Részletek Bánkuti Gábor Schwajda Györggyel készített interjújából

Bánkuti Gábor: Hogyan született a gondolat, hogy Vangelist kérik fel írjon a magyar Nemzeti Színház számára zenét a Viharhoz? 

Schwajda György: Erre röviden nem tudok válaszolni. Az tény, hogy Shakespeare Viharját megrendezem, amit ugyan 1611-ben mutattak be, tehát egy angol reneszánsz darab, de ugyanakkor egy XXI. századi színpadra alkalmazom és Vangelis a XXI.század modern és egyben legnagyobb zeneszerzője. Azt gondoltam, hogy talán Őt megihleti Shakespeare, ami valóban meg is történt. 

Bánkuti Gábor: Rögtön rá gondolt? 

Schwajda György: Igen, Ő volt az első gondolatom. Ismerve a saját színpadomat meg azt az előadást amit elképzeltem. 

Bánkuti Gábor: Most Ön ismeri a legjobban a színpadot. 

Schwajda György: Ez így van. 

Bánkuti Gábor: Nem motoszkált Önben, hogy nekünk már volt olyan szerencsében részünk anno, hogy Beethoven magyar színháznak írt külön muzsikát? Most ez ismétlődik meg? 

Schwajda György: Én nem vagyok zenetörténész, tehát nem akarok senkit besorolni, de elég nagyra tartom Vangelist, mint a modern kor egyik nagy zeneszerzőjét. Megtisztelő számomra, hogy ezt a felkérést elfogadta -és már teljesítette is-, hiszen rengeteg megkeresés érkezik hozzá a világból, amiket folyamatosan visszautasít, nem nagyon szívesen találkozik senkivel, nem nagyon beszélget és nem igazán ad interjút. Egyébként még azt üzente, hogy tovább dolgozik a zenén. Ezt elég nagydolognak tartom. Remélem, hogy ez sokat jelent Magyarországon meg a világban is, mert a Vangelis rajongók már Tokiótól Los Angelesig jelentkeznek, hogy szeretnék meghallgatni, vagy megnézni a Vihart, mert egyezségünk szerint a világon először itt fog elhangzani ez a zene. 

Bánkuti Gábor: Ne haragudjon, hogy faggatózom, de hiszen Vangelis remete életet él, tehát feltételezem elérni sem volt könnyű őt. 

Schwajda György: Hát nem volt, ez közel egy évig tartott amíg nem válaszolt és már-már le is mondtam róla, amikor egyszer csak teljesen váratlanul jött egy telefon. Túl volt a Mythodea című Akropolisz alatt rendezett koncerten, amire egy fél évig készült és ez alatt semmivel nem törődött, tehát nem vette elő azt, hogy ki kérte fel, milyen munkák várnak rá. Azt megcsinálta, és utána gondolom pihent egy pár hétig mielőtt megnézte, hogy milyen felkérések érkeztek. Valamilyen véletlen folytán azt mondta a kérésemre, hogy ez érdekli, találkozzunk. Így történt, hogy két napot együtt töltöttünk Athénban, és a második nap végén mondta azt, hogy jó akkor megírja. Aztán jött második meglepetésként a második bomba -ha úgy tetszi-, hogy utasította a londoni ügynökségét, hogy a budapesti Nemzeti Színháztól és tőlem semmiféle jogdíjat nem kérhetnek. Minden egyéb felhasználási jog náluk marad természetesen, de Magyarországra a Nemzeti Színháznak ingyen írja ezt a zenét. 

Bánkuti Gábor: Miről beszéltek ez alatt a két nap alatt? 

Schwajda György: Nagyon sok mindenről, már ami a kétszer hat vagy hét órába belefért. Részben megismerkedtünk egymással, hiszen soha nem találkoztunk, részben beszéltünk Shakespeare-ről, de nagyon sok minden egyébről is. Különleges és nagyon érdekes személyiség, fantasztikus embert ismertem meg benne. 

Bánkuti Gábor: Kiderült, hogy miért áll hozzá olyan közel, hogy a magyar Nemzeti Színháznak írjon? 

Schwajda György: Elmondta, hogy Ő nagyon szereti a magyarokat, ennek nyilván van története. A görögök egyébként is kedvelik a magyarokat hiszen valamikor 1947 vagy 48 körül, amikor én még gyerek voltam és a görög szabadságharcot leverték akkor nagyon sok görög Magyarországra menekült. A másik ilyen nagyon furcsa véletlen, hogy ugyanabban az évben és szinte majdnem egy napon születtünk, de erről nem tudott egyikünk sem, ez ott derült ki. 

Bánkuti Gábor: Ön azt mondja, hogy a zene már el is készült. 

Schwajda György: Így van, itt van nálam egy körülbelül 70 perces CD felvétel, amit elküldött és azt mondta, úgy és annyit használhatok fel az előadásban amennyit és ahogyan gondolom. Szabadon vágható és felhasználható. De még ezen kívül további anyagot fog küldeni. 

Bánkuti Gábor: Tételekre van osztva a mű? 

Schwajda György: Tizenkét tétel van. Ezt Shakespeare Viharjára írta, ugyanúgy mint annakidején Mendelssohn írt kísérőzenét a Szentivánéji álomhoz, ami később önálló zeneműként is megmaradt a zeneirodalomban. 

Bánkuti Gábor: Ön már meghallgatta a Vangelis szerzeményt? 

Schwajda György: Többször is. 

Bánkuti Gábor: Arra nincs mód, hogy ebból akár egy percet ebből mi is lejátszhassunk, úgyhogy a benyomásait kérdezem. 

Schwajda György: Tipikus Vangelis muzsika, abszolút felismerhető és teljesen eredeti. Semmit nem használ a régi ismert motívumaiból. Nagyon szép és megrendítő muzsika. 

Bánkuti Gábor: Szimfonikus? 

Schwajda György: Lehet belőle azt is csinálni. Nyilván egy színházi előadásban másképpen fogják használni, de az is elképzelhető, hogy megjelenik majd egyszer valahol Los Angelesben vagy Londonban egy CD, amelyen Vangelis Vihar címen egy szimfonikus költeményt ad közre. 

Bánkuti Gábor: Ön azt mondta, hogy a színpadtechnika az ami miatt Ön úgy gondolta, hogy ahhoz ilyen zene kell. Mondana egy pár szót a színpadtechnikáról? Én úgy hallottam azoktól a művészektől akik ott vannak, hogy a XXI. század színháza lesz a Nemzeti. 

Schwajda György: Hát azt nem tudom, hogy a XXI. század lesz-e, de valóban vannak a színpad-, illetve színháztechnikának olyan elemei amelyek tudomásom szerint a világ egyetlen színházában sem találhatóak meg. Ezek itt lesznek először láthatóak. Hogy aztán valóban erre megy-e el a színházművészet, hogy felhasználja ezeket a vadonatúj eszközöket, vagy marad a hagyományos díszletnél azt nem tudom. A darabot ugyanúgy el kell játszani mint Shakespeare idejében, legfeljebb a díszleteket pótolják ezek a különleges eszközök, és a Vihar kifejezetten erre épül.

(2002. február 16.)