Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Egy életvidám lány

Hogyan kerültél kapcsolatba a rendezővel és a Szomory-darabbal? Béres Attilával a Színművészeti Egyetemről ismerjük egymást. Amikor elhatározta, hogy a Györgyikét megrendezi, azonnal rám gondolt Stefike szerepében. Én akkor találkoztam először a darabbal, és nagyon megtetszett. Úgy érzem, a szerep illik hozzám. Miért, milyen ez a Stefike? Stefike a legkisebb lány, egy szeleburdi kislány, aki borzasztóan élvezi a szituációt, hogy a családja egyszer csak hihetetlenül sok pénzhez jut. Gyerekes örömmel veti bele magát ebbe a helyzetbe, tobzódik benne, és kihasználja, amennyire csak lehetséges. Mi az, amiben rád hasonlít? Abban, ahogyan élvezi az életet; pont olyan életvidám, mint én. Szerinted, mit gondol ez a lány a nővéreiről? Mondjuk, Györgyikéről, aki körül a drámai események forognak? Györgyikével csak a harmadik felvonásban kerül igazán kapcsolatba, vagyis konfliktusba. Addigra lesz elege a nővéréből, kitörnek belőle az érzelmek, nem tudja elfojtani kétségbeesését. Szemrehányást tesz Györgyikének, amiért ő a nagy kedvenc; mindenki csak őt szereti, minden jó neki jut, mindent és mindenkit megkaphat. Még Stefi szerelmének, Hugónak is Györgyike tetszik – a kislány ettől keseredik el leginkább. Így változott meg korábbi, viszonylag közömbös, kapcsolatuk. Stefi eleinte próbált neki segíteni a szerelmi ügyeiben, de egyébiránt nem nagyon törődött vele. Ahogyan Annával sem, legidősebb testvérével, aki amúgy is afféle kívülálló a családban, mintha soha nem is tartozott volna közéjük: túlságosan okos és zárkózott. Kettejük viszonyáról nem is esik túl sok szó a darabban. És fordítva? Mi lehet a többiek véleménye az ugribugri kislányról? Ezt tőlük kellene megkérdezni; Stefike egyáltalán nem törődik vele, hogy mások mit gondolnak róla… Te mit gondolsz: készen álltok, jöhet a közönség? Nagyon-nagyon izgultunk a bemutató miatt, de úgy érzem, menni fog. Hihetetlenül jó hangulat alakult ki a próbák alatt. Remekül összejött a csapat, fantasztikus volt a többiekkel dolgozni: ennek szerintem, meglesz az eredménye. Szívesen dolgoznék még a későbbiekben is velük – ez azonban nem rajtam múlik, majd meglátjuk, hogyan alakul a jövő. De Stefikét igazán szívesen játszom, ahogyan Anna Frankot is, a Budapesti Kamaraszínházban. Ezzel meg szoktam lepni az embereket. Mert Anna Frankról mindenkinek az ő tragikus sorsa jut az eszébe, így aztán furcsán hangzik, amikor azt mondom: ő is életvidámságában hasonlít rám. Éppen úgy szereti az életet és gyönyörködik a szépségeiben, akárcsak Stefike vagy én. (gabo) Az előadásról Fotók: Eöri Szabó Zsolt

(2003. december 24.)