DÜHÖNGŐ IFJÚSÁG

“A legtöbbször pokol ez a hely, szűk kis tüzes pokol.”

Ezt mondja Cliff, a dráma egyik szereplője, amikor Jimmyvel és Alisonnal közös életükről
beszél. Három fiatal, látszólag ereje teljében lévő ember, akik előtt még ott áll az egész élet,
mégis a reményteli jövő képe helyett a pokoli jelen mutatkozik meg John Osborne drámájában.
Mennyiben vagyunk felelősek másokért? Hogyan hatnak feldolgozatlan traumáink a
kapcsolatainkra? Milyen áldozatot vagyunk hajlandóak meghozni azért, akit szeretünk? Meddig
mutogathatunk az idősebb generációra a nehézségeink miatt?

Többek között ezeket a kérdéseket járja körbe Osborne a Dühöngő ifjúságban, és hiába játszódik
a dráma az ’50-es évek Angliájában, a hidegháború kezdeti éveiben, mindvégig azt érezni, hogy
a szövegben felvetett problémák nem megoldódtak, vagy lecserélődtek, hanem még aktuálisabbá
váltak.