„Az Úr napját szenteld meg!”
„Amikor a Nemzeti Színház meghívásos pályázatán – amely arról szólt, hogy írjunk színdarabot a Tízparancsolat egyikére – sikerült megkapnom témául a harmadikat, miszerint „Az Úr napját szenteld meg!”, szerencsésnek éreztem magam.
Egyrészt azért, mert a pihenő- és ünnepnapok betartásának parancsa régóta foglalkoztat – például hogy lehet-e, kell-e engedelmeskedni mindig a naptárnak, a szokásoknak, és ünnepelni, bármi történjék is egyébként azokban a napokban? Másrészt azért, mert éppen e parancsolat adott ihlető lökést hőseimnek – Weiner Jankának és az ő rokonainak, barátainak –, ami által egy dráma színpadára léphettek. Harmadrészt azért, mert így kínálkozott rögtön a cím – Magyar ünnep – s egyben a magyar történelem kilencszáznegyvenes évein végignyúló vezér- motívum, amely egybefoghatja mindazt, amit mondani szeretnék „Istenről, hazáról és családról”, ha szabad így kifejezni magam.
Ki hogyan ünnepelje ebben a társaságban Észak-Erdély 1940-es visszacsatolását? A baráti és a szerelmi vonzalmak elősegítik, avagy inkább megnehezítik a világban való eligazodást, a tisztánlátást és a mindenkori választást, hogy mikor mitévő is legyen az ember? Illetve hogyan lesz Gábor Palcsi gimnazistának hosszúnadrágja, melyben iskolája 1944-es egyházi ünnepén mint szólóénekes fölléphet? Csak néhány kérdés azok közül, amelyek fölvetődnek majd – magam is igen kíváncsi vagyok, hogyan – azon az előadáson, amelyre Alföldi Róbert vezetésével a Nemzeti Színház művészei készülnek.” | Závada Pál
