A nagyszínház épületében a "balkon" magasságában kezdjük a sétát. Huszár Zoltán, a Baranya Megyei Múzeumok igazgatójával találkozunk. Vajon miért tisztelt meg minket személyes jelenlétével? Még ki sem mondjuk a kérdést, máris választ kapunk rá: az igazgató úr saját kezűleg pakolja ki, és gondosan, nagy figyelemmel rendezgeti a fotókiállítás képeit. Közben még rám is figyel; szívesen beszél a hozott anyagról. Elmondása szerint annyi fényképet válogattak össze, hogy nem is fér el mindegyik egy emeleten!
A nézőtéri balkon szintjén látható a "Pécs egykor és ma" című kiállítás, amelyet XX. század eleji archív felvételekből és Csonka Károly művészi képeiből állítottak össze. Ez utóbbiak Pécs mai életét örökítik meg. Lantos Miklós gyönyörű, Baranya megye román kori és gótikus templomait megörökítő fényképeit pedig a karzat szinten lehet megtekinteni.
Csak egy emelettel megyek lejjebb, máris új ismeretséget kötök. Burján István, főmuzeológus rendezi a "Szőlő és bor útja" kiállítást. A különféle tárgyak segítségével lelkesen és szakértelemmel eleveníti föl a baranyai borászat egészen a római korig visszanyúló történetét. Így ismerkedem meg például a szénkénegezővel, amelynek segítségével a filoxérától (gyökértetű) próbálták megmenteni a szőlőt négyszáz évvel ezelőtt - sikertelenül. Akkor hozták be az amerikai fajtákat, azóta is azokat termesztik.
Életemben először találkozom a szépen csomagolt cirfandlival is, ezzel a kifejezetten pécsi borfajtával. Sehol másutt nem termelnek ilyet. Leszámítva a hamisítók pincéit - teszi hozzá Burján fejét csóválva.
A látogatók ezen a szinten nemcsak a szerszámokat és népművészeti edényeket tekinthetik meg, hanem olvashatnak is egy keveset a borászat hagyományairól, történetéről. Nem árt megismerkedni a Borivók tízparancsolatával sem.
Kóborlásunk következő állomása a nagyszínpad. Szokatlan csöndes, csak néhány bepakolt hangszer utal a Pécsi Szimfonikus Zenekar holnapi (péntek esti) koncertjére, a Megyejárás ünnepélyes megnyitó programjárat.
A Zikkurat csupa rejtély. Ahogy bekukucskálok, nem látok egy lelket sem, a baranyai képző- és iparművészek munkái nagyrészt még becsomagolva pihennek. Találgatom, melyik mi lehet. Aztán egyszer csak szembetalálom magam egy fából készült szoborral. Szép és egyszerű, valahogy az égre törő; valószínűleg nem tűrte már magán a csomagolóanyagot. A többi szépség azonban még felfedezésre vár.
Mindenkit szeretettel várunk péntektől vasárnapig a második Megyejárás fesztivál programjain!
(gabo)
