Boldogok, akik nem látnak

Romzsa Tódor püspök és vértanú alakja és története színpadra kívánkozik. Az általa felmutatott és bejárt izgalmas életút rendhagyó és példaértékű. A hitelességét igazolja, hogy maga II. János Pál pápa avatta boldoggá 2001. június 27-én.

A püspök a szovjet vallás- és egyházüldözés idején elutasította a Rómával való egység megtagadását, és egészen a vértanúságig hűségesen szolgálta híveit.

Rozsa 1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón, a Máramaros vármegye Rahói járásában görögkatolikus magyar családban. A huszti reálgimnázium után teológiai tanulmányait Rómában végezte. Itt szentelték pappá 1936 karácsonyán. 1937 júliusában tért haza Kárpátaljára, ahol a lelkipásztori munka mellett 1939-től az ungvári szeminárium spirituálisa és filozófiatanára volt. Jelmondata így hangzott: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam.”

Egy hónap múlva a Vörös Hadsereg megszállta és a Szovjetunióhoz csatolta Kárpátalját. A szovjet vallás- és egyházüldözés idején – amely a görögkatolikus egyház megszüntetésére, az ortodox egyházba való beolvasztására irányult – Romzsa Tódor püspökként a békés ellenállás fontos alakjává vált. Határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását, kitartásra és egységre szólítva papjait és híveit. A katolikusok ellen rágalomhadjáratot indítottak, templomaikat lefoglalták, mindennaposak voltak a letartóztatások, a kirakatperek, a szibériai száműzetések, börtönbüntetések és merényletek.

Munkássága az etnikumok közti ellentétek kibékíthetőségének is szép példája – magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok nyelvén beszéljen.

Ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben Hruscsov, az Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottságának vezető titkárának a kérésére Sztálin engedélyezte titkos likvidálását, Pavel Szudoplatov KGB tábornokot bízva meg az akció felügyeletével. A lókai filiális templom felszenteléséről kísérőivel együtt hazafelé tartó püspök lovaskocsiját a szomszéd falu, Iványi közelében katonai teherautójukkal elgázolták, a sebesülteket agyba-főbe verték. A főpap nem halt meg, de súlyosan megsérült, beszállították a munkácsi kórházba. Itt a sikeres műtét után egy kórházi takarítónőnek álcázott KGB ügynök méreginjekciót adott be a püspöknek. Romzsa Tódor halála a 1947. november 1-jére virradó éjszakán állt be.

A merénylet célja a hívők megfélemlítése, a papok megtörése volt. A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja görögkatolikusai számára. Az ungvári görögkatolikus katedrális kriptájában temették el, de 1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot az orosz ortodox egyháznak, elterjedt a hír, hogy testét elszállították. 1998. június 3-án Puskás László (életrajzírója) találta meg az ereklyéket az 1990-től már ismét görögkatolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. Az ereklyéket 2003. június 26-28-án ünnepélyesen átszállították Ungvárra, és elhelyezték a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában.