Vissza a hírekhez
Magyar Sajtópáholy
Május 29-én 17 órára a Stúdiószínpad előterébe adott egymásnak randevút a hazai újságírás színe-java. Sokan személyesen nem is ismerték egymást, legfeljebb egymás munkáját. Mindenképpen izgalmas kísérlet, Enyedi Nagy Mihály ötlete, hogy immár majdnem száz "nagy koponyát", a hazai sajtó meghatározó alakjait, végre egy térben összehozza. Hogy miért itt a Nemzeti Színházban? Mint mondta, Jordán Tamás pályázata bátorította erre. Megkereste a Nemzeti vezetését, Jordán pedig azt mondta, miért is ne?
Almási Miklós író, esztéta arról beszélt, hogy a néző (aki manapság nagyjából négy órát tölt képernyő előtt) hogyan és mitől károsodik, hogyan szűkíti látókörét a televízió rövid és hosszútávon, és a műsorfolyam hogyan fogja befolyásolni a következő generációk nézőinek magatartásformáját. Megállapíthatjuk, mondta, hogy mára már a populáris kultúra is züllésnek indult. A Keresztapa szintjéről, amit klasszikus populáris műnek tekinthetünk, a Drágán add az életed szintjére esett. A vér, az erőszak és a hülyeség eredeti felhalmozása és újratermelése uralta el a filmet, a televíziót. Bár ma is születnek jelentős műalkotások, a néző nem ezekkel találkozik. A művek többsége az előbbi kategóriába esik, és a tömegesség folytán azt a habitust alakítja ki a befogadóban, hogy ez a fontos. Ami pedig lassú, ahol nem hülyéskednek, az nem jó. Tehát, folyik a vér és a hülyeség.
A következmény? A sztenderdhez való hozzászokás megváltoztatja az érzékelést. Ha valami lassabban történik, mint az említett filmekben, az már alig élvezhető, a néző a távkapcsoló után nyúl, hogy egy újabb akciót keressen.
Bárdos András műsorvezető a száraz tényeket ismertette, helyenként vitatkozva Almásival. Egy átlag magyar nem négy, hanem öt órát tölt képernyő előtt. A kereskedelmi televíziók által fontosnak tartott valamennyi korcsoportban évek óta emelkedik a tévézéssel töltött idő. A mérés nehéz, mert rendre mást mutatnak a kutatások és mást a mérések. A kérdezéses felmérések azt mutatják, hogy a fiataloknál jobban, a felnőtteknél kevésbé növekszik a képernyő előtt töltött idő, de ez valójában csak annyit jelent, mondta Bárdos, hogy a fiatalok őszinték, a felnőttek viszont hazudnak. Tény, hogy a művészetek és a kultúra teljesen kiszorult a képernyőről - és nem csak a kereskedelmi csatornákon. Az MTV utóbbi néhány színházi közvetítésének a nézettsége nem haladta meg a monoszkópét. Minden eddiginél jobban tarolnak az amerikai "szuperprodukciók". A legnézettebb politikai műsor is csak nagyjából 700 ezer embert érdekel, miközben a szappanoperák több milliót ültetnek a képernyő elé. A televízió lényegében elvesztette informáló szerepét és betagozódott a szórakoztató iparba.
Farkas Zoltán a HVG szerkesztője a nyomtatott sajtó helyzetét vázolta. Ő is beszélt a mérések nehézségeiről, megemlítve, hogy a kérdezettek gyakran az igazság helyett a tőlük elvárható válaszokat adják. Némi (nem nagy) túlzással sexlapot olvasnak, de presztízs okokból a HVG-t említik a kérdezőbiztosnak. A szabad piactól igazi választékot és jó minőséget vártunk, és abban bíztunk, hogy az újságírói pálya tisztes, hosszú távú megélhetést biztosít. Ez ugyanúgy tévhitnek bizonyult, mint az, hogy a külföldi kiadók hazai megjelenése a sajtószabadság biztosítéka lesz. Talán az olvasókat is ragaszkodóbbnak reméltük, mint amilyenek valójában. A Magyar Terjesztésellenőrző Szövetség (MATESZ) szerint, hazánkban több mint hatmillió példányban adnak ki lapokat. Az olvasottsági listában a Story, a Kiskegyed és a Nők Lapja vezet, a Blikk 907 ezer olvasóval az ötödik. Ezzel megelőzte napilapok piacát tavaly előtt még vezető Népszabadságot, amit ma 650 ezren olvasnak. Természetesen ezek a számok nem az eladott példányszámot, hanem a feltételezett olvasók számát jelentik. 2003 első negyedéves felmérési adatai (kivétel nélkül kisebb számok, mint a választás évében) szerint a Népszabadság 184 ezer, a Magyar Nemzet 81 ezer, a Magyar Hírlap 36 ezer, a Népszava 30 ezer, ugyanakkor a Blikk 224 ezer példányban fogy. Az utóbbi adat az előttem szólók mondandóját erősíti - összegezte Farkas. Általánosságban pedig elmondható, hogy minden lap példányszáma folyamatosan csökken, a tartalom pedig bulvárosodik. Érdekes, hogy az első negyedév mérése szerint az online lapok olvasottsága 20%-ot nőtt, ugyanakkor itt is rohamos a bulvárosodás. A helyzet siralmas, és a folyamatnak nincs még vége. Átláthatatlan a tulajdonosi szerkezet, hatalmas a kiadók közötti koncentráció.
Hozzászólt G. Németh György, a Westel Mobil Rt. Kommunikációs Igazgatóságának ügyvezető igazgatója, aki mindenkinél optimistább volt, ami érthető, hiszen hétmillió mobil működik hazánkban, ráadásul a Westel számos új technológiát tudhat magáénak. Ezek pedig, mint mondta, forradalmasítani fogják a kommunikációt. Ma egyetlen napon több, mint egymillió sms kel útra, miközben megjelenésekor magyarázni kellett, hogy az micsoda. A technika minden kommunikációs szokást és magát a társadalmat is megváltoztathatja. Nincs technikai akadálya szavazások, közvélemény-kutatások mobilos lebonyolításának, sőt televíziót is nézhetünk már a legújabb telefonok képernyőin. A legfontosabb a gyors reagálás képessége, amire a mobil informatika szintén megoldással szolgál.
Hajdú István, az ORTT elnöke szerint a rendszerváltás után elképesztő tőkehiány alakult ki a médiában. A finanszírozási problémákon túl pedig a rossz médiatörvény okozza a bajok többségét. Mint mondta, a politika karmai között vergődik az írott és az elektronikus sajtó egyaránt.
A kép minden, csak nem rózsás. Elsőre ezt és így tudta felmutatni a Sajtópáholy. A folytatás egy játék-kísérlet lesz. A résztvevők, Jordán Tamás ötlete nyomán, kisorsoltak maguknak egy-egy páholytagot, és vállalták, hogy a következő ülésig egy személyes hangú levelet intéznek hozzá, az őket éppen leginkább foglalkozató témában. Önöknek tetszik? Nekem és a páholytagoknak nagyon. Ebből még bármi kisülhet.
Eöri Szabó Zsolt
(2003. május 29.)