KARÁCSONYI PÁSZTORTÁNC

A magyar néphagyomány szerint az újszülött Megváltónak nem csak a három király, hanem a pásztorok is ajándékot vittek. Nehezen ébredve, hatalmas „glória”szóra, egymást taszigálva, csupa csetlés-botlással, vidám ügyetlenségben, szép jövőt remélve, erős várakozásban. Ezen az estén pásztorok zenéjével, meséivel, táncaival indulunk útra, hogy Betlehem pusztájában feltaláljuk a kisded Jézust.

A betlehemes játékoknak van egy kedves pásztoralakja, aki az alvó kisded Jézusnak táncot visz ajándékba. Olyan magas kedve szökik, hogy a többiek már csitítani próbálják, de hiába. Tisztelete jeléül egekig rúgja a port. Nem biztos, hogy az alvó kis Jézusnak éppen a tánc hiányzott, hogy míg „szénán bágyadoz”, valaki csizmát püföljön fölötte! De ebben az üdvös faragatlanságban gyermeki tisztaság lakik. Azzal, hogy ez az üres kezű pásztor elindult - és hogy főképpen magát hozta el - az üdvtörténet egyik főhősévé lépett elő. Isten előtt kedves, ember előtt példa lett.

Ennek az „álhatatlan” pásztornak „csintalan” örömtánca az est egyik főalkotó eleme. Kele Kristóf adja elő őket, a pásztorok hangszereit ifj. Szerényi Béla szólaltatja meg. A pásztordalokban megrendítőek a nyájért felelős, magára utalt ember vívódásai. A nyáját óvó pásztor dalaiban emberjavító példák, lélektisztító vívódások maradtak fenn. Az Isten is adventi műsorra teremtette őket.