Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800

JEGYPÉNZTÁRUNK ÜNNEPI NYITVATARTÁSA: 
December 21-22-23-án, valamint december 27 és 30 között 10.00-18:00 óráig. December 24-25-26-án, december 31-én és január 1-én zárva.

Vissza a hírekhez

Helyzet van!

Mennyit tudtál próbálni? Szerdán éjszaka jött a telefon. Jordán Tamás? Igen. Helyzet van, mondta. Nem tudtam semmit, csak éreztem, hogy valami feladatom lesz. Aztán elmondta, hogy a Jutka térdét nem lehet máskor műteni, és, hogy helyette kellene játszani. Kaptam videofelvételt, tanultam a szöveget, próbálni tegnap és ma volt lehetőség. Végig venni egyszer sikerült az egészet, de részpróbákra több lehetőség volt a partnerekkel. Szoktál beugrani? Soha életemben, csak amióta itt dolgozom. De itt már gyakorlott beugró. Ül a büfében, kávé, cigi (mintha utóbbiból egy kicsivel több fogyna a szokásosnál) kollégák, mintha mindig is vele dolgoztak volna, anekdotáznak, mesélik friss élményeiket, ki, mit látott mostanában. Egy-egy mosoly, elejtett szó, inkább tréfás, mint komoly jelzi csak, együtt éreznek vele. Anna másodszor ment előadást. Először a Buborékokban, amikor Varga Mari arccsontját kellett egy balul sikerült biciklis esés után, műtétileg helyére rakni. Most pedig Schell Judit helyett vállalta a játékot. Juditot is műtét tartja távol a színpadtól, a beugrás napján operálták a térdét, porcleválás miatt. (A műtét remekül sikerült.) Utolsó korty a kávéból, menni kell. Az első felvonás alatt fotózok. Szeretném meglepni, még a szünetben egy képpel. Minden remekül megy, bizonytalanság se látszik rajta. A szünetben rohanok megcsinálni az eltervezett montázst, Anna, Mikár Ferenc és a „másik” Anna. Nézi a képet, boldog. De kedves, mondja. Bognár Annát kérem a színpadra, szól az ügyelő. Megyek utána, még nem látta a harmadik felvonás díszletét. Felszalad a lépcsőn, próbálja a dobogó magasságát. Kulka János érkezik. Ne mondjuk össze? - kérdi. Összemondják. Harmadik felvonás kezdődik, szól az ügyelő, neki még van néhány perce. Visszamegyünk az öltözőbe. Ez a beugrás könnyebb, mint az első volt? Á, ugyanolyan. Vannak borzasztó és gyönyörű pillanatai. A várakozás borzasztó, a színpadon gyönyörű. De ez a két érzés valahol találkozik és a legborzasztóbb a leggyönyörűbb is egyben. Hogy érezted magad az első felvonásban? Minden sikerült? Én nem láttam semmi bajt. Azt hiszem, minden rendben volt. A kollégák úgy bántak velem, mint a hímes tojással. Ilyenkor nagyon figyelnek ők is. Fantasztikus tekintetek… Ügyelő: A harmadik felvonás elkezdődött. Nemsokára menned kell. Nem zavar, hogy most kérdezgetlek? Nem esik ki ettől a feladat? Nem, legalább is remélem. De majd meglátjuk. Volt bennem egy kis félsz, nem olvastam újságot, nem néztem tévét, nehogy valamit kilökjön a fejemből valami másik információ, de rájöttem, hogy felesleges, ez csak amolyan babona. Van rólad egy fotó, két másodperccel a kezdés előtt, felfelé nézel, mire gondoltál? Nem emlékszem, de valószínű, hogy egy jelenetre, hogy abban hol kell majd állnom. Nem fohászkodtam senkihez… Mire ezt leírtam, éppen elkezdődött az előadás végét jelző zene. Függöny. Taps. Nézem a monitoron, meghajlás után Kulka engedi maga elé. Most egyesével jönnek, Törőcsiknél határozottan erősödik a taps, Molnár Piroskánál már vastaps. Sikerült. Egyszer csak ismét tapsot hallok. Nézem a monitort, nézők már sehol, függöny leeresztve. Ez a taps már csak Bognár Annának szólt. A színpadon, a kollégáktól. Itt a vége. Mára. Holnap ismétlés. Eöri

(2004. december 21.)