakonyi Károly: Adáshiba - Bertold Brecht: Kurázsi mama - John Steinbeck: Egerek és emberek - Giuseppe Verdi: A végzet hatalma. Christopher Hampton: Teljes Napfogyatkozás
2005. április 16., szombat este 7 óra - Stúdiószínpad
Szép Ernő: Patika
színmű három részben
A Pécsi Nemzeti Színház előadása
Balogh Kálmán: Köles Ferenc
Patikus: Lipics Zsolt
Patikusné: Stubendek Katalin
Postamester: Stenczer Béla
Postamesterné: Füsti Molnár Éva
Borgida Úr: Rázga Miklós
Papp Ferke: Fillár István
Tanító: Bánky Gábor
Jegyző: Vidákovics Szláven
Jóvér Jani: Széll Horváth Lajos
Juki: Ottlik Ádám
Ignác: Pilinczes József
Provizor: Domonyai András
Kati: Mészáros Sára
Fábián: Urbán Tibor
Királynő: Hollósi Orsolya
Léda: Várnagy Kinga
Carmen: Kiss Vivien
Díszlettervező: Pintér Réka
Jelmeztervező: Pilinyi Márta
Dramaturg: Ari Nagy Barbara
Zene: Darvas Ferenc
Rendezőasszisztens: Jankovics Gabriella
Rendező: Béres Attila
Szép Ernő 1884 június 20-án született Huszton. Mint költő kezdte pályáját, a nagy Nyugat nemzedékek árnyékában. Első megjelent verseit Babits, Krúdy, Kosztolányi, Tóth Árpád méltatta: "...Valamit tud ez a költő, amit 1928-ban senki se tud Magyarországon. Javasolja, hogy a Dunát be kell deszkázni, hogy senki s mehessen neki. Hm." Költészetét Kosztolányi "csodálkozó lírának" nevezte. Művészalkatának legfőbb vonása: a nosztalgikus vágy, amellyel az életet ábrázolja, némi groteszk bájjal fűszerezve, és mégis meg tud maradni a realitás szilárd talaján; van benne elég bátorság, hogy bevallja az illúziók csődjét, s az elvesztegetett álmokat megértő melankóliával enyhítse.
A Patika helyszíne egy sosemvolt magyar vidéki város, Laposladány, amelynek kaszinójában a helyi intelligencia: a jegyző, a tanító, a postamester, és a földbérlő Bodriga úr kártyáznak. Bál készül, a fővárosból érkezett fiatal patikussegéd, Balogh Kálmán érkezik a patikus feleségével. A fiatalember mulatni, táncolni szeretne, de nincs kivel... A cselekmény bonyolódik, Kálmán beleszeret a patikusnéba...
A darab a vidéki értelmiség kilátástalanságáról, a dzsentri világ álromantikájáról fest szelíden gunyoros képet.
2005. április 17., vasárnap este 7 óra - Nagyszínpad
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
romantikus játék két részben
A Pécsi Nemzeti Színház előadása
Fordította: Ábrányi Emil
Cyrano de Bergerac: Fillár István
De Neuvillette Christian: Széll Horváth Lajos
Guiche Gróf: Tóth András Ernő
Ragueneau: Bánky Gábor
Le Bret: Ujláb Tamás
Carbon de Castel Jaloux, kapitány: Pilinczes József
Ligniere - Egy kapucinus barát: Németh János
Valvert Vicomte (Poéta, Kadét): Köles Ferenc
Montfleury (Poéta, Kadét): Rajnai Attila
Bellerose (Poéta, Kadét): Domonyai András
Egy fanyar úr (Poéta, Kadét): Rázga Miklós
Roxán, Cyrano unokahúga: Mészáros Sára
Cukrászleány - Liza, Ragueneau felesége, Apáca: Simon Andrea
A Duenna, Apáca: Tadics Ágnes
Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Kovalcsik Anikó
Dramaturg: Németh Ákos
Mozgástervező: Király Attila
Zene: After Crying Együttes
Rendezőasszisztens: Markó Rita
Rendező: Hargitai Iván
Rostand megjelenése a francia irodalomban valódi meglepetést okozott. A kor akkori, naturalista közízlésével szemben váratlanul visszaállította a színpadra a romantikát. A kritikusok dühödten támadták: darabjai giccsesek, hatásvadászók, közhelyesek, versei rosszak, a nézők viszont özönlöttek előadásaira. Jól ismerte a színpadot, remek szerepeket írt, lendületes meseszövéssel, csillogó retorikával kápráztatta el nézőit.
