Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800

Jelenben a múlt - Rólunk beszélve, Entre dos Aguas

Budapest Táncszínház

Róluk beszélve

Koreográfia: Fernando Troya

 

Róluk beszélve, a táncosokról. Milyen élmények hatnak rájuk, mint önálló egyének. És ezekből melyek azok, amelyeket meg is osztanak másokkal.

Az egyén és a közösség, illetve a közösség tagjai tehát szükségszerűen valamilyen kapcsolatban állnak egymással. Ennek a viszonynak az alapja az egyének együttműködése. Az egyén alkalmazkodik a közösséghez és együttműködik annak tagjaival. Másrészt saját érdekeinek, céljainak, akaratának megfelelően tud döntéseket hozni és cselekedni. Az egyénnek önmagához, a fizikai és szellemi külvilághoz és más emberekhez való viszonya jelenik meg. Kiteljesedés ez az önmegnyilvánításban, alkotásban, önnön hatóképességünk megtapasztalásában.

A táncosok felfedezése, mint emberi individuumok. Egyénenként, lelkekként tekintünk rájuk a múlt, a jelen és a jövő kivetülései, emlékek fényében.

A mozgásban levő táncosok pontról pontra “hódítják meg” a teret, mintha belerajzolnák s egyszerre több helyen is láttatni akarnák magukat. Egy lendületes táncot láthatunk, a mesterkéltség attitűdje nélkül, s a munka, amit végeztünk a felfedezés élményét adja majd.

Mindannyian csodálatos és kihívásokkal teli kommunikáció részeseivé válhatunk.

A valódi élet találkozás az én és egy másik között, és a másikon keresztül válunk valamennyien énné. Azokon a találkozásokon keresztül, ahol megnyílunk egymás előtt.” 
 

(Buber, Martin, 1957 ”Guilt and Guilt Feelings :: Bűntudat és bűnösség-érzés :: Psychiatry, vol. 20, no.2 pp114) Entre dos Aguas

 

Entre dos Aguas

Koreográfia Robert North

 

Az Entre dos Aguas egy lendületes és rendkívül eredeti flamenco/kortárs táncelőadás.

Mélyen áttanulmányozott ritmus, gesztikuláció és a különböző tánckultúrák elemei, szellemisége olvad össze ebben a darabban. A gitárjátékkal aláfestett előadásban feszültséggel és fájdalommal teli képek követik egymást. Különböző jelenetek mutatják be az Andalúziai folklór kezdeteit. Ezután a karakterek összehasonlítására fókuszál a darab, erős és büszke kapcsolatokra, melyek a „Tablao” jelenetben érik el a feszültség csúcspontját, ahol a nő, mint csábító jelenik meg, akinek van választása, és a férfiak csoportja, melyet fogva tart, és amely ki van szolgáltatva a nő játékainak.

Folyamatos mozgások jelennek meg belső felfüggesztett elemekkel tarkítva, ahonnan a testek új röppályák meghatározása nélkül indulnak el. A test-, és térvonalak mindig pontosak és meghatározottak. A nehézség a feszültség létrehozásában, és a mozdulatok gyorsaságában rejlik.