Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Karácsony Vida Péteréknél

Sára eleinte a színészbüfében tett látogatásokat az édesanyja, Szabó Andrea versenytánc-oktató kíséretében, később azonban, a kocsitól elszakadva, szinte kizárólag felfedezőútjai során találkozhattunk vele, amint édesapját vezeti kézen fogva a Nemzeti Színház szinte összes termeiben. Angyali türelmed van a gyerekhez. Soha nem bosszantott fel? Megmondom őszintén, egyszer igen. Éppen nagy szükségem lett volna egy kis délutáni pihenésre, de Sára ezt nem hagyta. Nagyon dühös voltam. Valószínűleg mindenkinek van ilyen élménye, és nekem is ez kellett, hogy rájöjjek, mekkora igazságtalanság ez, egy pici gyerekkel szemben, aki csak közölni szeretne valamit a szüleivel, de még nem tudja azt másként megtenni, csak sírással. Eszembe jutott, hogy velem mindig milyen türelmesek voltak a szüleim. Azóta én is, mindig a legnagyobb türelemmel foglalkozom vele, nyitom és csukom az etetőszéket, sétálok mellette, segítek felfedezni számára a világot. Sára, így a ti számotokra is a december és a január az év két legfontosabb hónapja. Hiszen a világ fölfedezése szempontjából az ünnepek is lényegesek. Decemberben érkezik a Mikulás, aztán Karácsony és Szilveszter, utóbbi nálatok születésnap is, aztán januárban Sára névnapja. Mint koncepciózus férfi, gondolom izgatottan várod ezeket az eseményeket. De részt tudtál-e venni a karácsonyi készülődésben, miközben teljes erőbedobással folytak a Györgyike, drága gyermek próbái, amelyben Glanz Hugó szerepe a tiéd? A család megajándékozásában az oroszlánrészt kedvesem vette magára. A főpróba héten lementek anyósomékhoz Szolnokra, hogy engem tehermentesítsenek, és én csak a bemutatóra koncentrálhassak. Ez nagy segítség, hiszen egyébként sem láthattam volna őket sokat, hiszen tíztől kettőig vagy még tovább, aztán hattól újra este tízig bent voltam a házban. De abban a kezdetektől fogva együttműködünk, mert közös elképzelésünk van arra, hogyan tegyük már most a Mikulástól kezdve ezeket a téli hónapokat örök eseménnyé a gyerek számára. Azt szeretnénk, ha érezné, hogy az ünnepek nincsenek összecsapva, összevonva. Tehát, majd ha már Szilveszterkor is kicsit tovább maradhat fönn velünk, akkor is külön lesz a születésnapi ünnep és külön a Szilveszter, eszembe sem jutna elmagyarázni neki, hogy az ő születésnapja miatt fújják a trombitákat világszerte… Az ajándékozásra is így gondolunk, szeretnénk, ha tudná, hogy ha kap valamit az mihez kötődik. A Mikulásünnepen túl vagyunk, hogyan sikerült? Amikor a PR iroda munkatársai megkértek, hogy lennék-e krampusz, vagy bármi más a házi Mikulás ünnepségen, azt mondtam, hogy nagyon szívesen összefogom a műsort, de szereplőként most nem szeretnék megnyilvánulni. Hiszen most van az első alkalom az életemben, hogy kedvesemmel együtt, a gyerek kezét fogva várhatjuk a Mikulást. Kíváncsi voltam, nem fél-e majd tőle. De alig bírtuk visszatartani, mindenáron ki szeretett volna menni a Mikuláshoz, még mielőtt az hívta volna. Aztán, amikor végre minket szólítottak, és a Mikulás megkérdezte tőle, hogy valóban ismeri-e már a „sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk…” játékot, akkor Sára a megfelelő helyen le is csücsült, majd boldogan elvette a csomagját, és teli szájjal vigyorogva mentünk vissza a helyünkre. És láttam, hogy mennyire érdekelték őt a Holdbeli csónakos cintányérozó egérkéi, a szteppelő rénszarvasok lábdobogása. Igen nagy öröm volt mindezt együtt megélni. Milyen lesz a karácsonyfátok? Szeretnénk, hogy az első élménye mindenképpen a mennyezetig érő hatalmas szikrázó csoda legyen. A kedvesemmel tavaly volt először saját fánk, mert a Sára megszületéséig a szüleinknél töltöttük a karácsonyokat. Tehát gyerekkel ez lesz az első karácsonyunk. Figyelünk a színekre. Az aranyat kombinálom majd bordóval, vagy ezüstöt kékkel. És ahhoz választom a csomagolópapírt. Figyelünk arra, hogy ne legyen túlzsúfolt, és giccses. Valószínűleg még így sem tud olyan szép „békebeli” lenni, mint annakidején Miskolcon, a nagyapáméknál, hiszen ott az 1800-as évektől kezdve meg voltak a családi díszek. Én most csak arra figyelek, hogy a megfelelő stílusban tartsuk a fát, aztán majd tizenöt év múlva meglátjuk, miből gazdálkodhatunk. Ha nem titok, mi lesz a fa alatt? A Karácsonyt függetlenítjük a praktikus dolgoktól. Könyveket, leporellókat és játékokat fog kapni. Figyelünk a természetes alapanyagokra, az egészségre ártalmatlan színezésre. A legkedvesebb játéka pillanatnyilag egy fából készült kirakó, amiben is lombfűrésszel kivágott állatfigurákat kell a helyükre illeszteni. A főajándéka most egy vonat lesz, amin különböző állatok ülnek, és ha az állatok fejebúbját megnyomjuk, akkor a rájuk jellemző hangon megszólalnak. Sára nagyon szereti a könyveiben is tanulmányozni az állatokat. Az első szótagokig már a nevüket is tudja. És kap még egy mini-szintetizátort is, mert nagyon muzikális, sokat énekelünk közösen, és most majd a megfelelő harmóniákat is le tudjuk játszani. Szeretnénk, ha ingergazdag környezetben nőne fel, amelyben jól érzi magát, és az érzékei kinyílhatnak. Kép és szöveg: Eöri Szabó Zsolt

(2003. december 24.)