Az 1897-ben bemutatott Cyranót a XVII. században élt legendás író-költő lovagról mintázta aki egyik híres könyvében egy holdbéli utazást ír le s aki amúgy az egyenesség, becsületesség megtestesítője, Gassendinek a híres filozófusnak tanítványai közé tartozott, nála ismerkedett meg Molière-rel, de nem lettek bizalmas barátok. 1638-ban lépett be a testőrcsapatba, kapitánya a gascogne-i Castel-Jaloux lett. Egy év múlva súlyosan megsebesült, abbahagyta katonai pályáját, hogy az irodalom, tudomány terén képezze tovább szellemét, de híres, verekedő szelleme akkor sem változott - egyik párbaját a másik után vívta, és félelmetes hírre tett szert. Pajtásai a Bátorság Démonának nevezték. 1655-ben halt meg, alig harminchat éves korában.
Talán feledésbe merült volna alakja, ha Rostand ki nem választja világhírű darabja főhősének.
2005. április 18., vasárnap este 7 óra Stúdiószínpad
Szakonyi Károly: Adáshiba
vígjáték két részben
A Győri Nemzeti Színház előadása
Bódog: Korcsmáros György
Bódogné: Mézes Violetta
Vanda: Dósa Zsuzsa
Dönci: Sárközy József
Saci: Szina Kinga
Imrus: Mesterházy Gyula
Emberfi: Vándor Attila
Szűcs Úr: Koppány Zoltán
Díszlet- és jelmeztervező: Győri Gabi
Rendezőasszisztens: Hegedűs Ildikó
Rendező: Forgács Péter
A Bódog család egész este a televíziós készülék előtt ül, de nem az igényes szellemi szórakozást keresik az adásban, hanem a zsongító, feledtető, a figyelmet minden igazi emberi kérdésről elterelő időtöltést. Sikerül is az egymás iránti közönynek és az emberiség dolgai iránti érdektelenségnek olyan fokára eljutniuk, hogy a néző szinte felsóhajt: ezt a világot talán csak a csoda menthetné már meg!
A második rész azután csattanós cáfolat erre a csodaváró szemléletre. Az albérlő személyében ekkor maga Krisztus jelenik meg a színen, hogy rábeszéléssel és csodás jelekkel próbálja kizökkenteni Bódogékat közönyös tengésükből. De hiába gyógyítja meg a bénát, s hiába változtatja borrá a vizet: csodáira ügyet sem vetnek, legfőbb gondjuk az általa előidézett televíziós "adáshiba" megjavítása. A tehetetlennek bizonyult Krisztus zavartan elódalog, Imrus pedig, a legfiatalabb Bódog-fiú, az egyetlen, gondolkodó, elégedetlen, lázongó családtag kétségbeesésében megszökik.
A Krisztus-motívum gondolatilag elmélyíti a kispolgári családi élet kritikai ábrázolását; nem arról van itt szó, hogy Bódogékat még az isteni csoda sem tudja megváltoztatni, hanem arról, hogy nincs olyan túlvilági hatalom és nincs olyan vallási eszme, amely ma aktívan, alakítóan tudna behatolni az emberek mindennapi életébe. Nem lehet felülről vagy kívülről várni a "megváltást", egyedül az ember képes átalakítani, megjavítani, magasabb fokra emelni az ember életét.
