Rakovszky Zsuzsa az európai színjátszás emblematikus alakjához nyúlt: a regényírás után most magát színpadi szerzőként is kipróbáló költőnő Ibsen Nóráját írja újra A nyolcadik című lírai játékban.
"Látszatra a darabom csakugyan a Nóra-történet változata, de erre csak akkor jöttem rá, amikor már készen volt a darab: ha Ibsen, akkor már inkább A vadkacsa járt a fejemben, az, hogy az igazság kimondásának, az illúziók szétzúzásának milyen következményei lehetnek, illetve hogy az, aki ezt teszi vagy erre buzdít, mindig tisztában van-e a saját indítékaival – nem hazudik-e ő is önmagának? A darab szereplői keresnek valamit, ami több, mint a napi gondok-bajok, az anyagi biztonság, és kapva kapnak mindenféle divatos, ezoterikus elméleteken, míg a darabbeli férj észérvekkel igyekszik összezúzni ezeket az illúziókat – de vajon csakugyan igazságszeretetből teszi-e, vagy más indítékok – sértett hiúság, hatalomvágy – vannak a viselkedése mögött? Valahol olvastam – sajnos, nem tudom pontosan idézni –, hogy »a kíméletlen igazmondás, szeretet nélkül – hazugság«. Ezért is választottam éppen a 8. parancsolatot, mert annyiféle hazugság van – és az önáltatás talán a leggyakoribb…”
Rakovszky Zsuzsa