2005. április 18., hétfő este 7 óra Nagyszínpad
Bertold Brecht: Kurázsi mama
A debreceni Csokonai Színház előadása
Kurázsi mama: Dobos Ildikó
Kattrin, néma lánya: Lapis Erika
Eilif, idősebb fia: Cservenák Vilmos
Fejő, fiatalabb fia, a fiatal paraszt: Szente Vajk
A toborzó, írnok, külső hang: Benedek Gyula
Az őrmester, a félszemű, 1. katona: Dánielfy Zsolt
A szakács: Baktota Árpád
A zsoldosvezér, ezredes, lázadó katona: Garay Nagy Tamás
A zsoldos, egy katona: Vranyecz Artúr
A tábori pap: Miske László
A fegyvertáros, a paraszt: Kóti Árpád
A parasztnő: Sebők Klára
Yvett Pottier: Kecskés Tímea
2. katona: Baranyi Péter
A zászlós: Révész Béla
További szerepekben:
Diószeghy Iván, Hajdú Péter, Juhász Árpád
Fordította: Ungár Júlia
Zene: Paul Dessau
Díszlet: Túri Erzsébet
Irodalmi munkatárs: Töreki Attila
Zenei vezető: Bolba Tamás
Jelmez: Libor Katalin
Mozgás: M. Kecskés András
Korrepetitor: Tóth Mária
Rendezőasszisztens: Karl József, Bányai Katalin
Rendező: Galgóczy Judit
Amit egy Kurázsi mama és gyermekei- előadásnak feltétlenül meg kell mutatnia Hogy a háborúban a nagy üzleteket nem a kisemberek csinálják. Hogy a háborúban, amely ugyanolyan üzlet, mint a többi, csak más eszközökkel, az emberi erények halálossá válnak birtokosaik számára is. Hogy a háború elleni harcban semmilyen áldozat nem elég nagy.
2005. április 19., kedd este 7 óra Nagyszínpad
John Steinbeck: Egerek és emberek
színmű két részben
A Miskolci Nemzeti Színház előadása
Színpadra alkalmazta: George S. Kaufmann
Fordította: Hamvai Kornél
Lennie: Hunyadkürti István
George: Mihályfi Balázs
Candy: Csapó János
Slim D.: Derecskei Zsolt
Crooks: Bősze György
Curley: Fandl Ferenc
Curleyné: Németi Gyöngyi
Whit: Somló István
Carlson: Horváth László
A gazda: Kulcsár Imre
Díszlet- és jelmezterevező: Zeke Edit
Színpadmester: Farkas Gábor
Rendezőasszisztens: Radnai Erika
Rendező: Tordy Géza
George és Lennie együtt vándorolnak tanyáról tanyára, hogy alkalmi munkáik szerény béréből megvalósíthassák álmukat, saját földet vehessenek maguknak. Furcsa párost alkotnak ők ketten a harmincas évek Kaliforniájában. " Ritka eset, hogy két ember együtt vándoroljon. - mondja Slim a darabban - Tudod, milyenek a munkások: jönnek, megkapják az ágyukat, dolgoznak egy hónapig, aztán elmennek egyedül. Sose láttam, hogy valaki törődött volna a másikkal. Nem is tudom, miért. Talán ezen a rongyos világon mindenki fél a másiktól.
George és Lennie arról ábrándozik, hogy majd egyszer saját tanyájuk lesz, de erre nem kerülhet sor, mert Lennie gyengeelméjűsége tragédiába sodorja őket...
2005. április 21., csütörtök este 7 óra Nagyszínpad
Giuseppe Verdi: A végzet hatalma
Opera két felvonásban, olasz nyelven
A Szegedi Nemzeti Színház előadása
Calatrava gróf: Andrejcsik István
Leonora: Lukács Éva
Don Carlos: Kelemen Zoltán
Alvaro: Kóbor Tamás
Pater Gvardian: Altorjay Tamás
Fra Melitone: Vághelyi Gábor
Preziosilla, cigánylány: Simon Krisztina
Mastro Trabucco, öszvérhajcsár: Piskolti László
Alcade és Felcser: Cseh Antal
Curra, Leonora komornája: Tóth Judit
Közreműködik:
a Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok zenekara és énekkara
Szövegét írta:
F.M. Piave
Látványtervező: Kovalcsik Anikó
Karigazgató: Koczka Ferenc
Vezényel: Molnár László
Zenei asszisztens: Kovács Kornélia, Rákai András
Rendező: Toronykőy Attila
2005. április 21. (csütörtök) 19 óra - Stúdiószínpad
Az eredetileg meghirdetett Kopogós römi című előadás helyett, amely betegség miatt elmarad. A megváltott jegyek érvényesek, vagy az előadás kezdetéig a vásárlás helyén visszaválthatók.
Christopher Hampton: TELJES NAPFOGYATKOZÁS
színmű - Csak 18 éven felülieknek!
A Szegedi Nemzeti Színház előadása
Verlaine: Pataki Ferenc
Rimbaud: Boncz Ádám
Mathilde: Cseh Zsuzsa
Puck: Markovics Ági
társművész: Pataki Ferenc festőművész
művészeti tanácsadó: Gálffi László
rendező: Pataki Ferenc
(2005. április 18.)
